Menü

Energiavámpírok kíméljenek

Volt egy ilyen film. Interjú a vámpírral. Ez jut eszembe némely ismerőssel folytatott beszélgetés után. Energiavámpíroknak hívjuk őket és konkrétan úgy érezzük magunkat távozáskor, mintha mázsás súlyokat raktak volna ránk.

Az energiavámpír fogalma nem ismeretlen fogalom, mindannyian ismerünk ilyen embereket, ők legendabeli rokonaikkal szemben azonban ők nem vérrel, hanem mások energiáival táplálkoznak. Azokat az embereket hívják így, akik a szervezetük működéséhez szükséges energia egy részét másoktól lopják el. Általában önértékelési problémával küzdenek és érzelmileg éretlenek.

Mennyire más olyan emberrel találkozni, aki maga a megtestesült jókedv, vagy nyugalom! Mindig mosolyog, feltölt, felemel, szórakoztat, pozitív élményekről mesél, jó humora van, akkor és annyit beszél, amennyit kell, ragyog az életkedvtől, s szinte repül az idő a társaságában! Mennyire máshogy érezzük magunkat egy ilyen találkozás után! Nagyon szeretem az ilyen embereket és rájöttem, hogy ha több ilyen barátommal ülök le kávézni, több ilyen kollégámmal beszélgetek ebédszünetben, több ilyen szülővel várakozom az iskola előtt, szinte feltöltekezem az energiáikkal és magam is vidámabban érkezem haza.

Az energiavámpírok pont az ellentéteik az energiabombáknak: panaszkodnak, rosszkedvűek, csak negatív dolgok történnek velük, folyton betegek, nincs pénzük, rengeteg a gondjuk, mindenen aggódnak, túlreagálják az apró dolgokat, felnagyítják a problémákat, nincsenek rendben a családi kapcsolataik, tönkrement a házasságuk, rossz a kapcsolatuk a kollégáikkal, szemét a főnökük, tiszteletlen a gyerekük és még sorolhatnánk.

Bármit mesélsz, ő nagyobbat mond, mindent jobban tud, folyton kijavít, saját kisebbségi érzését kompenzálja azzal, hogy a saját szintjére kényszerít másokat.

Egyetlen órányi beszélgetés alatt elmeséli az életét, részletesen panaszkodva, ránk zúdítva mindent. Mentségükre legyen mondva: a legtöbb energiavámpír nem szándékosan cselekszik így, gyakran észre sem veszi magát, ezért ne tekintsük őket ellenségnek, valójában ők is áldozatok. Hogyan menekülhetünk meg az ilyen emberektől, szituációktól? A legendabeli vámpírok ellen fokhagymát alkalmaztak, mi egyszerűen csak azt tehetjük, hogy elkerüljük az ilyen ismerőseinket. Méghozzá jó messzire. Udvariasan, (mert különben még kígyót – békát kiabálnak ránk) de határozottan le kell építeni az ilyen kapcsolatokat, megtartani a távolságot, különben megmérgeznek, és ha egy idő után rosszul érezzük magunkat, akkor elérték céljukat. Álljunk fel és köszönjünk el, nem kell átvennünk mások negatívumait. Nem kell szemetesládának lennünk. Természetesen, ha közeli barátainkról van szó, egyértelmű, hogy meghallgatjuk, segítjük őket, támaszaik vagyunk, ha nehéz helyzetbe kerülnek, őket nem hagyjuk faképnél, de az teljesen más helyzet, mint azoké az érzelmi zsarolóké, akik napi szinten szívják el az energiáinkat.

Azonban nem csak az a legfontosabb, hogy elkerüljük az ilyen embereket, hanem az is, hogy mi magunk se váljunk ilyenné, ne vegyük át a negatív energiákat, ha lenne is rá néha okunk, gondunk, bajunk, attól nem lesz jobb, ha mi is hosszú szemfogakat növesztünk.

A bulinegyed sikerre született

Az európai turizmus átalakulóban van és folyamatos bővül. Ebből nem, hogy nem marad ki szeretett fővárosunk, hanem egyenesen a dolgok ütőerén van. A megfizethető bakancslisták, az olcsó repjegyek és a nyugati szemmel baráti árú, kiépült party központok korábban Budapest egykori zsidó negyede buli olvasztótengellyé változott. Nosza, ezúttal a bulinegyedet mutatom be, ahol mindenki megtalálhatja a számítását. Mókára fel, öveket becsatolni

„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos!”

„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos!” Az idézet mindent elmond. Hogyan vegyük rá a fiatalokat a környezettudatosságra? Szemétszedési akcióban vettünk részt.

Mitől lesz boldog egy család?

Ha belépünk egy boldog család otthonába, azt vesszük észre, hogy jól érezzük magunkat. Mindenki ilyen családra vágyik, de ne csak vágyjunk, tegyünk is érte!

Színek, illatok, élmények - mi segít a tanulásban?

A környezetünk nagyon sok mindent befolyásol az életünkben. A tanulás és elsajátítás is olyan dolgok, melyekre nemcsak a saját befogadóképességünk van hatással, hanem a magunk körül tapasztalt jelenségek is. Mi minden teheti könnyebbé a tanulást a környezetünkben?

Miért gondolunk néha olyan dolgokat, amelyek ránk nem jellemzőek?

Igen, néha a legangyalibb kisgyerek is belegondol, hogy milyen lenne az uzsonnáját egy az egyben hozzávágni a tanító nénihez. És ez a gondolat a felnőttekben ugyanígy megfogalmazódik, ha nem is ilyen kontextusban. „Mi lenne, ha ahelyett, hogy átadom a helyemet a buszon, elkiáltanám magam, hogy én fáradt vagyok, és hagyjon engem mindenki békén?” És ez még az egyik legszolidabb verzió volt. De honnan jönnek ezek?