Menü

Apa nélkül felnőni

Teljes, szeretettel teli, vidám családban felnőni manapság óriási érték. Már akkor is, ha csak a ’teljes’ szót vesszük figyelembe, olyan sok csonka családban élő gyermeket ismerünk. De mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nem akaratunkkal megegyezően válik a család csonkává, hanem az egyik szülő halálával kényszerülünk egy nehéz szituációba?

Már majdnem 6 éves voltam, amikor Édesapám mindössze fél évnyi betegeskedés után távozott az élők sorából maga után hagyva Édesanyámat és engem, az egy szem lányát, aki akkor még javában óvodába járt. Arról nem fogok írni, mekkora csapás lehetett ez az ő Édesanyjának, akinek egyetlen gyermekeke volt.

Azóta több mint 20 év telt el, de Édesanyám még mindig ugyanúgy emlékszik rá vissza. Személy szerint – valószínűleg valamilyen pszichikai okokból kifolyólag alakíthattam így – alig egy-két képet őrzök róla az emlékeimben. Gyerekként nem szerettem beszélni róla, mert cikinek gondoltam azt, hogy a mi családunk csak kéttagú. Jó néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kérdezni, illetve beszélni merjek róla. Az is csak azután történt meg, hogy felfedeztem, mások is élnek hasonlóan csonka családokban.

Most már bármikor, nyitottan tudok róla nyilatkozni, bár biztos ezer meg ezer gátlás van még bennem ezzel kapcsolatban, amelyek életem során megoldásra várnak.

Nem tudom milyen életünk lett volna, ha Édesapám továbbra is velünk él – alkoholproblémái voltak. Nem tudom, mi lett volna a mi családunk sorsa: boldog élet, válás vagy megrontja az alkohol. Azt tudom, milyen érzés, ha nincs. Tudom, hogy nem tudok tőle megkérdezni semmit, nem tudom egy gyermeket milyen érzések fűzhetnek az apjához, ha jó a vele való kapcsolata. Milyen érzés együtt bolondozni, kirándulni, meghallgatni a katonaságon szerzett tapasztalatait. Milyen az, ha cukkol, ha viccelődik, ha félt mint tinédzsert. Ha megtanít ilyen-olyan műszaki dolgokra, amikhez ért. Ha elvisz a haverjaival horgászni.

Ezeknek az érzéseknek a megélése egy másik világban, életben – ha létezik – vár rám.

Azt tudom, hogy ha tehetném, arra sarkallnám a családokat, hogy szeressék egymást, oldják meg a problémáikat, beszélgessenek, és tartsanak ki egymás mellett! Hagyják egymást élni, támogassák egymást az egyéni célok elérése során is, és ugyanúgy tegyenek a közösekért is! Engedjék gyermekeiket kibontakozni, hallgassák meg őket, hogyan látják a világot, és engedjék nekik, hogy az érzéseiket őszintén megéljék.

Mert nincs nagyobb érték, mint teljes, szerető családban felnőni és élni.

Minden, ami a sírással kapcsolatos

Minden ember életében van olyan pillanat, amikor elérzékenyül és könnycseppek jelenek meg a szemében. A nevetés és a sírás szinte édes testvérek, és mind a kettő valamilyen hatással van az őket átélő személyre. Most vegyük sorra, hogy mit tesz velünk a sírás folyamata.

Terhek nélkül, könnyedén

Szeretnéd, ha mindenki, akit szeretsz, boldog lenne? Tudod milyen fáradtan felkelni, és roskadozni az állandó terhek alatt? Milyen, mikor mindenki más gondja a te válladat nyomja? Tudod, hogy milyen érzés, amikor mindenki más fontosabb, mint te? Vajon, muszáj ennek így lennie?

Apák és gyerekeik sportolhatnak együtt az UNICEF Apák napján

Hazánkban idén először ünnepeli nagyszabású rendezvénnyel az UNICEF Magyarország az apák napját. Június 17-én 10 órától a Marczibányi téri Sportcentrumban apaságról szóló kerekasztal-beszélgetések és dedikálás mellett sportprogramok is várják az érdeklődő családokat..

Introvertált vagyok, hogyan barátkozzak?

Zárkózottnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember barátságtalan, ugyanakkor, néha könnyű összekeverni a kettőt egymással. Hogy ez ne forduljon elő, az embereknek tájékozottnak kell lenniük ezzel kapcsolatban.

Anyu esze, apu szeme?

Na de kire ütött ez a gyerek? Anyu esze, apu szeme, a nagyi keze - génjeinknek köszönhetően gyermekeinkben nem csak az édesanya és az édesapa vonásait, de akár a nagyszülők, dédszülők örökségét is felfedezhetjük. A tudomány fejlődésével az előző generációk fizikai és mentális tulajdonságai alapján egyre többet tudhatunk meg születendő babánkról.