Legyél trendi

Úgy bírom némelyik női újságot, de komolyan! Negyven oldalon keresztül csak reklám, aztán fogyókúra, de valami borzalmas semmilyen, „nesze semmi fogd meg jól” ecetdiéta meg citromdiéta, tojásdiéta és társai, amit a „fogadd el önmagad” és „légy vidám és boldog” - önbizalom növelő írás követ (miután már jól lehúzták a kedvemet a vékony modellek tip-top fotóival, amitől én oly messze vagyok). Aztán két süti recept következik, ha már úgyis éhesek vagyunk a citromlédiétától, akkor fejeljük meg süteményes fotókkal, miért is ne, de van itt trendi őszi divatmontázs, persze a hosszú combú 40 kilós nők kategóriájában, úgyhogy én nem vagyok trendi. Én szoktam enni. Bevallom. És még tervezem.

Lapozzunk. Szembe jön egy-két marketing-írás, méregdrága termékekkel. Lazán megvesz az átlagember egy 20 ezres 20 ml-es arckrémet, persze, mert nő vagyok és jár nekem. Ehhez dukál egy profi sminkes tanácsadó rovata, amiben körülbelül egy mondattal és egy púderrel meg egy barna szemceruzával letudnak egy komplett őszi sminket ábrázoló tökéletes és hibátlanul megkomponált női arcot kiváló megvilágításban, retussal. Szerintem két-három órán keresztül készült, az utómunkálatok plusz két óra, de te könnyen összedobhatod reggel, míg egyik gyereked a kakaót önti magára, a másik meg a fogkrémet keni épp a hajába a fürdőszobában.

Köszi. Hát én marhára nem vagyok trendi. De most már ezt is tudom.

De tanulmányozzuk a divat irányzatokat, a legújabb trendeket! Azt látom, hogy nem is biztos, hogy merném követni. Esküszöm az egyik olyan, mintha zoknit hordana szandállal, a másik meg pizsamanadrág-szerűt visel valami magas sarkúval. Átlátszó táska? Ez milyen frappáns ötlet, és akkor bárki láthatja hány tampon van a retikülömben. Pedig egy stylist szerint menő és ő elvileg ért hozzá, tudja, mi a menő. Egy biztos: én nem vagyok menő.

A tarka és buggyos pizsamanadrág legalább az otthon kényelmét idézi, na de magas sarkú cipővel? Ez éppolyan, mint amikor alkalmi ruhához a sportcipőt ajánlják. Bár abban legalább tudok menni. Otthon felvettem, de a férjem szerint megagáz. Hagyjuk, nem ért a divathoz. Én pedig megpróbáltam. Ó és a színes minták! Tudom, hogy a „minden színt minden mintával” korszakot éljük, de azért nekem a rózsaszín virágos sehogy sem jön össze a piros pöttyössel és kék csíkossal, sajnálom, ízlésficamom van. Láttam magas sarkút is, aminek a felsőrésze amúgy tornacipő. Pláne. Sárga térdzoknival.

Hát nem tudom, na. Még tanulmányoznom kell jó néhány ilyen szakirodalmi anyagot és egészen megtanulok helyesen öltözködni, de addig is jó lesz a rövid farmerszoknyám a kedvenc mustárságra felsőmmel, barna blézeremmel és harisnyámmal. Bár a férjem szerint a mustár az nem szín. De ő még nem olvasta a szakkönyveket.