Menü

„Az én vezérem bensőmből vezérel”

Az önmagunk megismerésében már az is fontos előrelépés lehet, ha felismerjük függőségeinket, valamint azokat a gondolkodási sémáinkat, amelyek korlátozzák énünk pozitív kibontakozását. Tartsunk nagytakarítást lelkünkben is, a gondolataink között!

Természetesen a függőségnek is különböző fokozatai vannak, de összességében mindenképpen negatív hatással van az életünkre. (A szenvedélyesen űzött tevékenységi formák nem ide tartoznak, mivel azok hosszú távon pozitív hatással vannak ránk.) Nem csak szerfüggőség létezik, hanem számtalan olyan megnyilvánulása a függőségnek, melyet talán mások életében bírálunk, de saját magunk esetében észre sem veszünk.

Egyrészt nehezítheti lelkünket egy csomó félelem, melyek, ha eluralkodnak rajtunk, fóbiákká válnak. A fóbiák tehát nem mások, mint általános félelemérzeteink kivetülései. Egy általános félelemérzettel ugyanis nagyon nehéz szembenézni, de ha tárgyiasítjuk, akkor megteremtjük a kontroll látszatát. Persze valójában ez nem megoldás, hiszen attól még az alap félelem megmarad.

Ismerősek a következő mondatok: „nekem úgyse sikerülhet”, „ én nem kellek már senkinek”? Ez nem más, mint saját magunk búsba kötése, negatív valóságteremtés. A rögeszmés gondolataink leginkább jövőnkre hatnak, mivel a bekövetkező dolgoktól való félelmünk, aggódásunk egyben programozza is a rossz bevonzását.

És ott vannak még azok a rituálisan ismételgetett gondolatsorok, illetve cselevések is, melyekkel megint csak látszat kontrollt érhetünk el. A mániánkká válhat a tisztaság, a munka, vagy bármilyen cselekvés, melynek kényszeres végzése eltereli figyelmünket félelmeinkről, lelkünkben lakozó diszharmóniáról.

A függőség számtalan formában jelenhet meg életünkben, a probléma gyökere elsősorban nem a külső környezetben keresendő. Az önismeret, önbizalom és a meghittség hiánya mentén olyan látszat irányítást építünk ki védelmi vonal gyanánt, mely fóbiákkal, mániákus cselekvésekkel és rögeszmés gondolatokkal van kikövezve.

Nem könnyű a függőségek, félelmek útvesztőiben megtalálni belső harmóniánkat, benső irányítási rendszerünket. De érdemes próbálkozni, mert minden függőség korlátoz.

József Attila Levegőt! című verse egyszerűen, és utánozhatatlanul így fejezi ki ezt a lelki szabadságot: „Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

Fotó:
pixabay.com

Előrelépés a szülés utáni depresszió kezelésében

A szülés utáni depresszió inkább a fiúgyermeknek életet adó nőket érinti. Ez azonban nem feltétlenül rossz hír, hiszen a szakemberek így a kezelésre is jobban fel tudnak készülni.

Miért jó, ha nincs „vakbelünk”?

Az emberi testet tekinthetjük a természet csodájának, de olykor gondolhatjuk, hogy egy meglehetősen pongyola verzió. Tökéletlenre lett tervezve, hajlamos a hibákra, és látszólag számos felesleges része van. S amíg azt gondoljuk, miért is vannak manduláink, van egy szerv, ami nélkül talán még is jobb lehet: a féregnyúlvány (a köznyelvben az úgynevezett vakbél).

Hogyan ne legyél éhes

Nem kell éhezni. Nem kell koplalós fogyókúrákkal gyötörni magunkat. Nem kell éhesnek lenni, nem kell egyoldalúan étkezni. Aki koplal, az az egészségével játszik. Vajon mely trükkökkel kerülhető el a nassolás?

Gyors szívverés – kezdjek aggódni?

Az egészségünkkel kapcsolatban soha nem lehetünk elég óvatosak, ezért minden apró jelre figyelmeztetésképpen kell tekintenünk. Így van ez a szívünk egészsége esetében is, hiszen szerencsére ez a szervünk szorgos munkája mellett azonnal jelez, ha valami gond van. Nekünk csak meg kell tanulnunk figyelni rá.

Az alkoholmentes élet titka

Az alkoholfogyasztás kultúránként változó van, ahol bárhol lehet inni, és a mennyiség miatt is elnézőbbek, máshol meg egyszerűen tilos. Tudjuk, hogy káros a szervezetre, a testünkre és a lelkünkre is, mégis hajlamosak vagyunk mértéktelenül is fogyasztani. Aztán jön a macskajaj, a megbánás– és a következő alkalom. De vajon mi történne velünk, az egészségünkkel, ha többé nem néznénk a pohár aljára?