Menü

Nevelj jó testvéreket!

Egyszer egy füstös kis kocsmában töltöttem az időt egy barátommal, ahol mindenféle arcok ültek. Nem az a nagy társaságokkal teli romkocsma volt, inkább egy meghitt kis csehó, fatüzelésű bádogkályhával, jól eldugva-elrejtve Budapest belvárosában. Az egyik szomszédos asztalnál két szemüveges, kopasz férfi beszélgetett meghitten. Nagyon hasonlítottak egymásra, ugyanabban a szép férfi archetípusban. Testvérek lehettek. Bár ez sem és más sem derült ki, látszott rajtuk a mély szeretet.

Vajon min múlik a jó testvéri kapcsolat? Valószínűleg nagyrészt nevelés kérdése lehet. Most, hogy a testvérem (és a menyasszonya) Svédországba költözött dolgozni, nagyon hiányzik. S ez elgondolkodtatott: minek köszönhetjük ezt az összhangot?

Hiszen igaz, hogy mi nagyon jó testvérek vagyunk, de ahogy körülnézek, látom, hogy nem ez az általános. Korábban nem értettem, hogy miért lehet, hogyan lehet az, hogy gyerekek egy családban, sőt, egyazon szerető családban nőnek fel, s mégsem alakul ki szoros kapcsolat közöttük. Vannak, akik kerülik is egymást, vagy testvérharcban állnak. Most úgy gondolom, hogy a szülői nevelésnek hatalmas szerepe lehet a jó testvériség kialakításában.

Gyerekkorunkban a szüleink sokszor tudatosították bennünk azt, hogy mi testvérek vagyunk. Ez a lehető legszorosabb kapcsolat két ember között - mondták -, ezért mi akkor is számíthatunk egymásra, ha más nem lesz. A testvériségnek a gyerekek számára - emlékeim szerint - számos árnyoldala is van, leginkább a tárgyak és emberek egymás között történő megosztása. Ráadásul nem testvéries, hanem igazságos megosztása. A megosztós rész nevelése és gyakorlása úgy gondolom, többé-kevésbé minden családban részt képez. Beszélgettem olyanokkal, akik számára ennyit jelentett a testvériség a gyerekkorra visszaemlékezve, azóta pedig nincs különösebben szoros kapcsolat köztük.

Azt sem tartom kizártnak, hogy sok testvéri kapcsolat emiatt az állandó osztozkodás miatt vagy egy esetlegesen bekövetkező igazságtalan osztás miatt nem fejlődik ki. Mert az egyénnek ez önmagában negatív, hiszen lemondással jár (gyerekként lemondani valamiről...!), és nincs cserébe semmi pozitív, amit az igazságosságért és jó testvériességért cserébe a szülőktől megkaphatna - minden testvér egyformán. Ebből tehát úgy gondolom, hogy ha a szülő(k) odafigyelnek arra, hogy jutalmazzák a testvéreket "csak" azért, mert jó testvérek módjára viselkednek egymással (lemondanak, önfeláldozást tanúsítanak), és a jutalmazást érthetően meg is indokolják a gyerekeknek, az a gyerekek szeretetteljes testvéri kapcsolatának záloga lehet.

Boldog vagyok, hogy én ezt megkaphattam, és ilyen nagyszerű kapcsolatom van a testvéreimmel!

Mivel édesítsük a babák ételeit?

Sok egészségtudatos szülőnek jelent problémát az édesítés kérdése, hisz cukrot nem szeretne adni, ismerve annak a teljes testre és fogakra kifejtett káros hatását. Lássuk, mit tehetünk!

Kisbabát szeretnénk!

Sajnos egyre többeket -Magyarországon már 120 000 párról tudunk- érint a gyermektelenség problémája. Ennek valószínű okairól, a kivizsgálás menetéről, a lehetséges megoldásokról lesz szó a következőkben.

Nulladik levél a fiamnak

Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?

Babonák és valóság: hogy deríthetjük ki a baba nemét?

A népi hiedelmek tárháza a kíváncsi kismamákat sem hagyja jótanács nélkül. A régiek szerint számtalan titokzatos jelből következtethetünk születendő gyermekünk nemére. Összegyűjtöttük a legérdekesebb babonákat, de adunk néhány valóban hasznos tippet is, amivel kideríthetjük, kék vagy rózsaszín rugdalózóból érdemes-e betáraznunk.

"Anyaaaaaaaaaa!!!"

A gyerekek gyakran nyafognak. Nyúzzák a szülőt, ha fáradtak, ha éhesek, ha elevenek, ha érdeklődőek, ha egyszerűen csak a középpontban akarnak lenni, mert azt szeretnék, hogy csak rájuk figyeljünk. Fontos, hogy a gyermek érezze bármikor fordulhat hozzánk, mindig tudunk rá szakítani egy kis időt - de vajon van egy határ?