A táplálék megvonás hatásai

Adott embercsoport szokásos aktivitása mellett napi 14000 kJ-t (~3500 kcal) fogyasztott. 24 héten keresztül napi 6400 kJ-nyi (1600 kcal) táplálékot, ami eredeti szükségletük 46%-át fogyasztottak.

Testsúlyuk folyamatosan csökkent, és a 24. hét végére a súlyveszteség az eredeti testsúly 30-40 %-ának felelt meg. A szomatikus állapotot a csonttá-bőrré való lesoványodás, a zsírpárnák teljes hiánya, hűvös és száraz bőr, a spontán mozgások nagyfokú kerülése, stb. jellemzi. Pszichésen az érdeklődés teljes hiánya, depresszió, aszociális magatartás, szellemi munkára való teljes képtelenség stb. figyelhető meg. Az alapanyagcsere kb. 30-40 %-kal csökkent, ami részben azzal függ össze, hogy a testsúlycsökkenés elsősorban éppen az energiafogyasztás szempontjából aktív izomszövet megfogyatkozásának következménye. A részleges éhezéssel kapcsolatos tapasztalatok a következőkben foglalhatók össze:

A szükségletnél kb. 10-15%-kal kisebb táplálékbevitelt az alapanyagcsere alacsonyabb szintre való „átállása” + a testsúly és az aktivitás csökkenése nélkül kompenzálhatja.

Jelentősen csökkentett táplálékbevitel mellett a testsúly csökken, majd alacsonyabb szinten stabilizálódik. A kompenzációt az alapanyagcsere 30-40 %-os csökkenése és az akaratlagos, valamint spontán aktivitás kerülése biztosítja.

Ha a táplálékbevitel tartósan kisebb, majd a szükséglet kb. 60-65%-a, a testsúly folyamatosan csökken.

A teljes éhezés „kibírható” tartalma az egyén tápláltsági állapotának függvénye. A régebben divatos „koplalóművészek” szabad vízfelvétel mellett 40 nap alatt testsúlyuk kb. 25%-át vesztették el. Kutyakísérletben a rekord 117 napos éhezés, miközben az állat testsúlyának 63%-át vesztette el. Állatkísérletek tanúsága alapján normális tápláltságú emberekben a teljes éhezés maximális tartalmát 8-10 hétre becsüljük. A ma szokásos „éheztetéses fogyókúrák” kapcsán (a víz-elektrolyt- és vitaminszükséglet biztosításával) elhízott emberek 200 napon túli teljes éheztetése is szokásoshoz.

A szénhidrát drasztikus megvonását stresszként érzékeli a női szervezet.

A szénhidrátot a médiában és különféle táplálkozással kapcsolatos cikkekben, divatos diétás leírásokban úgy festik le, mint egy ördögtől való tápanyagot. Pedig a szénhidrát a test üzemanyaga és a női egészség kulcsfontosságú részét képezi! Fontos vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, és a rostok fogyasztása – ami tulajdonképpen emészthetetlen szénhidrát – elengedhetetlen az egészséges emésztés működtetéséhez. Különösen a női testnek kell hozzájutnia megfelelő mennyiségű szénhidráthoz – nap, mint nap - ahhoz, hogy a hormonháztartás egyensúlya fenn tudjon maradni.

A női hormonrendszerek nagyon érzékenyek; ez az oka annak, hogy a nők először lefogynak ugyan, miközben lemerülnek a glükóztartalékaik, és ekkor az inzulinszintjük is csökkenhet, a hormonjaik akár javulhatnak, jobb esélyekkel eshetnek teherbe. Különösen az elhízott nőknél lehet szembeszökő ez a gyors javulás.

De ahogy telik az idő, elkezd stagnálni a súlyuk, hiába folytatják a diétát. Ezt követően megborul a dominó, és a hormonháztartás megállíthatatlan. A számos, ketogén diéta dicséretét zengő tanulmány alapvető hiányossága a kutatók szerint, hogy nem vizsgálják a hosszú távú hatásokat a 18-45 éves (azaz termékeny korú) nők körében.

Ezért egyelőre maradnak az anekdotikus beszámolók és a szakemberek megfigyelései az elmúlt évekből: ezért is érdemes nyitott szemmel járni.

Szerző: Udvari Fanni