Menü

Történet egy külföldi munkavállalásról

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogyan született meg az elhatározás a diplomával való külföldi takarítás lehetőségével kapcsolatban. Igen, sikerült munkát kapni. De hogyan kezdődött elaz életünk a határon túl?

Szerencsére a párom elég jól beszélte már az adott ország nyelvét. Én sajnos nagyon kezdő vagyok, de reménykedtem a szerencsében és a talpraesettségünkben, hiszen annyi szép történetet lehet hallani arról, hogy valaki nem beszéli a nyelvet, mégis dolgozik.

A barátommal – munkanélküliként – elindultunk hát egy kis bőrönddel, mint a filmekben. Volt egy kis spórolt pénzünk, kellemesen éreztük magunkat, s vártuk az újat, a lehetőségeket.

Jómagam pedig csodát vártam – szintén, mint ami a filmekben történik. Hiába vagyok fejben tisztában azzal, hogy az élet néha feladatokkal lát el minket, mégis az él bennem, hogy egy szempillantás alatt menni fog minden. Sokszor feleslegesen felidegesítem magam, és gyorsan elveszítem az optimizmusomat. Közben persze igyekszem tudatos lenni, és nem szeretném elrontani se a saját, se mások napját, a közhangulatot. De akkoriban gyorsan változott, hogy hittem-e a sikerben vagy sem. Viszont mindig is hittem abban, hogy minden okkal történik.

Sok dolog kivitelezésében a kudarctól való félelem tántorít el. A félelem, ami a növekedésünket akadályozza meg. Nehéz levetkőzni... Mégis így történt.

A párommal közösen bementünk a helyi munkaügyi központba, ahol egy körülbelül 200 oldalas paksamétát kaptunk a kezünkbe, tele állásajánlatokkal. Egy teljes délutánon keresztül bogarásztuk át az adott kategóriákat síri csendben, és válogattuk a potenciális helyeket. Fel voltunk villanyozva!

A következő napon ismét elfogott a pánik: „Mi lesz, ha nem sikerül? Egyáltalán miért csinálom ezt?” Később nőiesen kemény voltam a párommal, hogy igenis telefonáljunk (úgy értem, ő, mivel ő beszéli a nyelvet :D ), és meg is lett az eredménye. Több állásinterjút is leszervezett. Magának vagy kettőnknek is. Rendkívül büszke voltam rá! Ezzel ő is több gátlását levetkőzte.

Az interjúk jól mentek, ő gyakorolta a nyelvet, kiderült, jobban megy, mint gondolta. Próbanap következett, majd kiderült, hogy alkalmazásba veszik. Körülbelül úgy ment, mint a karikacsapás. Úgy volt, nem kap szállást, megbeszéltük, hogy megkérdezi, és tudtak neki ebben segíteni. Úgy volt, heti 20 órában dolgozhat, de mire a szerződést aláírták, már 40 órára bővítették.

Mivel nem hiszek a véletlenekben, úgy gondolom, az elhatározásnak, a kitartásnak, és annak, hogy nem vagyunk válogatósak, köszönhetjük mindezt. Egy szobalány/fiú állás remek kezdési lehetőség, ha az ember tőke nélkül kénytelen külföldre költözni.

Folytatása következik…

Deadpool ezúttal felrázva, keverve

Tapló, laza és persze, hogy elnyeri a szívünket. Kedvenc vicces mutánsunk, Deadpool újra akcióban. A paródiát, akciót és egyéni jellemfejlődést sugalló szuperhős film egyvelegét nyújtó mozi garantált szórakozás, még ha kissé egyenetlen is a ritmusa.

Egy régi, kedves barát: Székelyföld

Erdély a magyar kultúra őshazája. A régi határvédő vidék, Székelyföld ezen a fás tájon is kiemelkedik. A hegyvidéki táj festői és hihetetlen kedves emberek lakják. Mindenképpen tegyünk vele egy próbát. Remek ételek, italok és egészen egyedi öntudattal fogunk találkozni.

Introvertált vagyok, hogyan barátkozzak?

Zárkózottnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember barátságtalan, ugyanakkor, néha könnyű összekeverni a kettőt egymással. Hogy ez ne forduljon elő, az embereknek tájékozottnak kell lenniük ezzel kapcsolatban.

Félmaraton fél lábbal – avagy „Mi a fenét keresek én itt?”

"Bárki, aki fut, megelőzi azt, aki gyalogol és bárki, aki gyalogol, megelőzi azt, aki üldögél."

Mindennapi, egészséges kenyerünk

Sok rémhírt hallani, hogy színezik a teljes kiőrlésű kenyeret, kakaóval. Ha az ember nem olvassa el az összetevők listáját a kenyér csomagolásán, akkor könnyen lehet, hogy egy színezett fehér lisztes kenyeret emel le a polcról. Az egészség pedig, amúgy is drága…vagy talán mégsem az?