Diszlexia: Betegség, nem hülye a gyerek!
- Dátum: 2013.02.08., 18:34
Ha a gyerek nehezen olvas, felcseréli a betűket, vagy nem érti, amit olvas, nem kell megijedni, nem buta a gyerek, csupán diszlexiás, ráadásul kezelhető.
A diszlexia jelentése olvasászavar, se több, se kevesebb. Mégis sokszor fordulnak szakemberhez óvodáskorú gyerekek kétségbeesett szülei azzal, hogy diszlexiás a gyerek. Ilyenkor a lelkiismeretes szakember első kérdése: tud-e a gyerek olvasni. Ellenkező esetben ugyanis legfeljebb dyslexiával kapcsolatos veszélyeztetettségről beszélhetünk. Természetesen, ha az óvodás korú gyermek szülőjében felmerül a gyanú a veszélyeztetettséget illetően, érdemes szakember segítségét kérnie, mert minél korábban kezdjük a fejlesztést annál gyorsabb és látványosabb eredményeket lehet elérni. Egy óvodás korban megkezdett fejlesztéssel megóvhatjuk gyermekünket az esetleges iskolai kudarcoktól és azok negatív hatásaitól.
A diszlexiának két megjelenési formája lehet:
Formai diszlexia:
Ha a gyerek nagyon lassan, nehezen olvas, felcseréli a betűket, szótagokat, rosszul tagolja a felolvasott szöveget, eltéveszti a toldalékokat, teljesen mást olvas, mint ami le van írva.
Tartalmi diszlexia:
Ha a gyerek technikailag jól olvas, de nem érti, amit elolvasott.
Természetesen nem feltétlenül jelenik meg az összes tünet egy-egy gyermek esetében és az is előfordulhat, hogy valakinek egyszerre vannak formai és tartalmi diszlexiára utaló tünetei.
Forrás: tanulasinehezsegek.hu
Fotó: sxc.hu
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?