Menü

Történet egy külföldi munkavállalásról

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogyan született meg az elhatározás a diplomával való külföldi takarítás lehetőségével kapcsolatban. Igen, sikerült munkát kapni. De hogyan kezdődött elaz életünk a határon túl?

Szerencsére a párom elég jól beszélte már az adott ország nyelvét. Én sajnos nagyon kezdő vagyok, de reménykedtem a szerencsében és a talpraesettségünkben, hiszen annyi szép történetet lehet hallani arról, hogy valaki nem beszéli a nyelvet, mégis dolgozik.

A barátommal – munkanélküliként – elindultunk hát egy kis bőrönddel, mint a filmekben. Volt egy kis spórolt pénzünk, kellemesen éreztük magunkat, s vártuk az újat, a lehetőségeket.

Jómagam pedig csodát vártam – szintén, mint ami a filmekben történik. Hiába vagyok fejben tisztában azzal, hogy az élet néha feladatokkal lát el minket, mégis az él bennem, hogy egy szempillantás alatt menni fog minden. Sokszor feleslegesen felidegesítem magam, és gyorsan elveszítem az optimizmusomat. Közben persze igyekszem tudatos lenni, és nem szeretném elrontani se a saját, se mások napját, a közhangulatot. De akkoriban gyorsan változott, hogy hittem-e a sikerben vagy sem. Viszont mindig is hittem abban, hogy minden okkal történik.

Sok dolog kivitelezésében a kudarctól való félelem tántorít el. A félelem, ami a növekedésünket akadályozza meg. Nehéz levetkőzni... Mégis így történt.

A párommal közösen bementünk a helyi munkaügyi központba, ahol egy körülbelül 200 oldalas paksamétát kaptunk a kezünkbe, tele állásajánlatokkal. Egy teljes délutánon keresztül bogarásztuk át az adott kategóriákat síri csendben, és válogattuk a potenciális helyeket. Fel voltunk villanyozva!

A következő napon ismét elfogott a pánik: „Mi lesz, ha nem sikerül? Egyáltalán miért csinálom ezt?” Később nőiesen kemény voltam a párommal, hogy igenis telefonáljunk (úgy értem, ő, mivel ő beszéli a nyelvet :D ), és meg is lett az eredménye. Több állásinterjút is leszervezett. Magának vagy kettőnknek is. Rendkívül büszke voltam rá! Ezzel ő is több gátlását levetkőzte.

Az interjúk jól mentek, ő gyakorolta a nyelvet, kiderült, jobban megy, mint gondolta. Próbanap következett, majd kiderült, hogy alkalmazásba veszik. Körülbelül úgy ment, mint a karikacsapás. Úgy volt, nem kap szállást, megbeszéltük, hogy megkérdezi, és tudtak neki ebben segíteni. Úgy volt, heti 20 órában dolgozhat, de mire a szerződést aláírták, már 40 órára bővítették.

Mivel nem hiszek a véletlenekben, úgy gondolom, az elhatározásnak, a kitartásnak, és annak, hogy nem vagyunk válogatósak, köszönhetjük mindezt. Egy szobalány/fiú állás remek kezdési lehetőség, ha az ember tőke nélkül kénytelen külföldre költözni.

Folytatása következik…

A gall kakas nyomában 1. rész

A világ első számú turisztikai célpontja Franciaország. A híres konyhával, kultúrával és történelemmel bíró ország mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere. Szerencsémre megjártam már nagy részét munkavállalóként és turistaként is. A tapasztalatokat csokorba szedtem, hogy mindenki felkészülten kellhessen útra.

Norvégia, az istenek otthona

Norvégia mennyei hely. Túl szép, hogy igaz legyen. Ennek a vizuálheroinnak ,azonban komoly ára van. Csak annak ajánlom, akinek tele a pénztárcája és nyitott a természeti csodák iránt. Kedves emberek, jó halételek és isteni táj. Aki teheti, ne hagyja ki.

Vallásosság, és ahogy látjuk

Az ember testi-lelki egészségében a meggyőződése nagy szerepet játszik. Az, hogy milyen gondolatok mentén építi fel az életét, nagy hatással van arra, ahogyan érezni fogja magát később. Aki nem vallásos, az is hisz valamiben, aki pedig vallásos, nem mind egyforma személyiség. A külső szemlélő mégis hajlamos egyformának látni minden vallásos embert. Hogyan befolyásolja a nézeteinket mindez?

Észak nem felejt

A franciák kedvenc északi, azaz chti származású komikusának, Dany Boonnak újra van mondanivalója a világnak. Az önéletrajzi ihletésű Ch’tite famille (nálunk Vissza a gyökerekhez) újra ízelítőt ad az észak-franciaországi emberek mentalitásáról, fura dialektusukról és szokásairól. A sztori csak laza szövet a családi értékek felmagasztalásához és egy kiadós antropológia tanulmányhoz.

Ne rágd a körmöd! - Avagy kézpanaszok

Rágod a körmöd? Bizony nem vagy egyedül. Ezzel a rossz szokással, többen is küzdenek. A körömrágásról nem csak azért fontos leszokni, mert csúnya szokás, hanem mert sokféle módon árthatunk vele magunknak. Körmünk sokat elárul rólunk, azonban ha nem is rágjuk a körmünket, akkor is érdemes megfigyelni az árulkodó jeleket.