Menü

Városi méhészet – egy új, követendő forma

Hugh Whittingstall 1998-ban induló műsora, a River Cottage még a főzni nem szerető, nem tudó és megtanulni talán nem is akaró háziasszonyok kedvét is meghozta ehhez a lépéshez.

Magyarországon talán az ő szájából hallhattuk először a városi méhészkedés fogalmát. Sorozatának egyik részében egy londoni, akkor 16 éves fiúval találkozik, aki a lakásuk erkélyén kezdett el méhészkedéssel foglalkozni, míg Hugh ugyanezt a tevékenységet Dorset megyei farmján végezte. A fiatal fiú nyolc méhkaptárral dolgozik, nem is tudna többel, hiszen az erkélye már így is telített. Évi 2000 kisüveges mézet állít elő ezzel a módszerrel. Hugh-val kivitték a piacra kettejük mézét teszteltetni úgy, hogy az emberekkel kóstoltatták, és a londoni méz semmivel sem maradt le a vidéki méztől.

2013-ban itthon is indult egy kezdeményezés Közösségi Méz címmel, amelynek során a résztvevők a városi méhészet csínját-bínját ismerhették meg. A jelentkezés annyira népszerű lett, hogy a létszám betartása érdekében bizonyos jelentkezőket vissza kellett utasítaniuk.

Sajnos az emberek egyelőre eléggé ellenkező magatartást mutatnak ezen a területen, hiszen Magyarországon egyáltalán nem elterjedt a városi méhészet fogalma, pedig világszerte számos helyen találkozhatunk már vele, többek között New Yorkban, London, Párizsban, ahol a magánszemélyek tevékenysége mellett sok hotel tetején is telepítettek már kaptárakat, így a vendégek a hotel saját termesztésű mézét fogyaszthatják a reggeli teához.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon elég tiszta-e az a méz, amit a városban gyűjtött virágporból állítanak elő a méhek? A válasz szerencsére az, hogy igen, hiszen ha logikusan belegondolunk, a méhek a legjobb minőségű táplálékot szeretnék az utódaiknak adni, tehát nem is lehetne a méz nem tiszta. Ezen kívül, a saját szipókarendszerük rendkívül vékony, így nem igazán jutnak át rajta apró méretű szemcsék sem, illetve a méhek rendelkeznek egy saját belső szűrőberendezéssel is, amely biztosan megszűri az esetlegesen addig bennmaradt szennyeződéseket.

A magyarországi program keretében egyébként a termelt mézet be is vizsgáltatták, és ugyanolyan tisztának bizonyult, mint a vidéken termelt testvére.

Ezen felül a városi – vagy itthon sokszor nevezik közösségi méhészkedésnek, hiszen integráló szereppel is bírhat – méhészkedésnek van egy nem elhanyagolható előnye is. Míg a vidéki méhészek kénytelenek a méhcsaládjaikat 2-3 hét elteltével, az adott növény virágzási időszakának végekor átköltöztetni egy következő helyre, addig a városi méhek a hivatalos méhész időszak alatt – de legtöbbször még utána is – biztosan elegendő mennyiségű virágporhoz jutnak anélkül, hogy a kaptáraikat megmozdítanánk.

Tanuljunk, és ha kedvet kaptunk hozzá, olvassunk még jobban utána, és próbálkozzunk!

A bulinegyed sikerre született

Az európai turizmus átalakulóban van és folyamatos bővül. Ebből nem, hogy nem marad ki szeretett fővárosunk, hanem egyenesen a dolgok ütőerén van. A megfizethető bakancslisták, az olcsó repjegyek és a nyugati szemmel baráti árú, kiépült party központok korábban Budapest egykori zsidó negyede buli olvasztótengellyé változott. Nosza, ezúttal a bulinegyedet mutatom be, ahol mindenki megtalálhatja a számítását. Mókára fel, öveket becsatolni

„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos!”

„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos!” Az idézet mindent elmond. Hogyan vegyük rá a fiatalokat a környezettudatosságra? Szemétszedési akcióban vettünk részt.

A kiégés ismertető jelei

A burnout nemcsak a munkamániások iszonyatos betegsége, mindenkit fenyeget, aki a magánélete és munkája között nem találja meg a harmóniát. A kiégés gyógyítása nehezebb, mint a megelőzése.

Bundás családtag érkezik

Legyen-e egy bundás kis társunk otthon? Egy szőrös családtag érkezésével kapcsolatban mindig van mit megbeszélni. Megbeszéljük, és eldöntjük, hogy lesz. Át kell gondolnunk, hogy ez bizony felelősséggel jár. Mégpedig nem kevés felelősséggel, hiszen egy másik élőlény sorsa és élete függ tőlünk.

Miért van szükségünk sematikus dolgokra az életünkben?

A körülöttünk lévő világ teli van átlagos, megszokott jelenségekkel. Ugyanaz a boldog befejezés a könyvekben, ugyanaz a kettősség a filmekben, ugyanúgy botladozó emberek a mozivásznon, és ugyanazok a tipikus életutak a barátaink között. A biztos pontokra épülő történeteknek pedig általában van keletje, s ezek sokszor az életünkben is megjelennek. De miért szeretjük a sémákat?