A spirituális emberek főbb jellemzői

Ha valaki elindul a spiritualitás útján számos dolog változik meg az életében, újabb szemléletekre tesz szert, nyitottabb lesz és megnyílik előtte a világ. Ismerik a megbocsátás erejét: egyszerű lecke, mégis sokan nem gyakoroljuk, pedig sokkal mélyebb értelme van, mint azt az emberek többsége gondolná. Különösen fontos azon személyek számára, akik a múltban tapasztalt negatív élményekhez, negatív energiákhoz kötődnek. A megbocsátás hiánya elvág minket az egyetemes energiaforrástól. A negatív energiák elraktározása energetikai zavart eredményez, ami később fizikai szimptómákat, betegségeket eredményezhet – állítja a kínai gyógyászat.

A legapróbb életet is értékelik: a buddhisták szerint az élet a legapróbb teremtményektől kezdve a legnagyobbakig, mindegyikben jelen van. Ezzel együtt ennek az életfelfogásnak a magunkévá tétele nem feltételezi a vegán életmódot. E kapcsán számos aspektus megemlíthető lenne, ám a legfontosabb, hogy aki így gondolkodik, az sokkal jobban értékeli az élet valamennyi megnyilvánulását. Az amerikai indiánok például mindig hálát adtak az állatnak, akit feláldoztak, de a keresztény kultúrkörben az étkezések előtt és utáni imáknak is ez a létjogosultsága.

A pillanatnak élnek

Ha a párod nem morfondírozik örökösen a jövőn, a nyugdíj kérdésén vagy, hogy mi lesz veletek 10 év múlva, akkor egyszerűen szilárdan a jelenben él. Csak a pillanat számít, hogy most veled van és boldogok lesztek. Nem stresszeli magát még meg nem történt dolgokon, ő a jeleneteket akarja megváltoztatni és megélni.

Szeret némán a szemedbe nézni

Nem csak jókat tudtok beszélgetni, de hallgatni is. Csak feküdni egymás mellett vagy ülni a kávézóban némán. Olyankor látod és érzed, hogy elmerül a tekintetedben, bebarangolja a lelkedet. Olyan típus, aki testestől-lelkestől meg akar ismerni téged.

Kialakul egy magas szintű empátia, ami az egység-élmény előszobája

Ezen a ponton az ember képes érzékennyé válik a körülötte zajló eseményekre és annak szereplőire. A jelenben él, figyelmét tartósan ott is tudja tartani: nem a múlt szarában turká,l és nem aggódik a jövője miatt. Egyszerűen csak a mostban létezik. Ezáltal képes észrevenni, hogy a világ egy összetett szintje a létnek, és minden mindennel összefügg. Szeretettel fordul embertársai és az állatok felé, a természet tisztelete is előtérbe kerül. Hiszen megérti, hogy mindennek lelke van, és minden él körülötte.

Szüksége van az én-időre, nem magányként éli azt meg

A felébredt ember számára elengedhetetlen az én-idő fontossága, hiszen ekkor képes leginkább elmélyülni az adott problémában, annak megértésében, megélésében és a válasz vagy a megoldás mielőbbi és legegyszerűbb megtalálásában. Az alvó ember szemet huny a történések felett és csak sodródik, hiszen úgy is lesz valahogy. Ez a mentalitás azonban elfojtásokhoz vezet, ami akár a rákos megbetegedések melegágya is lehet. A felébredt ember épp ezért nem dugja homokba a fejét, hanem szembenéz saját magával megy tovább a saját tempójában, a saját útján. Mindezt azonban kizárólag önmagában fedezheti fel, kívülről még sosem érkezett megoldás: ehhez a befelé figyelés elengedhetetlen.

A csillagokra néznek: lenyűgöz bennünket az, ami sokkal nagyobb, hatalmasabb, misztikusabb nálunk, a teremtés csodái, a csillagok. Amikor egy nyári éjszakán a szabad ég alatt fekszünk és a csillagokat bámuljuk, akkor tiszteletet és nagyrabecsülést érzünk. Amikor így találjuk meg a csendet, az univerzum nagyszerűségében, azt jelenti, hogy a belső spiritualitásunk a legmagasabb fokon ég.