Lakásnézés hobbiból – új nagyvárosi szenvedély vagy csak bámészkodás?

Péntek délután. A nagyvárosi lakóparkban nyitott kapukkal várja a látogatókat egy új építésű rezidencia. A hirdetés szerint „panorámás kilátás, prémium burkolatok és amerikai konyha várja az érdeklődőket". Azonban vevők helyett csak hobbi felfedezők érkeznek, akik nem akarják, és nem is tudják megvenni az ingatlant. Ők csak nézelődnek és kikapcsolódnak.

A szórakozásszerű ingatlan mustra egyre gyakrabban felbukkan a nagyvárosokban – főként a fiatalabb generációk körében. A digitális felületeken belső tereket, dizájnötleteket és DIY megoldásokat böngésző emberek egyszer csak azt veszik észre, hogy valós lakásbemutatókra is elmennének. Nem azért, mert költözni akarnak, hanem mert a kíváncsiság vezérli őket, és vonzó számukra egy trendi épületbelső körbejárása.

Egy-egy ilyen túra számukra olyan, mint egy Pinterest-oldal vagy egy modern lakberendezési múzeum, ahol testközelből tapasztalhatják meg a divatot. Sokan ilyenkor nemcsak inspirálódnak, hanem elképzelik, hogy milyenek lennének a mindennapjaik egy másik környezetben. Ez érzelmileg is megmozgatja őket, még ha a valóságban nem is történik semmiféle vásárlási szándék.

Angol nyelvterületen már neve is van ennek a hobbiszintű lakáslesésnek: house surfing vagy Zillow surfing. Utóbbi kifejezés az interneten fellelhető információk alapján az amerikai Zillow ingatlanportálból ered, amelyen milliós nagyságrendben böngésznek komolytalan szándékú kíváncsiskodók. Tehát nem vesznek házat, csak álmodoznak róla. Sokan elmennek megnézni egy-egy otthont, hogy „megérezzék a tereket”, majd megköszönik a lehetőséget és távoznak. Nálunk ez a fajta tevékenység még névtelen, de létezik. A lényeg egyfajta felfedezés és vágyakozás egy másik, legtöbbször jobbnak érzett élet után.

Miért csinálják ezt emberek?

Sokan egyszerűen belsőépítészeti ötleteket és inspirációkat gyűjtenek. Látni akarják, hogy mit hoz ki egy lakberendező vagy egy másik tulajdonos egy 40-50 m²-es térből. Kíváncsiak rá, hogy egy másik személy milyen csempét választ, vagy milyen merész színkombinációkkal él, és mindez hogyan áll össze egy egésszé.

A valós terek bejárása ráadásul sokkal többet mond, mint egy Instagram-poszt vagy egy katalógusfotó, hiszen itt tényleg érezni lehet, hogy milyen egy szoba aránya, hangulata és fénye. Emellett a lakásnézegetés a saját mindennapok feletti kontroll illúzióját adja, hiszen egy korszerű házikó, valahol új életet és egy lehetséges jövő színterét jelenti. Másfelől fontos, hogy a lakások nézegetése lehet puszta hobbi, de a komolytalan érdeklődőkből előbb-utóbb vásárló is lehet.

Ingatlanosok szemszögéből

A közösségi médián fellelhető kommentek és visszajelzések szerint az ingatlanügynökök vegyesen reagálnak. Vannak, akik pontosan érzik, hogy mikor lép be egy „hobbinéző” az ajtón: keveset kérdez, sokat járkál, álmodozik, de soha nem alkudozik. Van, aki ezt poénnak veszi, és körbemutogatja a szobákat, mondván, hogy bámészkodóból is lehet potenciális vevő. Végső soron minden érdeklődő növeli a hirdetés láthatóságát. Ezzel szemben az is érthető, ha egy eladónak nincs ideje és kapacitása az elvarázsolt lelkű látogatókra.

A house surfing biztosan nem bűn, inkább csak egy kortárs emberi viselkedés. Talán ez a fajta időtöltés nem is annyira új keletű. A régi világban a templomokban, a falusi napokon vagy a szomszéd nappalijában lestük és hallgattuk, hogyan élnek mások. Most ugyanazt tesszük csak szervezettebben, és közelebb kerülve az adott otthonhoz. A hobbi lakásnézegetés lehet szórakozás, menekülés vagy csak egy jó sztori a barátoknak. A határ pedig ott húzódik, ahol már nem tiszteljük más idejét, és arrogáns módon viselkedünk az eladóval vagy az ingatlanossal. Hiszen utóbbinak ez munka, a lakást áruló személynek pedig remény. Azonban ha a felek tudják, hogy mire megy ki a szituáció, akkor talán ez is belefér a modern életvitelünkbe.