Menü

Csapategység, meditáció

  • Dátum: 2012.01.12., 22:43
  • Vaskó Gábor
  • Szalai Renáta

Mi a helyzet akkor, ha nincs mód szavakra? Akkor megmaradnak a gesztusok, a mozdulatok, egyszóval a testbeszéd. Bonyolódik azonban a képlet, ha rohanva, futtában kell olvasnunk a másik mozgását. Egy közösség, egy csapat tagjaként a pályán nem lehet gondolkozni. Az együttműködésnek olyan automatikusnak kell lennie, mint a levegővételnek. Nem lehet számítani semmilyen jelre, hogy mit fog csinálni a csapattárs. Ha jelezne, azt az ellenfél is észrevenné, és azonnal reagálna. Sokan sokféleképp megfogalmazták már a jó csapat titkát, melyek szerint három elem nélkülözhetetlen: összeszokottság, kiváló képességű emberek, és egy értő vezető. Ez a három az alap. Azt gondolhatnánk, hogy ha ebből a háromból kettő, az emberi „komponensek” megvannak, az már elég a sikerhez. Ám ez nem így működik. Hiába válogatjuk össze a világ legjobb játékosait egy csapatba, és adjuk meg nekik a legjobb edzőt, nem lesznek verhetetlenek. Sőt.

Összhang nélkül hamvában halt kísérlet nagy babérokra törni. Attól csapat a csapat, hogy együtt mozog, és együtt gondolkodik. Ez az egység azonban nem a semmiből születik. Épp úgy kell dolgozni érte, mint a fizikai állóképességért, vagy a legjobb technika elsajátításáért. Ennek a munkának jó lépése, ha a csapattagok összegyűlnek, és közösen meditálnak, relaxálnak.

A csoportos meditáció a magánemberek körében is ugyanazért közkedvelt, mint amiért világszínvonalú csapatok is gyakran alkalmazzák. A csapattagok itt szembesülhetnek a másikéhoz hasonló problémáikkal, tükröt tarthatnak egymásnak és erőt meríthetnek egyéni sikereikből. Ez náluk még sokkal hangsúlyosabb, hisz állandó teljesítési kényszer alatt élnek. Egyszerűen kellenek egymásnak, hogy ki tudják húzni magukat a gödörből, ha arra van szükség. Gödör pedig mindig akad.

Fontos, hogy a csoportos meditációt a csoport közös problémáihoz, kéréseihez, igényeihez és fejlődési menetéhez igazítják a szakemberek. Nincs tehát olyan, hogy egy módszer mindig, minden közösség esetében működőképes. Általánosságban véve legalább heti egy órára ajánlott összegyűlni, feloldani a feszültségeket, összekovácsolódni kicsit.

Nem kell túl messzire menni, hogy példát találjunk, és bizonyítsuk az elmondottakat. A veszprémi férfi kézilabda csapat is él ezzel a lehetőséggel, és elmondásuk szerint érzik a hasznát. Erőt képesek meríteni a többiekből, és kihozni magukból a maximumot. Mi több kellhet még?

Hogyan hat ránk az ősz? Így hangolódhatunk rá az évszakváltásra

Az ősz beköszöntével rövidülnek a nappalok, hűvösebbé válik az idő, és a nyári szabadságok után visszatérünk a megszokott rutinunkhoz. Hogyan alkalmazkodhatunk könnyebben a változásokhoz, és mire érdemes figyelni a hidegebb hónapok előtt?

Amikor véget ér egy barátság – Honnan tudhatjuk, hogy megváltozott a kapcsolat?

Az ismeretségek az évek során átalakulnak – vannak, amelyek szorosabbá válnak, míg mások háttérbe szorulnak. Az eltávolodás legtöbbször fokozatosan történik, így csak később vesszük észre, hogy egy korábban fontos kapcsolat már nem a régi.

Miért visel meg minket az ősz?

Ahogy rövidülnek a nappalok, egyre többen érzik úgy, hogy velük együtt az energiaszintjük és a jókedvük is csökken. Nehezebb reggel felkelni, kevésbé van kedvünk kimozdulni, és még azok a feladatok is fárasztóbbnak tűnhetnek, amelyek nyáron könnyedén mentek. Vajon tényleg csak az esős, hűvös idő tehet róla? Nem feltétlenül.

Így rombolják a bizalmat a megszegett ígéretek

A bizalom a kötődés egyik legfontosabb alapja, ezért különösen fájó, amikor a másik megszegi, amit megígért. Egyetlen csalódás még nem feltétlenül okoz komoly problémát, a sorozatos szószegés azonban idővel meggyengítheti a kapcsolatainkat.

Anhedónia, amikor már az sem okoz örömet, amit korábban szerettünk

Van az a pont, amikor képtelen valaki bárminek is örülni, hiába szerette azt mindaddig. Ennek hátterében anhedónia is állhat.