Menü

Apa nélkül felnőni

Teljes, szeretettel teli, vidám családban felnőni manapság óriási érték. Már akkor is, ha csak a ’teljes’ szót vesszük figyelembe, olyan sok csonka családban élő gyermeket ismerünk. De mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nem akaratunkkal megegyezően válik a család csonkává, hanem az egyik szülő halálával kényszerülünk egy nehéz szituációba?

Már majdnem 6 éves voltam, amikor Édesapám mindössze fél évnyi betegeskedés után távozott az élők sorából maga után hagyva Édesanyámat és engem, az egy szem lányát, aki akkor még javában óvodába járt. Arról nem fogok írni, mekkora csapás lehetett ez az ő Édesanyjának, akinek egyetlen gyermekeke volt.

Azóta több mint 20 év telt el, de Édesanyám még mindig ugyanúgy emlékszik rá vissza. Személy szerint – valószínűleg valamilyen pszichikai okokból kifolyólag alakíthattam így – alig egy-két képet őrzök róla az emlékeimben. Gyerekként nem szerettem beszélni róla, mert cikinek gondoltam azt, hogy a mi családunk csak kéttagú. Jó néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kérdezni, illetve beszélni merjek róla. Az is csak azután történt meg, hogy felfedeztem, mások is élnek hasonlóan csonka családokban.

Most már bármikor, nyitottan tudok róla nyilatkozni, bár biztos ezer meg ezer gátlás van még bennem ezzel kapcsolatban, amelyek életem során megoldásra várnak.

Nem tudom milyen életünk lett volna, ha Édesapám továbbra is velünk él – alkoholproblémái voltak. Nem tudom, mi lett volna a mi családunk sorsa: boldog élet, válás vagy megrontja az alkohol. Azt tudom, milyen érzés, ha nincs. Tudom, hogy nem tudok tőle megkérdezni semmit, nem tudom egy gyermeket milyen érzések fűzhetnek az apjához, ha jó a vele való kapcsolata. Milyen érzés együtt bolondozni, kirándulni, meghallgatni a katonaságon szerzett tapasztalatait. Milyen az, ha cukkol, ha viccelődik, ha félt mint tinédzsert. Ha megtanít ilyen-olyan műszaki dolgokra, amikhez ért. Ha elvisz a haverjaival horgászni.

Ezeknek az érzéseknek a megélése egy másik világban, életben – ha létezik – vár rám.

Azt tudom, hogy ha tehetném, arra sarkallnám a családokat, hogy szeressék egymást, oldják meg a problémáikat, beszélgessenek, és tartsanak ki egymás mellett! Hagyják egymást élni, támogassák egymást az egyéni célok elérése során is, és ugyanúgy tegyenek a közösekért is! Engedjék gyermekeiket kibontakozni, hallgassák meg őket, hogyan látják a világot, és engedjék nekik, hogy az érzéseiket őszintén megéljék.

Mert nincs nagyobb érték, mint teljes, szerető családban felnőni és élni.

Hogyan válasszunk (jól) ajándékot?

Bár a karácsony kétségtelenül a szeretet egyik legszebb ünnepe, s helyes értékrendben nem az ajándékozásról szól, azért nem árt időben felkészülni gondolatban, ötletekben, tervezésben s persze anyagiakban a közelgő év végi meghitt napokra. Ha kifogytunk már az ötletekből, akkor érdemes elolvasni a cikket, néhány tippet csokorba gyűjtöttünk.

A házasság, mint kincsesláda

"Magyarországon sajnos minden második házasság válással végződik."-olvasom a világhálón. "A második házasságok 60%-a, a harmadik házasságok 75%-a jut ugyanerre a sorsra." Ez a hivatalos adat, ám arról nincs statisztika, hogy hány feleség vagy férj életében van társas magány, hányan élnek kiüresedett, kihűlt kapcsolatban. Vajon mi az oka ennek a szomorú kimutatásnak?

Pályaválasztás: mi leszek, ha nagy leszek?

A jó pálya- és iskolaválasztás hosszú időre befolyásolhatja gyermekünk életét. A középiskola hatással van a későbbi életpályára is, ezért fontos, hogy tudatosan végiggondolt döntést hozzunk, természetesen a gyermekünk véleményét is figyelembe véve.

Apa-coaching: Munka vagy magánélet?

A nyolcvanas években még kuriózumnak számított a skandináv családmodell, és hazánkban egyáltalán nem volt elterjedt, hogy az édesapa maradjon otthon gyesen, de azóta az elképzelhetetlen valósággá vált. Magyarországon is egyre több családban van jelen aktív szülőként az édesapa, de sokakat gyötör a lelkifurdalás, mert nem tudják, hogyan egyensúlyozzanak munka és magánélet közt.

Igenis szeretem a Halloweent!

Sok helyen látom a tiltakozást, miszerint ne a Halloweent, hanem a Mindenszenteket és a Halottak Napját ünnepeljük. Nos, egyrészt a kettő nem zárja ki egymást, másrészt sokkal több előnye, mondanivalója és hagyománya van ennek az ünnepnek, mint amit elsőre gondolnánk.