Mit jelent és hogyan kezelhető a cukorfüggőség?

A cukorfüggőség népbetegség, a szervezet működéséhez szükséges mennyiség megtalálható a gabonákban, a zöldségekben, a gyümölcsökben, vagy a szervezet maga is előállítja. Mégis többet fogyasztunk a kelleténél, ami hosszú távon ártalmas lehet. A megoldás a mértékletesség és az elhatározás.

Napi szinten persze belefér valamennyi cukor az étrendbe, de ez mindössze 50 grammot jelent. Például egy nagy pohár kólában majdnem 40 gramm van, két kanálnyi mogyorókrémben 30, egy szelet átlagos csokoládéban pedig 50. Az édességfüggés olyan sokakat érintő probléma, amiből ki lehet gyógyulni. Bár az út nem könnyű, nem is lehetetlen, de egy folyamatos küzdést jelent.

Rossz szokásból kialakuló függőség

Gondoljunk a saját hétköznapi helyzetünkre, szenvedéllyel beszélgethetünk desszertekről és csokoládékról, mint például a lúdláb, az Esterházy-szelet vagy éppen a rigójancsi. Az édességfüggőség legtöbbször kis korban alakul ki. Ha valaki mindig azt látja, hogy süteményhegyek várják otthon, vagy éppen folyamatosan csokit eszik, akkor nem csoda, hogy ezt viszi magával a későbbi életébe is. Az ételekkel és a nassolnivalókkal való kapcsolódás az emberek számára felnőttként és kamaszként is fontos lesz, sőt igazából egész életünkben. Egyfajta visszajelzés az is, hogy az ember inkább otthoni vagy cukrász süteményeket fogyaszt. A vajas torták, mézes krémesek, kekszgombócok a kor ízlése szerint csodásak voltak és még most is azok, de a bolti sütemények többféle ízvilágot kínálnak, sőt, ami a legfontosabb, hogy komplexebb ízélményt jelentenek. Ha valaki inkább az otthoni nyalánkságokhoz vonzódik, az azt jelenti, hogy érzelmileg kötődik ezen ételek fogyasztásához. Ezzel szemben a cukrász sütemények inkább egy tárgyi kötődést jeleznek.

A cukorfüggőség egyfajta rossz szokás is, amikor valaki kényszeresen vonzódik a nyalánkságokhoz. Holott erre is lehet nemet mondani, mint például az alkoholfogyasztásra, viszont az italok hiányát kevésbé érezzük, míg az édességhez való függés viszonya megmarad. A cukor spontán örömérzetet vált ki, jókedvre derít, főleg a csoki. Bár nem feltétlenül tudatosan, de kifejezetten stresszhelyzetekben, szorongásra is lehet használni, ezáltal egyfajta hangulatjavító hatása is van. Később pedig az ember lelkileg és testileg is függni kezd tőle. Kérdéses az is, hogy milyen minőségű süteményeket fogyaszt valaki, ugyanis a jobb alapanyagokból készültek kevésbé károsak, mintha valaki csak az olcsóságra és a mennyiségre megy.

Az igazi probléma a mindennapokban rejlik

A rendszeres fogyasztás nagy problémát jelent: minden nap többször édességet enni nem jó döntés. Fontos, hogy a cukorfogyasztás nem csak elhízást, hanem más egészségügyi kockázatot is jelent, mint például a cukorbetegség, a magas vérnyomás. Személyes tapasztalat a változáshoz, hogy volt olyan, hogy először csak desszertmentes heteket tartottam, csokoládét még ettem, de azt is próbáltam visszafogni. A sóvárgás eleinte szinte elviselhetetlen volt. Sokszor különösebb inger nélkül is gyakran feszültnek éreztem magam. A hiány egyszerre volt fizikai és pszichés, külön szenvedést okozott, ha csak megláttam egy pékséget vagy cukrászdát. Még nehezebb volt olyan társaságban lenni, ahol mások desszerteket ettek, habár a baráti társaság motivált arra, hogy kevesebbet egyek.

Azt gondolom, hogy mindig bűnbe esik az ember, én is fogyasztok édességeket, üdítőitalokat vagy süteményeket, de a mértéktartás a legfontosabb. Nem könnyű és bárki, aki leszokik az számíthat rá, hogy küzdelmes időszak elé néz. Ugyanakkor van benne egy hatalmas jutalom: a tudat, hogy ez egy vitathatatlanul jó döntés és sokat hozzáad az ember életéhez. Totálisan nem lehet száműzni az ember életéből a cukros dolgokat, de csökkenteni lehet az elfogyasztott édességek mértékét.