Menü

Túlgondozzuk a gyerekeket, vagy indokolt az óvatosság?

A szülőknek komoly fejtörést okoz, hogy törekedjenek-e a gyermek önállóságra nevelésére, vagy inkább segítsék őt, engedjék-e egyedül iskolába, szórakozni, vagy inkább óvó-féltő gondoskodással taxizzák mindenfelé. Nehéz a döntés, és az arany középút megtalálása.

Sokféle nézőpont létezik. A szülők egy tábora azt mondja, a manapság hallható rémhírek következményeképp nemigen merik engedni a gyerekeket egyedül kószálni. Gyermekrablások, pedofília, és sok más tarkítják a listát, amik miatt az anyukák és apukák inkább plusz terhet vállalnak, és szállítják a gyerekeket iskolába, különórára, barátokhoz. Azt mondják, félnek attól, hogy mi érheti útközben a gyerekeket. Az idősebbek pedig szomorúan konstatálják, hogy hiányoznak az utcáról a kedves hátizsákos, iskolába járó gyerekek. Van helyettük viszont teli parkoló az iskolaépület előtt…

A túlgondozás nézőpontját erősítik azok a gyermekpszichológiai nézőpontok is, amelyek azt vallják, hogy mindig álljunk a gyerek rendelkezésére, amikor neki arra szüksége van. Ne hagyjuk őt magára, segítsük, amiben csak tudjuk, és a befektetett energia később megtérül, hiszen így megtanulja: mindig számíthat a szüleire, és teljes mértékben biztonságban van.

Vekerdy Tamás, hazánk leghíresebb gyermekpszichológusa azt vallja: számíthasson ránk a gyerek, amikor az szükséges, viszont nagyon fontos, hogy önálló, egyedül is helyt állni képes gyermekeket neveljünk, így egy idő után engedjük egyedül iskolába, ha már eléri a megfelelő életkort.

Az a helyzet, hogy minden igyekezet ellenére nem tudjuk megóvni minden veszélytől a csemetéinket, és talán akkor van a legnagyobb biztonságban, ha önálló, életrevaló személyiség válik belőle. Ha pedig túlgondozzuk, akkor annak hosszú távon a magánélete látja majd kárát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menjük el érte éjszaka az állomásra, ha éppen akkor érkezik haza az osztálykirándulásról. Mérlegeljünk helyzet szerint, de ha a hétköznapokban önállóságra neveljük, akkor egyben inkább az életre neveljük, minthogy veszélybe sodornánk.

A témakörben fontos kérdés még, hogy a szülőre igen nagy terhet ró a gyermekeink túlgondozása, ez pedig fáradt és túlstresszelt szülőket eredményez – mindez pedig egyáltalán nem kedvező a gyermeknek, ha szülője emiatt ingerült, nyúzott, vagy esetleg beteg lesz. Tény és való, hogy a fiaink-lányaink helyzete sem egyszerű: az iskolában egyre több a tanulnivaló, a házi feladat, a különóra, a szakkör. A szülők ezeket fontosnak tartják, hogy a gyerekek lépést tarthassanak társaikkal. Hiába azonban a sok különleges magánóra, ha a gyerek önállótlan… Inkább csökkentsük a terheinek a számát, és tanítsuk meg, hogy elkészítse magának a tízórait. Ez még bizonyosan nem jár semmilyen kockázattal. 

Fotó:
pixabay.com

Mivel édesítsük a babák ételeit?

Sok egészségtudatos szülőnek jelent problémát az édesítés kérdése, hisz cukrot nem szeretne adni, ismerve annak a teljes testre és fogakra kifejtett káros hatását. Lássuk, mit tehetünk!

Kisbabát szeretnénk!

Sajnos egyre többeket -Magyarországon már 120 000 párról tudunk- érint a gyermektelenség problémája. Ennek valószínű okairól, a kivizsgálás menetéről, a lehetséges megoldásokról lesz szó a következőkben.

Nulladik levél a fiamnak

Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?

Babonák és valóság: hogy deríthetjük ki a baba nemét?

A népi hiedelmek tárháza a kíváncsi kismamákat sem hagyja jótanács nélkül. A régiek szerint számtalan titokzatos jelből következtethetünk születendő gyermekünk nemére. Összegyűjtöttük a legérdekesebb babonákat, de adunk néhány valóban hasznos tippet is, amivel kideríthetjük, kék vagy rózsaszín rugdalózóból érdemes-e betáraznunk.

"Anyaaaaaaaaaa!!!"

A gyerekek gyakran nyafognak. Nyúzzák a szülőt, ha fáradtak, ha éhesek, ha elevenek, ha érdeklődőek, ha egyszerűen csak a középpontban akarnak lenni, mert azt szeretnék, hogy csak rájuk figyeljünk. Fontos, hogy a gyermek érezze bármikor fordulhat hozzánk, mindig tudunk rá szakítani egy kis időt - de vajon van egy határ?