Megszívtuk!

„Károsítom a szervezeted, sárgára színezem a körmeidet, kellemetlen szagod lesz tőlem, drága vagyok, sőt akár a halálodat is okozhatom! Ezekre figyelmeztetlek is, de te mégis szeretsz, és nem tudsz lemondani rólam, mert a rabommá váltál…” Az utóbbi mondatokat nem egy romantikus filmben hallottam, hanem egy cigarettaszál „gondolatait” idéztem. Legalábbis úgy gondolom, hogy ha meg tudna szólalni, nagyjából ezeket közölné, méghozzá nagyon büszkén. Hozzáteszem, hogy jogosan gúnyolódna az embereken, mert annak ellenére, hogy mennyire egészségromboló hatású, mégis egyre több fogy belőle.

„Hát ezt jól megszívtuk!” − mondta a minap épp előttem két kamasz, amikor a pénztárnál közölték velük, hogy elfogyott a kedvenc cigarettamárkájuk. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy ha egy ekkora áruházban hiány van ebből a termékből, akkor milyen óriási mennyiségekben fogyhat el belőle az egész világon. Valószínűleg ijesztő számadatok jönnének ki, amikre inkább illene az a kifejezés, hogy „megszívtuk”, mint arra, hogy épp nincs készleten a kedvenc márkámból.

„Ciki a cigi!” − hallhattuk nem egyszer az utóbbi években ezt a szlogent az elkeseredett egészségügyi dolgozók kampányában. De mégsem elég ciki? Miért vannak egyre többen a dohányosok? Közülük is leginkább a fiatalok körében gyarapodtak meg a használók. Ezt vajon minek köszönhetjük? Véleményem szerint leginkább annak, hogy manapság rengeteg a rossz példa a gyerekek előtt. Elég, ha csak megnézzük a sok dohányos szülőt, vagy a bulvárlapokban megjelenő cigivel pózoló „sztárokat”. Ezen kívül nem szabad elfelejteni azt sem, hogy sokan csak divatból válnak használóvá. Valamint sajnos akadnak olyanok is, akik csak azért „füstölögnek”, mert egy bizonyos közösség tagjaivá szeretnének válni, ahol a dohányzás úgymond „követelmény”. Egyszóval a dohányzás aktusának mára már közösség-összetartó ereje lett, ami elég szomorú, hiszen nem is olyan régen még ezt a feladatot olyan magasztos érzelmek látták el, mint a szeretet vagy a tisztelet.

Úgy gondolom, hogy minél jobban háttérbe szorulnak az érzelmek a világban, annál nagyobb teret hódítanak maguknak a káros szenvedélyek. Remélem, hogy ezt a folyamatot még vissza lehet fordítani, és egy kis odafigyeléssel egészségesebb, vidámabb nemzedéket lehet majd nevelni. Ehhez persze nem csak az kell, hogy szigorúak legyenek a szülők, hanem a világ mentalitásának kell gyökeresen megváltoznia: a médiának ki kellene használnia nevelőhatását, és szigorúbb törvényeket kellene hozni a dohányárukkal kapcsolatban is. De ami ezeknél is fontosabb: az embereknek jobban oda kellene figyelniük egymásra.

Bízom benne, hogy mindezek hatásosak lehetnek, és nem tartozik majd bele a fiatalok égető problémái közé a jövőben az, hogy hol szerezzék be a kedvenc cigijüket.