Menü

Mire jó a „tökéletes” babafotó?

A közelmúltban közösségi oldalakon több bejegyzésben is közzétettek olyan fotókat, melyeken a babák „széttrollkodták” a műtermi családi fotózást. Vicces, és emellett egyben fricska is.

Egyre népszerűbbek a műtermi családi fotók, ünnepek alkalmával is megsokszorozódtak az olyan fényképek, melyeken a gyerekek beállítva, jelmezekben, kiretusálva mosolyognak vissza ránk. A megörökítés igényét nem lehet vitatni, mégis bizonyos szemszögből nézve bármennyire is édesek, cukik és szépek a képek, visszatetszést kelthetnek. A családi együttlét, a gyerekek növekedése, fejlődése, bájos világa önmagában érték. Miért kell mesterségesen tökéletes képet festeni valamiről, ami egyébként tényleg tökéletes, csak egészen másképpen, mint az ahogy ezeken a művi képeken megjelenik?

Az említett bejegyzésekben olyan képeket tettek közzé, melyeken a babák nem éppen együttműködőek a tökéletes családi kép megalkotásában. Pisilnek, kakilnak, szóval természetesen viselkednek. De persze mi nem ezt szeretnénk megörökíteni, hanem olyan jeleneteket, melyek gyakorlatilag csak a képzeletben léteznek, a hétköznapokban biztosan nem. Persze erre biztosan sokan azt válaszolnák, hogy miért ne lehetne a hétköznapokból kiragadva, szépen felöltözve családi képeket megörökíteni profi módon. Az erre való igényt nem lehet kritizálni, de azt már igen, hogy nagy százalékban valószínűleg nem ez a motiváció áll a háttérben, hanem az, hogy mások előtt tökéletes családként tüntessük fel magunkat. Ha megnéznénk egyébként, hogy a gyönyörű képek mögött mi a valóság, biztos meglepődnénk.

Megvallva az igazságot én is szeretem megnézni ezeket a képeket, de az első benyomáson túl úgy érzem, valami nem stimmel. Ennek talán az az oka, hogy a gyerekek sokszor inkább díszletnek, mint szereplőnek tűnnek ezeken a „tökéletes” képeken.

Persze azért ne szedjük le mindjárt mindenkiről a keresztvizet, feltételezzük azt, hogy sokan őszinte, jó szándékból, nem pedig divatból szeretnék megörökíteni családjukat.

A gall kakas nyomában 1. rész

A világ első számú turisztikai célpontja Franciaország. A híres konyhával, kultúrával és történelemmel bíró ország mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere. Szerencsémre megjártam már nagy részét munkavállalóként és turistaként is. A tapasztalatokat csokorba szedtem, hogy mindenki felkészülten kellhessen útra.

Játékok, amiktől falra mászunk

Már nem tudom hányadik éjjel kutatom félálomban, hogy honnan jön a furcsa búgás, zizegés. Idegtépő keresgélés... Vagy csak álmodtam? Nem. Már kezdtem aggódni, hogy normális vagyok-e, mikor rábukkantam a gyerekek apró vízi játékának zúgására. Nem először.

Norvégia, az istenek otthona

Norvégia mennyei hely. Túl szép, hogy igaz legyen. Ennek a vizuálheroinnak ,azonban komoly ára van. Csak annak ajánlom, akinek tele a pénztárcája és nyitott a természeti csodák iránt. Kedves emberek, jó halételek és isteni táj. Aki teheti, ne hagyja ki.

Vallásosság, és ahogy látjuk

Az ember testi-lelki egészségében a meggyőződése nagy szerepet játszik. Az, hogy milyen gondolatok mentén építi fel az életét, nagy hatással van arra, ahogyan érezni fogja magát később. Aki nem vallásos, az is hisz valamiben, aki pedig vallásos, nem mind egyforma személyiség. A külső szemlélő mégis hajlamos egyformának látni minden vallásos embert. Hogyan befolyásolja a nézeteinket mindez?

A szülők rémálma: gyermekkori cukorbetegség

A gyerekeket érintő leggyakoribb anyagcsere-betegség a diabétesz. Az esetek többségében 1-es típusú, inzulinhiányos, mai tudásunk szerint autoimmun eredetű betegségről van szó, amely megfelelő terápiával jól kontrollálható. Szemben a felnőtt – 2-es típusú formával, itt a kezdeti tünetek viharosak, gyorsan romló állapotot hoznak létre. Gyorsan kell lépni!