Korhoz köthető ortopéd betegségek I.

A csecsemőtől a fiatal felnőtt korig minden korosztálynak megvan a maga orthopédiai „felkiáltó jele”. Az az életkori érési sajátosság, amelyre oda kell figyelni. Csecsemőkorban a csípő és lábtartásra, kisgyermekkorban a lábproblémákra, serdülőkorban pedig a gerincre kell fokozottan figyelnie a gyermekorvosnak és a szülőnek egyaránt.

Ha a gyermek időben kerül az orthopédiai szakrendelésre, a kialakulóban levő betegségek sok esetben 100 százalékban gyógyíthatóak.  A szűrővizsgálatok adatai szerint Magyarországon ugyanakkor a serdülőkorú gyerekek 50%-ánál fedeznek fel valamilyen tartási rendellenességet. Vagyis a 12 -18 éves korosztály fele kisebb vagy súlyosabb, folyamatos kezelést igénylő tartáshibával rendelkezik. Dr. Lengyel Zsuzsanna, a Róbert Károly Klinika gyermek orthopéd főorvosa szerint ez olyan nagy szám, hogy nem elég a miértekre választ keresnünk.

-A csecsemőkori csípő és lábtartás árulkodik - körülbelül a babák 5%-nál – rendellenességről – kezdi az elemzést Lengyel doktornő. Előfordulhat, hogy eltérés mutatkozik a talp tengelyében – befelé fordult lábfej, amikor kifliformát vesz fel a baba lábfeje, vagy netán egészen befelé kunkorodik. Előfordul ferde nyaktartás vagy igen ritkán a gerinc ferdesége. Befelé forduló lábfej esetén sokszor egyszerű mozgatással, masszázzsal kezelhető a baba. Ha nagyobb az eltérés, akkor egy speciális kiscipővel 6-8 hetes korra tökéletesre formálódik a lábfej tartása. A rövid két hónapos kezelés elejét veszi egy sor mozgásszervi problémának.

Ha izomtónussal vagy szimmetriával kapcsolatos az eltérés, azt gyógytornával lehet korrigálni. Kisgyermekkorban (3-5 év) lábproblémák jelentkezhetnek, a tavaszi D vitamin hiányos állapot okozhat gondokat. Kisiskolás korban (6-11 év) a növekedéssel ízületi gondok léphetnek fel, fájhat a térd, a sarok. Serdülőkorban pedig a gerinc, a tartás problémái jelentkezhetnek, amelyek, ha nem figyelünk oda, végigkísérhetik az életünket illetve a gyerek életét.

Csípő érzékeny x kromoszóma

Az orthopédiával foglalkozó könyvek egyik fontos tényként kezelt mondata, hogy a tavasszal született gyerekeknél gyakoribbak a csípőfejletlenségek. A nemek szerinti statisztikák pedig a lányok oldalára billentik a mérleget, vagyis náluk gyakoribb ez a méhen belüli fejlődés lemaradás. Egyelőre csak feltételezés, hogy mindez az x kromoszómával függ össze – egészíti ki a megállapítást Lengyel doktornő - a jelenség pontos okát még nem találták meg, ezért fontos, hogy korán észrevegye az orvos. Fontos az is, hogy farfekvéses babáknál szintén gyakoribb a csípő fejletlensége.

A születés után egy ideig még annyira terelgethető egy csecsemő csontozata, hogy ha külső eszközzel – úgynevezett terpeszpelenkával, súlyosabb esetben „Pavlik kengyellel” egy természetes, magzati pózban tartjuk a babát néhány hétiig, tökéletesen rendbe jöhet a csípőízület. Ez az újszülöttnek semmilyen gondot nem okoz, hiszen pont úgy helyezkednek a lábacskái, mint az anyaméhben. Képzeljük el, hogy az egyik nyitott tenyerünkbe, belehelyezzük a másik öklünket és arra rázárjuk az ujjainkat – magyarázza -, így fogja az úgynevezett vápa a baba combcsontját.

Abban az esetben, ha ez a vápa nem zár, hanem benne szinte csúszkál a combcsont, esetleg teljesen egyenesen nyitott marad, akkor fenn áll a veszélye annak, hogy amikor a baba a 8-10. hónap körül a lábára áll, a combcsont kicsúszik és kialakul a csípőficam. Ekkorra azonban már csak a műtét segít. Szerencsére ilyen típusú csípő operációkra ma már tényleg ritkán kerül sor. De ehhez az kell, hogy születés után közvetlen, 6 hetesen és később 4 hónaposan elvégezzük a javasolt, ha kell ultrahanggal kiegészített csípőszűrést. Nálunk – ellentétben más országokkal például Angliával – kötelezően nézik a baba csípőjét.  Hiszen vannak olyan csípő rendellenességek, amelyek nem adnak olyan egyértelmű jelet, mint az említett nyitott vápa.

Az orthopédus azonban azonnal észreveszi azokat az izom kötöttségeket, amelyek visszahatnak a csípőre így a későbbi mozgásra, járásra.

Fotó:
sxc.hu