Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. A saját családomban is közelről látom ezt: a nagymamám 91 éves, és az utóbbi időben már rajta is észrevehetők a demencia jelei. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.

A demencia kialakulását nem lehet minden esetben megakadályozni. Az életkor például az egyik legerősebb kockázati tényező, és bizonyos genetikai tényezőkön sem tudunk változtatni. A WHO 2026-ban frissített ajánlásai ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy számos olyan tényező létezik, amelyen változtathatunk. Ezek együttesen jelentősen befolyásolhatják a későbbi kockázatot.

A demencia megelőzésének egyik legfontosabb pillére a rendszeres mozgás. Nem feltétlenül kell komoly sportteljesítményre gondolni. A tempós séta, kerékpározás, úszás, tánc vagy akár a rendszeres kertészkedés is sokat számíthat. A WHO szerint a fizikai aktivitás csökkentheti a kognitív hanyatlás kockázatát, ezért érdemes a mozgást már korábban a mindennapok részévé tenni.

A rendszeres mozgás ráadásul nemcsak közvetlenül lehet kedvező az agy számára. Segít az egészséges testsúly megtartásában, javítja a szív- és érrendszer állapotát, és hozzájárulhat a magas vérnyomás, a cukorbetegség és más betegségek megelőzéséhez is. Ezek pedig mind kapcsolatban állnak a későbbi demenciakockázattal.

A magas vérnyomást sokan elsősorban szív- és érrendszeri problémaként kezelik, pedig az agy egészsége szempontjából is fontos. A tartósan magas vérnyomás károsíthatja az ereket, ezáltal az agy vérellátását is. Éppen ezért a vérnyomás rendszeres ellenőrzése és szükség esetén kezelése a demencia kockázatának csökkentésében is szerepet kaphat.

Hasonlóan fontos a vércukorszint és a koleszterinszint megfelelő kontrollja. A cukorbetegség, az elhízás és a kezeletlen magas koleszterinszint hosszú távon olyan érrendszeri változásokhoz vezethet, amelyek az agyműködésre is hatással vannak. Ezért nem érdemes megvárni, amíg panasz jelentkezik: a rendszeres szűrővizsgálatoknak ebben is fontos szerepük van.

Az agy működéséhez ugyanúgy szükség van megfelelő tápanyagokra, mint a test többi részének. Érdemes minél változatosabban étkezni, sok zöldséget és gyümölcsöt, teljes értékű gabonaféléket, hüvelyeseket, halat és más értékes fehérjeforrásokat fogyasztani, miközben célszerű visszafogni a túlzott só-, cukor- és telítettzsír-bevitelt.

Nem egyetlen „csodás” ételtől vagy étrend-kiegészítőtől várhatjuk az agy védelmét. A WHO friss irányelvei szerint például vitaminok, omega-3-zsírsavak vagy multivitaminok szedése hiányállapot nélkül nem bizonyított módszer a demencia megelőzésére. Sokkal fontosabb az összességében egészséges életmód.

Az emberi agy nem szereti a teljes tétlenséget. Az olvasás, tanulás, rejtvényfejtés, új készségek elsajátítása, zenehallgatás vagy zenetanulás, társasjáték és más szellemi tevékenységek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy idősebb korban is aktív maradjon.

Ugyanilyen fontosak a társas kapcsolatok. Egy beszélgetés a barátokkal, közös program a családdal, egy közösséghez való tartozás vagy akár az önkénteskedés nem pusztán kellemes időtöltés. A társas és szellemi aktivitás a kognitív egészség szempontjából is értékes. A WHO friss ajánlásai külön is foglalkoznak a kognitív stimulációval és a társas aktivitással.

Talán ez az egyik legfontosabb üzenet: nem kell időskorig várni azzal, hogy „edzeni kezdjük” az agyunkat. Ahogy a testünket is karban tartjuk, úgy az elménket is érdemes folyamatosan foglalkoztatni.

Meglepő lehet, de a hallás egészsége is összefügghet a demencia kockázatával. A kezeletlen halláscsökkenés miatt az ember könnyebben visszahúzódhat a társas helyzetekből, miközben az agynak is nagyobb erőfeszítést jelenthet a beszéd feldolgozása. Ha valaki azt tapasztalja, hogy egyre gyakrabban kell visszakérdeznie, hangosabban nézi a televíziót, vagy nehezebben érti a beszélgetéseket, érdemes kivizsgáltatni a hallását. Szükség esetén a hallókészülék használata is része lehet a kockázatcsökkentésnek.

A dohányzás számos betegség kockázatát növeli, és az agy egészségére sem kedvező. A dohányzás abbahagyása ezért nemcsak a tüdő és a szív miatt fontos, hanem a későbbi kognitív egészség szempontjából is.

Az alkohollal kapcsolatban pedig érdemes elfelejteni azt a régi gondolatot, hogy egy kevés alkohol feltétlenül jót tesz az agynak. A friss WHO-ajánlás szerint az alkohol nem tekinthető a kognitív egészség védelmére szolgáló eszköznek, a túlzott fogyasztás pedig kifejezetten növeli a kockázatokat.

Fontos ugyanakkor különbséget tenni az életkorral járó természetes feledékenység és a demencia tünetei között. Az, hogy valaki néha elfelejt egy nevet, nem jut eszébe egy szó, vagy nem emlékszik, hová tette a kulcsát, önmagában még nem jelent demenciát.

Más a helyzet akkor, ha a memóriazavar egyre gyakoribbá válik, a mindennapi életet is megnehezíti, valaki korábban megszokott feladatokat nem tud ellátni, eltéved ismerős helyen, gyakran ugyanazt kérdezi, vagy jelentős változás következik be a viselkedésében. Ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni, mert a háttérben többféle, részben kezelhető ok is állhat.

A nagymamám 91 éves korában tapasztalható változásai számomra is azt mutatják, mennyire fontos az időskori szellemi hanyatlás kérdéséről beszélni. De talán még fontosabb, hogy ne csak akkor kezdjünk el foglalkozni vele, amikor már megjelentek a tünetek.

A demencia nem mindig előzhető meg, de sokat tehetünk a kockázat csökkentéséért. A rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a vérnyomás és a vércukor ellenőrzése, a dohányzás kerülése, az alkohol mérséklése, a társas kapcsolatok ápolása és az agy folyamatos foglalkoztatása mind olyan lépések, amelyeket már ma elkezdhetünk.

Talán éppen ez a legjobb, amit a jövőbeli önmagunkért tehetünk: nem a demenciától való félelemben élünk, hanem igyekszünk minél tovább aktív, kíváncsi és kapcsolatban maradó életet élni.