Menü

Multikulturális élmények

Külföldi lét saját szemmel, hogy milyen...? Erről olvashatsz ITT, és most a folytatásban is.

A beilleszkedés a helyi dél-olasz kultúrába és a a munkahelyemen is alapvetően könnyen ment, hiszen Olaszország ezen területén az emberek többsége nagyon kedves, segítőkész, laza, befogadó. Jellemzően mosolygósabbak és pozitívabbak, a mindennapi élet stresszmentesebb – persze ha már te is elfogadtad a helyi sajátosságokat, furcsaságokat, melyekről már korábbi cikkekben is írtam ITT és ITT. Bizonyos dolgokat megszoktam, másokat soha nem tudtam teljesen elfogadni magyarként.

A munkahelyemen, ahol a projekt részeként fogyatékos fiatalokkal és egészséges gyerekekkel foglalkoztam, úgy éreztem magam, mint egy családtag. Nagyon sokat tanultam magamról a fogyatékosoktól, akikkel rengeteg gyönyörű, megható és nehéz pillanatot éltem át, és akiket ma már barátaimnak nevezhetek. Azt is megtapasztaltam, hogy milyen nehéz a kisgyerekekkel foglalkozni, főleg negyvennel egyszerre! A munkatársaimtól olaszul tanultam, ők pedig igyekeztek az angol tudásukat fejleszteni a segítségemmel; sokszor osztották meg velem a helyi szokásokat, én pedig cserébe szívesen meséltem a magyar dolgokról. Nemcsak a kollégáim, hanem a barátaim is voltak.

Mivel a projekt keretében nemcsak olaszokkal, hanem különböző országból és kultúrából jött fiatalokkal is találkozhattam, és egyesekkel együtt is éltem (pl. spanyol, ukrán, orosz, dán, litván, cseh, német, belga, észt), tehát egy multikulturális környezetben léteztem, nagyon sokat tanultam egymás hasonlóságairól és különbségeiről, elfogadásáról, az együttélés nehézségeiről: hogy alapvetően nem számít honnan jöttél, milyen kultúrát és társadalmi neveltetést hoztál magaddal, milyen nyelvet beszélsz, csak a személyiséged és a hozzáállásod. Mégis bizonyos szituációkban nagyon is megmutatkoztak ezek az anyatejjel magunkba szívott különbségek. Például külső szemlélőként hihetetlenül érdekes volt látni, ahogyan egy ukrán és egy orosz lánynak kell együtt élnie a jelenlegi háborús helyzet közepette és a kezdeti félelmek, gátlások és távolságtartás leküzdése után mégis túl tudtak ezeken lendülni és képesek voltak együtt élni.

Igazi fenyő vagy műfenyő?

Minden évben találkozunk azzal a kérdéssel, hogy milyen fenyőfát vásároljunk. Igazi legyen? Ha igazi, akkor melyik? Ha műfenyő, akkor mekkora? Honnan szerezzük be? Most ehhez adunk egy kis segítséget.

Energiavámpírok kíméljenek

Az energiavámpír fogalma nem ismeretlen fogalom, mindannyian ismerünk ilyen embereket, ők legendabeli rokonaikkal szemben azonban nem vérrel, hanem mások energiáival, táplálkoznak. Mit tehetünk ellenük?

Decemberi jótékonykodás

Bár a szeretetnek elméletben nemcsak decemberben vagy karácsonykor kellene léteznie – nyilván nem is csak akkor létezik -, mégis a legtöbben ilyenkor figyelünk oda jobban egymásra, illetve embertársainkra. Használjuk ki ezt az időt, hogy tegyünk valami jót másokkal, akiknek még annyi sincs, mint nekünk.

Miért jön a Mikulás? És mit mondjunk a gyerekeknek?

December 5-én este vagy 6-án reggel a legtöbbünket meglátogatja a Mikulás, ez így megy akár egészen kicsi gyerekkorunk óta. De miért is fontos, hogy jöjjön? Mit mondjunk a gyerekeknek róla?

December, én így szeretlek!

Kézműves foglalkozások az oviban és iskolában, mikulásváró és karácsonyi versek tanulása, adventi dalok, karácsonyi énekek hallgatása, a lakás karácsonyi díszbe öltöztetése, ünnepvárás. December, én így szeretlek!