Menü

Energiavámpírok kíméljenek

Volt egy ilyen film. Interjú a vámpírral. Ez jut eszembe némely ismerőssel folytatott beszélgetés után. Energiavámpíroknak hívjuk őket és konkrétan úgy érezzük magunkat távozáskor, mintha mázsás súlyokat raktak volna ránk.

Az energiavámpír fogalma nem ismeretlen fogalom, mindannyian ismerünk ilyen embereket, ők legendabeli rokonaikkal szemben azonban ők nem vérrel, hanem mások energiáival táplálkoznak. Azokat az embereket hívják így, akik a szervezetük működéséhez szükséges energia egy részét másoktól lopják el. Általában önértékelési problémával küzdenek és érzelmileg éretlenek.

Mennyire más olyan emberrel találkozni, aki maga a megtestesült jókedv, vagy nyugalom! Mindig mosolyog, feltölt, felemel, szórakoztat, pozitív élményekről mesél, jó humora van, akkor és annyit beszél, amennyit kell, ragyog az életkedvtől, s szinte repül az idő a társaságában! Mennyire máshogy érezzük magunkat egy ilyen találkozás után! Nagyon szeretem az ilyen embereket és rájöttem, hogy ha több ilyen barátommal ülök le kávézni, több ilyen kollégámmal beszélgetek ebédszünetben, több ilyen szülővel várakozom az iskola előtt, szinte feltöltekezem az energiáikkal és magam is vidámabban érkezem haza.

Az energiavámpírok pont az ellentéteik az energiabombáknak: panaszkodnak, rosszkedvűek, csak negatív dolgok történnek velük, folyton betegek, nincs pénzük, rengeteg a gondjuk, mindenen aggódnak, túlreagálják az apró dolgokat, felnagyítják a problémákat, nincsenek rendben a családi kapcsolataik, tönkrement a házasságuk, rossz a kapcsolatuk a kollégáikkal, szemét a főnökük, tiszteletlen a gyerekük és még sorolhatnánk.

Bármit mesélsz, ő nagyobbat mond, mindent jobban tud, folyton kijavít, saját kisebbségi érzését kompenzálja azzal, hogy a saját szintjére kényszerít másokat.

Egyetlen órányi beszélgetés alatt elmeséli az életét, részletesen panaszkodva, ránk zúdítva mindent. Mentségükre legyen mondva: a legtöbb energiavámpír nem szándékosan cselekszik így, gyakran észre sem veszi magát, ezért ne tekintsük őket ellenségnek, valójában ők is áldozatok. Hogyan menekülhetünk meg az ilyen emberektől, szituációktól? A legendabeli vámpírok ellen fokhagymát alkalmaztak, mi egyszerűen csak azt tehetjük, hogy elkerüljük az ilyen ismerőseinket. Méghozzá jó messzire. Udvariasan, (mert különben még kígyót – békát kiabálnak ránk) de határozottan le kell építeni az ilyen kapcsolatokat, megtartani a távolságot, különben megmérgeznek, és ha egy idő után rosszul érezzük magunkat, akkor elérték céljukat. Álljunk fel és köszönjünk el, nem kell átvennünk mások negatívumait. Nem kell szemetesládának lennünk. Természetesen, ha közeli barátainkról van szó, egyértelmű, hogy meghallgatjuk, segítjük őket, támaszaik vagyunk, ha nehéz helyzetbe kerülnek, őket nem hagyjuk faképnél, de az teljesen más helyzet, mint azoké az érzelmi zsarolóké, akik napi szinten szívják el az energiáinkat.

Azonban nem csak az a legfontosabb, hogy elkerüljük az ilyen embereket, hanem az is, hogy mi magunk se váljunk ilyenné, ne vegyük át a negatív energiákat, ha lenne is rá néha okunk, gondunk, bajunk, attól nem lesz jobb, ha mi is hosszú szemfogakat növesztünk.

Miért hízunk télen és mit tehetünk ellene?

A téli hónapokban hajlamosabbak vagyunk a hízásra. Ez sajnos tény. Oka valahol abban keresendő, hogy az ősi időkben ez a télen növesztett plusz zsírréteg a túlélés része volt, védelmet adott a hideggel szemben, azonban ebbe egyáltalán nem kell beletörődnünk. De mi a megoldás a téli hízás ellen?

Néhány dolog, amit nem takarítunk eleget

Gondoltál már arra, hányszor nyúlsz a távirányító után, milyen sokszor kapcsolod fel a lakásba belépve - még koszos kézzel – a villanyt? Mennyit tartod kezedben egész nap a mobiltelefonodat? Milyen sokszor vezetsz autót? Vajon mely tárgyainknak van a leggyakoribb tisztításra szüksége?

Infuenszer-példaképek – Hol húzzuk meg a privát szféra határát? 2.rész

Az előző részben kifejtettük, hogy lényegében kik az influenszerek, és felmerült a nagy kérdés: vajon miért van rájuk szükség, vagy épp miért nem? Miért jobb talán, ha vannak saját ötleteink, és elgondolásainkat követni, avagy miért nem probléma, ha épp példaképeket keresünk magunknak. Ezúttal az új internetes dimenzió etikai vetületét jártuk körül, hiszen érdekes kérdés, hogy mit szabad, mit illik, és mit nem egy-egy öntevékeny elgondolás kapcsán.

Okos holmik, jó vagy nem?

Okos telefon. Okos mosógép. Okos takarítógép, robot porszívó, okos óra, okos személyi mérleg mindenféle kijelzővel, okos tablet, okos mérleg, intelligens lázmérő és még sorolhatnánk. Vajon több előnye, mint hátránya van intelligens készülékeinknek?

Alul motivált vagyok – mi a baj velem?

A motivációnk elvesztése könnyen depresszióba sodorhat minket. Hogy ezt a veszélyt elkerüljük, muszáj megtalálni az okainkat, és megváltoztatni azokat, vagy legalábbis tenni a változásért.