Csapategység, meditáció
- Dátum: 2012.01.12., 22:43
- Vaskó Gábor
- Szalai Renáta
Mi a helyzet akkor, ha nincs mód szavakra? Akkor megmaradnak a gesztusok, a mozdulatok, egyszóval a testbeszéd. Bonyolódik azonban a képlet, ha rohanva, futtában kell olvasnunk a másik mozgását. Egy közösség, egy csapat tagjaként a pályán nem lehet gondolkozni. Az együttműködésnek olyan automatikusnak kell lennie, mint a levegővételnek. Nem lehet számítani semmilyen jelre, hogy mit fog csinálni a csapattárs. Ha jelezne, azt az ellenfél is észrevenné, és azonnal reagálna. Sokan sokféleképp megfogalmazták már a jó csapat titkát, melyek szerint három elem nélkülözhetetlen: összeszokottság, kiváló képességű emberek, és egy értő vezető. Ez a három az alap. Azt gondolhatnánk, hogy ha ebből a háromból kettő, az emberi „komponensek” megvannak, az már elég a sikerhez. Ám ez nem így működik. Hiába válogatjuk össze a világ legjobb játékosait egy csapatba, és adjuk meg nekik a legjobb edzőt, nem lesznek verhetetlenek. Sőt.
Összhang nélkül hamvában halt kísérlet nagy babérokra törni. Attól csapat a csapat, hogy együtt mozog, és együtt gondolkodik. Ez az egység azonban nem a semmiből születik. Épp úgy kell dolgozni érte, mint a fizikai állóképességért, vagy a legjobb technika elsajátításáért. Ennek a munkának jó lépése, ha a csapattagok összegyűlnek, és közösen meditálnak, relaxálnak.
A csoportos meditáció a magánemberek körében is ugyanazért közkedvelt, mint amiért világszínvonalú csapatok is gyakran alkalmazzák. A csapattagok itt szembesülhetnek a másikéhoz hasonló problémáikkal, tükröt tarthatnak egymásnak és erőt meríthetnek egyéni sikereikből. Ez náluk még sokkal hangsúlyosabb, hisz állandó teljesítési kényszer alatt élnek. Egyszerűen kellenek egymásnak, hogy ki tudják húzni magukat a gödörből, ha arra van szükség. Gödör pedig mindig akad.
Fontos, hogy a csoportos meditációt a csoport közös problémáihoz, kéréseihez, igényeihez és fejlődési menetéhez igazítják a szakemberek. Nincs tehát olyan, hogy egy módszer mindig, minden közösség esetében működőképes. Általánosságban véve legalább heti egy órára ajánlott összegyűlni, feloldani a feszültségeket, összekovácsolódni kicsit.
Nem kell túl messzire menni, hogy példát találjunk, és bizonyítsuk az elmondottakat. A veszprémi férfi kézilabda csapat is él ezzel a lehetőséggel, és elmondásuk szerint érzik a hasznát. Erőt képesek meríteni a többiekből, és kihozni magukból a maximumot. Mi több kellhet még?
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?