Menü

A túldimenzionáló anyák

Ha egy nőnek gyermeke születik, akkor az megváltoztatja a belső naprendszerét. Hirtelen egy új bolygó körül kezd forogni még a nap is. A gyermek kerül a középpontba, nem is meglepő módon. Egyrészt ez élethelyzetbeli változást jelent, másrészt a nő agyában olyan hormonok termelődnek, amelyek révén megváltozik a gondolkodása. Erős kötődés alakul ki a gyermeke felé, és beindulnak az anyai ösztönök. Nem is olyan ritkán ez az érzés a szerelemhez hasonlít, ebből pedig könnyen kialakulhat, hogy az anya túldimenzionálja a gyermekét.

Nem véletlen, hogy most már adat született annak meghatározására, hogy milyen rendszerességgel egészséges fényképeket feltenni a gyerekről a közösségi oldalakra. De milyen is az, amikor egy nő túldimenzionálja az anyaságot, és már-már túlzó módon a gyermeke kerül élete középpontjába?

  • A nő teljesen elhanyagolja a párkapcsolatát. Bár természetes, hogy a kisgyermekes időszakban háttérbe szorul a házasság, vagy a párkapcsolat, de az ilyen típusú anyáknak az szinte megszűnik létezni. Csupán a gyermek apjaként tekint párjára, feleségként és nőként egyelőre megszűnik létezni.
  • Ennek megfelelően az anyai mivoltjában találja meg élete értelmét. És ezen kívül nem is szívesen foglalkozik semmi mással, sőt zavarja, ha másra kell fókuszálnia. Csak édesanyákkal tart fenn baráti kapcsolatot, egyéb szociális kapcsolatai leépülnek.
  • Nemcsak hogy szerelmes a gyermekébe, de egyenesen kicsi Istennek, vagy Istennőnek látja őt. Hozzá mérten viszont mindenki más gyermekét alulértékeli: „kedves kissrác, de az én fiam közelébe sem jár”… Ebből konfliktusok is adódnak a játszótéren, a közösségben, hiszen bármi is történik, mindig a másik kisgyerek a hibás.
  • A facebook-ot elárasztják a gyermekről szóló, sokszor nem is előnyös képek, és az anyuka már ekkor nyilvános fogadalmat tesz, hogy elüldöz majd kisdede mellőle minden nem megfelelő párt. Tehát már 15 évvel előre foglalkoztatja ez a téma, a saját párkapcsolata azonban háttérbe szorul.
  • A túldimenzionáló típusú anya elhanyagolja a külsejét. Mindez igazából nem is zavarja, vagy észre sem veszi. Természetes folyamatnak tekinti, hogy innentől anyai pozíciója az első a számára, így ruhatára, hajviselete csupán a praktikumnak megfelelően teljesen átalakul.

De mi lehet a fentiek veszélye? Semmiképp sem az, hogy az utcák nem lesznek tele topmodell típusú anyukákkal. A nők szociális hálójának leépülése, valamint az anya-gyermek kapcsolat kizárólagossá alakulása jelenti a kockázatot. Nem véletlen, hogy a válások kb. 80%-a a kisgyermekes időszakban következik be!

Az anya számára leginkább akkor jelentkeznek ezek a hátrányok, amikor a gyermek kicsit nagyobb lesz. Akkor tűnhet fel neki, hogy baráti kapcsolatai leépültek, a munkahelyén pedig évek óta nem hallottak róla, így nehezebb a visszatérés. A fenti helyzet nem segíti a gyermek szociális kapcsolatainak fejlődését, hiszen az édesanyával olyan szimbiózisban élnek, amibe nehezen fér bele bárki más. Elmondhatjuk tehát, hogy az anyaszerep túlzó módon való megélése hátrányt jelenthet mind az édesanyának, mind a gyermeknek. Ezek a negatív hatások viszont főként később jelentkeznek, például a gyermek csak otthon, édesanyja közelében tud elaludni, nagyszülős nyaralás, vagy táborozás szóba sem jöhet.

Mit lehet tenni ez ellen, mit mondanak a szakemberek? Ha a párkapcsolati vonalat nézzük, akkor a pszichológusok, szociológusok egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy a gyermek számára is az a legjobb, ha a családban a párkapcsolat kerül a legfontosabb pozícióba a szülő-gyermek kapcsolat helyett. Ha a párok ily módon, szövetségesként erősítik egymást a gyermeknevelésben, és a szülői szerep megélésében, úgy a gyermek nemcsak a felé irányuló szeretetet, hanem a szüleik között fennálló párkapcsolati modellt is megtapasztalja. Egyéb területeken is érdemes figyelni a hétköznapi kapcsolatok fenntartására. A munkahelyre való visszatéréskor előnyt jelent, ha a nőnek még élő kontaktja van a kollégáival, főnökeivel. A baráti kapcsolatokat tekintve pedig éppen még felfrissülést, vagy objektív visszajelzéseket jelenthet, ha az anya nem csak hasonló élethelyzetben lévőkkel barátkozik.  

Fotó:
pixabay.com

Kisbabát szeretnénk!

Sajnos egyre többeket -Magyarországon már 120 000 párról tudunk- érint a gyermektelenség problémája. Ennek valószínű okairól, a kivizsgálás menetéről, a lehetséges megoldásokról lesz szó a következőkben.

Nulladik levél a fiamnak

Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?

Babonák és valóság: hogy deríthetjük ki a baba nemét?

A népi hiedelmek tárháza a kíváncsi kismamákat sem hagyja jótanács nélkül. A régiek szerint számtalan titokzatos jelből következtethetünk születendő gyermekünk nemére. Összegyűjtöttük a legérdekesebb babonákat, de adunk néhány valóban hasznos tippet is, amivel kideríthetjük, kék vagy rózsaszín rugdalózóból érdemes-e betáraznunk.

"Anyaaaaaaaaaa!!!"

A gyerekek gyakran nyafognak. Nyúzzák a szülőt, ha fáradtak, ha éhesek, ha elevenek, ha érdeklődőek, ha egyszerűen csak a középpontban akarnak lenni, mert azt szeretnék, hogy csak rájuk figyeljünk. Fontos, hogy a gyermek érezze bármikor fordulhat hozzánk, mindig tudunk rá szakítani egy kis időt - de vajon van egy határ?

Terhesség alatt kettő helyett eszünk? (Nem)

Sajnos a kismamáknak nem egyszerű az élete, mert szinte attól a pillanattól kezdve, ahogy a család is tudomás szerez a terhességről, folyamatossá válik az etetés. A feladat sportos, fitt kismamákká válni, ami - pláne nagytestvér és munka, háztartás mellett- nem olyan egyszerű. Sosem fogom azt állítani, hogy könnyű, de egyáltalán nem is bonyolult, vagy teljesíthetetlen.