Menü

Venom újjászületése

Hogyan csináljunk jó filmet egy szadista, fennhéjázó szupergonoszból? Tették fel a kérdést az Álomgyárban. A kérdésben benne volt a válasz. Ha a szuperképességeit a mai grafikával megmutatjuk és antihőst csinálunk belőle. Venomra ez a sors várt. Hagyjuk most a régi Pókember 3 tökölését itt bizony pörög az akció és hullanak a fejek. Hála isten ezúttal egy megfelelő színészt választottak a lecsúszott újságíró szerepére. Tom Hardy egyszerre férfias, meghasonlott és vicces. Külön pluszpont jár Venom eredeti hangjáért, ami tökéletes visszaadja a karaktert.

Apropó eredetsztori. A képregénybarátokat ki kell ábrándítanom. Igaz, még mindig űrlény-parazita Venom, de minden más erősen a pozitív hősök irányába tolta a karaktert. Habár kapunk egy kis ízelítőt a rajzolt képkockák szadista, moralizáló szörnyéről, de közben mellékesen megmenti a világot a vásznon. Sokkal inkább a helyét keresi ebben a bemutatkozó darabban a szörny, mintsem pusztítana a hecc kedvért, ahogy várnánk tőle. A hálószövő haverunk legerősebb ellenfele ezúttal teljesen elviszi a showt, Pókember még cameóként sincs jelen, amit komolyan hiányoltam. De legalább Stan Lee ismét parádézik egy picit.

Egy szóval a Sony és a Marvel (vagyis a Disney) szimbiózisából egy szórakoztató, nagyon látványos és kifejezetten jó ritmusú darab született, amely simán megállja a helyét a Pókember és általában a Marvel univerzumon kívül is. Tom Hardyt meg tartsák meg ebben a szerepben, mert nagyon neki való, még ha a hölgyek legnagyobb bánatára nem is gyúrta ezúttal gladiátor harcossá magát. Annyi baj legyen. Külön öröm, hogy helyenként kifejezetten vicces a mozi, ami el is kell egy ilyen látszólag belterjes képregény marhasághoz. Minden rendben, mindenki elnyeri majd méltó folytatását. Csak így tovább.

kép: imdb.com

Nem ússzuk meg szárazon

A galloknál nagyon népszerű Gilles Lellouche ismét átállt a kamera másik oldalára, hogy a Nagy fürdővel (magyarul Szabadúszók) megtanítson minket az életszeretetre és az önmagunkba vetett hit erejére. Ez a remek kis francia keserédes vígjáték/dráma, a tavaly év nagy sikere (majd 5 millió néző otthon), immáron beúszott a mi mozijainkba is. Lássuk mi olyan egyszerűen nagyszerű benne.

Igazi nőnapi Marvel csemege

A Marvel univerzum egy nagy korszaka hamarosan lezárul. A slusszpoénhoz azonban még hiányzott egy tökös csaj a csapatban. Itt van tehát a földöntúli erővel harcoló Marvel kapitány, aki tovább bővíti az eddigi filmes szuperhős világot. Minden adott tehát a 90-es évekbeli nosztalgia vasútra. Lássuk sikerült-e?

Utazás a másik elfogadása felé

Peter Farelly (Dumb és Dumber, Keresd a nőt) a túltolt amerikai vígjátékok specialistája egy nem akármilyen road movieval örvendeztetett meg minket. A valós eseményt bemutató díjesővel honorált alkotás, a Zöld könyv igazi telitalálat a szívünkbe. Az elfogadásról, a kultúrák találkozásáról és egy kicsit a 60-as évek Amerikájának világáról szóló darab kellemes kikapcsolódás szinte bárki számára.

A Szerv Atlasz, avagy az orvoslás másképpen

Sokan sokféleképpen próbálták eddig összegezni és komplexen feltárni a betegségek gyökerét. Most egy speciális könyvet, illetve pontosabban egy rendszerszerű hozzáállást: a Szerv-Atlasz megér egy kis figyelmet. Nézzük a részleteket.

3 könyv a még mindig hosszú estékre

Élnek olyan szerencsés emberek a bolygón, akiket nemcsak a természet szépségével, hanem a betűk halmazával is el lehet kápráztatni. Ők szerencsések, mert szinte bárhol, bármikor le tudják kötni magukat mindössze szavak különféle kombinációjával. Nekik szeretnénk most kedvezni a következő könyvajánlóval.