Menü

Egészséges a versenyszellem?

Még ha nem is vesszük észre, életünk során sokkal több versenyhelyzetbe kerülünk, mint amennyit akkor vállalnánk, ha tudnánk, hogy mindez mivel jár. Szeretjük a minden napos kis „győzelmeinket”, amikor miénk lesz az utolsó rozsos zsemle a pékségben, vagy találunk ülőhelyet a buszon. De az is egy apró nyereség, ha megdicsérik az öltözetünket, vagy meghívnak egy kávéra. Ezekben a helyzetekben pedig jól érezzük magunkat. Mégis, ha megkérdezzük társainkat, szeretnek-e versenyezni, a legtöbben azt válaszolják, hogy nem. Az izgalom, a feszültség, a félelem, a bizonytalanság érzésével párosítják ezt a szót, amelyek rögtön ellenérzést váltanak ki az emberből. És, ha így kérdezik, már nem is olyan vonzó a győzelem sem.

Pedig a versenyszellem tartja az embereket versenyben. Elsőre kissé triviálisnak hangozhat ez a kijelentés, pedig több rejlik mögötte, mint egyszerű logika. Az, hogy kihívások vannak az életünkben, arra késztet minket, hogy gondolkodjunk, tegyünk valamit, cselekedjünk, és mindeközben önmagunkat fel is bátorítjuk. Minden versenyhelyzet a személyiségünkhöz tesz hozzá, motivációt ad, égve tartja azt a lángot, ami ösztönzőleg hat a belsőnkre. Ez pedig nem csupán mentálisan tesz egészségessé, hanem fizikálisan is. Minél több, embert próbáló helyzetbe kerülünk, annál könnyebben fogunk helyt állni a következőnél, sikeres végkimeneteltől függetlenül.

De nem szabad a versengést túlzásba vinni. Nem mindegy, hogy állandóan versenytársakat keresünk, vagy önmagunkat akarjuk újra és újra felülmúlni. A saját magunk ösztönzése és helyt állásra kényszerítése természetes, egészséges folyamat, mindaddig, amíg normál keretek közé szorítjuk, és nem csinálunk belőle önbecsülési problémát. Ha a versenyt az önigazolás, a mások feletti győzedelmeskedés görcsös vágya, vagy az önértékelési problémák irányítják, akkor az egészen biztosan nem tesz jót az egészségünknek. Úgyhogy kapjuk össze magunkat, vegyük fel a versenyt önmagunkkal, igyekezzünk maximumot kihozni magunkból, de lássuk be, ha valami sok, teljesíthetetlen, vagy egyszerűen csak nekünk nem megy. Ezzel tehetjük a legjobbat az egészségünknek.

Varga Ágnes Kata

A közös vacsora fontosabb, mint gondolnánk

A közös vacsorák nem az evésről szólnak. Nem a háromfogásos családi lakomákat értjük alatta. Az esti közös együttléttől boldogabb és kiegyensúlyozottabb gyerekeink is lehetnek.

7 mód, hogy krízisben lelkesíts egy barátot (vagy magadat)

Amikor Sheryl Sandberg (írónő) elveszítette a férjét, azt mondta, senki nem tudta, hogyan szóljon hozzá. Az emberek furán érezték magunkat körülötte, és nem tudták, mit mondjanak. Új könyvének (angolul Option B) célja az volt, hogy ne csak arról írjon, hogyan legyünk ellenállóak, amikor kihívásokkal kell szembenéznünk, de hogyan tudjuk támogatni a barátainkat szükséghelyzetekben.

Amit nem mondtak el Neked az életmódváltásról

Mindenki az életmódváltás pozitív hozadékait hangoztatja, azt viszont nem szokás reklámozni, ami nem kellemes, ami áldozattal és lemondással jár. A diéta egy valóságos aknamező. Miért is?

A félelem és zárkózottság bűvkörében

Kezdjük azzal, hogy nem kell sajnálni azt, aki kevésbé nyitott a világra, ugyanis azon túl, hogy neki ez teljes mértékben komfortos, sok előnye is származik belőle több, mint azt bárki gondolná. Társadalomtudósok azt fedezték fel, hogy a befelé forduló emberek általában igazabb barátok, bölcsebb tanácsadók, mint extrovertált társaik.

Te nem a munkád vagy!

Ki vagy te? Ha megkérdezünk valakit, hogy ki ő, rendszerint egy foglalkozást hallunk válaszként. „Tanítónő vagyok.” Miért azonosítjuk magunkat a munkánkkal?