Karácsonyvárás gyerekszemmel

"Kedves Mikulás! Jobban teszed, ha idén hozol nekem pónit, mert ha nem, annak következményei lesznek." "Megint én vagyok. A testvérem egy gördeszkát kért karácsonyra, de ne hozz neki semmit, mert nagyon csúnyán ír és nem szeret olvasni." "Mikulás, még sosem láttam rénszarvast szemtől szemben. Kérlek Rudolfot hagyd itt a bejárat előtt."

Aranyos, ahogy a gyerekek készülnek a karácsonyra. Jót mosolygok a Mikulásnak, Jézuskának írt vagy rajzolt leveleken. A kisebbik fiam még nem tud írni, a nagy is kicsit csálé betűkkel, no persze helyesírási hiba is felbukkan benne, de ezek olyan szép és megmosolyogtató emlékek lesznek, amiben a kisfiúk űrhajós vagy kalózos legó szettet és transzformer robotot, a kislányok pedig pelenkázható babát és csillám pónit kérnek.

A gyerekek többsége nagy hévvel készül a karácsonyra, várják a Jézuskát, a feldíszített fát, az ajándékokat, öröm nézni, ahogy lelkesen terveznek, rajzolnak, ügyeskednek. Ahogy cipelik haza büszkén 128. adventi dekorációs rajzot, ragasztást, csillámos papírokat, hajtogatott kis betlehemet, ajtódíszt, mikulás formát, asztaldíszt, saját maguk gyártotta képeslapot.

Természetesen ők is ajándékoznak, vásárolni nem tudnak (szerencsére) de ugyanúgy várakoznak és készülnek, mint a felnőttek, csak őket kevésbé érdekli, hogy kacsa vagy hal legyen szenteste és a mákos vagy a diós bejgli fogy majd jobban. Ők tudnak legjobban az ünnepre koncentrálni, hiszen nem foglalják le a gondolataikat felesleges illendőségek. Ők nem szaladgálnak össze-vissza egy plázában és nem rendelgetnek netről mindenféle - később teljesen feleslegessé váló - ajándék holmit, nem vesznek rénszarvasos pulcsit, elektromos automata lábmelegítő papucsot és mindenféle haszontalan ajándék kütyüt. A gyerekek egyáltalán nem azt tartják fontosnak karácsonykor, amit mi felnőttek, nekik egészen mást jelent az ünnep. Ők tényleg szívvel és lélekkel készülnek. Ők maguk az ajándék.

S, hogy lássuk a gyerekeknek is megvan a véleménye az ünnepről, a szeretetről és az ajándékozásról, következzék néhány aranyos idézet tőlük:

"Azt írtam a Jézuskának, hogy hozzon nekem tablettát. Tudod, azt a simogatósat, amin vannak játékok." vagy "én kértem egy másik kistestvért a fa alá, mert a Hannát már unom egy kicsit." "Tavaly kórházban voltam, mert megettem a szaloncukrot. Nem sokat, csak kettőt... De be voltak csomagolva."

Az én fiam mindenesetre nemcsak kapni, adni is nagyon szeret. Ma például az egész boltot körbejárta nekünk ajándékért, végül pedig egy csomag focis kártyát vett. Magának. Persze a zsebpénze véletlenül otthon maradt.