Menü
  • Ajánló
  • Bosznia, a múlt árnyai

Bosznia, a múlt árnyai

Az egykori Jugoszláviából kivált egy fura, kevert nációjú terület az egykori török vagy épp monarchiabeli gyarmat, Bosznia-Hercegovina. A hangulatát az egykori háborús turisztikai túrák és sok burek adja.

Három a bosnyák igazság. Három parlament, három elnök, három kiemelt náció (szerb, horvát, bosnyák muszlim). Az ország, ami nem működik (saját valutája, a márkája csak helyben váltható), és még is, köszöni szépen, jól van. Hát ilyen Bosznia-Hercegovina. A rend éber őrei nyíltan zsebre dolgoznak. Minden elintézhető egy telefonhívással és minden kis gesztusnak nagy szerepe van a Balkánon.

A burek egyik őshazája volt utam célállomása, irány Szarajevó. A közismert háborús területen most nyugalom honol. A turizmus egyik motorját is az egykori katona sztorik adják. Maga a rendszer igyekszik jobbnak feltüntetni az országot, mint amilyen. Az egykori török vagy épp monarchiabeli gyarmat építészetileg érdekesen ötvözi az ázsiai és az európai iskolákat. Konkrétan a főváros közepén balra török, jobbra német épületek sorjáznak. Egyébként 'Európa Jeruzsálemében' négy világvallás él, példamutató békességben. A dimbes-dombos táj az egykori hírhedt merénylet és az elhúzódó ostroma árnyékában él.

A felújított utcákban megbújó zömök jugó épületekben még vígan lóg Tito képe és működik szellemisége. Az egykori nagyság, azonban tovaszállt. Az emberek igyekeznek kedvesnek lenni a messzi látogatóval, viszont a tematikus helyi túrák komolyan lehúzzák a gazdag turistákat. Az igazi régi Boszniához el kell látogatnia a vidéki ékszerdobozba, Mostarba is. Kedves kis utcák és nyugati árak fogadják az idelátogatókat. Európa egyik legnagyobb Bruce Lee szobor legalább olyan vicces, mint az hogy mindenből kettő (horvát, bosnyák) van. Az Unesco világörökségi besorolású híd tényleg remek fotóhely. Kellemes környezet, udvarias szállásadók és drága tematikus túrákkal próbálja megtalálni újra helyét az ország. Érdekesebb, mint Szerbia, de fasorban sincs a horvát tájhoz képest.

/Szerző és fotók:Vass Attila/

  • A rovat további cikkei

Tradíció vagy környezettudatosság?

A karácsonyi készülődés sokak számára már az advent első napjaiban elkezdődik, és ilyenkor nemcsak az ünnepi menü, hanem a karácsonyfa és a dekorációk kérdése is előtérbe kerül. Egyre többen próbálnak tudatosabban dönteni arról, hogy igazi vagy műfenyő kerüljön az otthonukba, és hogyan lehet az ünnepeket kevesebb hulladékkal megélni. A környezettudatosság ma már nem elvesz az ünnep varázsából – épp ellenkezőleg, új hagyományokat és személyesebb megoldásokat teremt.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

Így lesz pompás a karácsonyi kaktusz – gondozás, elhelyezés és virágoztatás egyszerűen

A karácsonyi kaktusz az ünnepi időszak egyik legkedveltebb szobanövénye, amely csodaszép, színes virágaival decemberben hozza a hangulatot otthonunkba. Kis odafigyeléssel évről évre virágba borul az ünnepek idején.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.