Menü

A tudatosság kora – ébredező világ

Azt mondják, ez az a kor, amikor az emberek a „tudatukra ébrednek”. Hogy mindez mit takar? Elkezdenek foglalkozni önmagukkal, nem csak külsőleg, hanem belsőleg is: a lelkükkel, a személyiségükkel, a származásukkal, a múltjukkal, a sorsukkal, az életük miértjeivel. Hogy mindez jó-e, vagy sem, azt egyesek vitatják: „felesleges időtöltésnek, a dolgok túlbonyolításának” tartják, vagy egyenesen kamunak. A szkepticizmus mögött sokszor valamilyen belső gát áll: az illető nem akar önmagába nézni, vagy nem talál energiát, ösztönző erőt arra nézve, hogy foglalkozzon mással a tárgyi valóságon kívül. Pedig manapság egyre több ember lép a tudatosság útjára, és azt láthatjuk, hogy mindez már a siker egyik kulcsa is. Annyi a tehetséges, a jó ötletekkel, jó kapcsolatokkal rendelkező ember, hogy még a szerencse mellett is szükség van egyfajta belső pluszra.

Na de mit értünk pontosan az alatt, hogy valaki igyekszik „tudatos” lenni, milyen módszerekkel teheti ezt meg? A lehetőségek tárháza egyre nagyobb. Pszichológus, kineziológus, asztrológus, családállítás, asztrológia, meditáció és még sok minden más tartozik ide. És miért lehet erre szüksége a mai kor emberének? Jó kérdés. Az bizonyos, hogy manapság annyi inger, annyi lehetőség, és persze stressz ér minket, hogy mindezt kezelni kell. Egyes nézőpontok szerint ez a jelenség a jóléti társadalmak hozománya: az emberek jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak. A megélhetésért való küzdelem fogalma megváltozott. Mindezek mellett pedig van idő és energia az élethelyzetünk, múltunk, belső világunk vizsgálatára. Más elméletek szerint egyszerűen ez a világ rendje, hogy szép lassan felébred, szinte az evolúció része, hogy a testi fejlődést követően a lelki tudatosodás következik.

Csakhogy ez az út nem mindig könnyű, bár a legtöbben arról számolnak be, hogy megéri. Néha magunkba nézni, rálátni a sorsunkra, a valós érzéseinkre, szembenézni a múlt eseményeivel ijesztő lehet. De mindez a fejlődés fontos állomása! Gyakorlatilag az első lépcső egyfajta olyan változáshoz, amellyel önmagunk tehetjük jobbá az életünket, és találhatjuk meg a választ a kérdéseinkre.

Ha csak a test betegségeit nézzük: nehéz kezelni azt a beteget, aki nem megy orvoshoz. De mindez még nem elég: pontos diagnózis kell a sikeres gyógyuláshoz, felépüléshez. Valami hasonlóról szól, ha valaki tudatosan fejleszti és keresi önmagát. Mindenkinek vannak lelki sérülései, melyeket érdemes kezelni. Mindez viszont nem csupán arról szól, hogy gyógyítsuk be a sebeket, hanem arról is, hogy ismerjük meg a saját lelkünket, személyiségünket, és így sikeresebbek és boldogabbak lehetünk.

Vajon miért? Aki jól ismeri önmagát, az pontosan tudja, mire van szüksége. Nem fut felesleges köröket, hanem könnyebben felismeri, kik azok az emberek, mik azok az időtöltések, vagy akár tárgyak, akikkel és amikkel érdemes magát körülvennie. Ezért lehet az önfejlesztés a siker egyik kulcsa.

A téma egy induló cikksorozat első része. Keresse a folytatást jövő héten!  

Fotó:
pixabay.com

Rémálmok

Vajon van olyan ember, aki még sosem ébredt remegő lábakkal, erősen dobogó szívvel és izzadó homlokkal amiatt, hogy álmában valami iszonyú dolog történt vele? Valószínűleg nincs. A rémálmok nem válogatnak. De akkor nem is tudjuk elkerülni őket?

Dolgok, amelyek gátolnak a fejlődésben

Sokszor azt gondoljuk, mindent jól csinálunk: megfelelően táplálkozunk, az edzéstervünk is stimmel, sőt, még eleget is pihenünk, de valami még sincs rendben. Ez egy jel lehet arra, hogy igenis valamit gyökeresen meg kellene változtatnunk a siker érdekében.

Újévi fogadalom – hogyan tartsuk be?

Szinte törvényszerűnek mondható, hogy ha az újév szóba kerül, hallhatunk negatív példákat a fogadalommal kapcsolatban. Ha esetleg szóba hozod, hogy te szeretnél valamit megfogadni ez alkalomból, mindig csoportosan jönnek azok a válaszok, amelyek le akarnak beszélni róla, mondván, hogy úgysem tartod be. De hogyan tegyél fogadalmat úgy, hogy ne vallj vele kudarcot?

Ünnepek utáni depresszió

Talán hónapokkal, hetekkel előtte lázban égünk, készülődünk rá. Amilyen csillogóak az ünnepek, sokaknál olyan szürkék az utánuk következő hétköznapok. De mi az oka ennek az érzésnek, miért érezzük magunkat rosszabbul karácsony és szilveszter után?

Hol van az otthon?

Karácsony előtt sokan kapjuk meg vagy tesszük fel a kérdést: „Hazautazol karácsonyra?” vagy „Otthon töltöd a karácsonyt?” Van-e helyes válasz? Hogyan definiáljuk az otthont?