Menü

Miért jön a Mikulás? És mit mondjunk a gyerekeknek?

A gyermekeink, és talán néha még mi is, nagy rajongással tekintünk a Mikulásra, aki a jó gyerekeket cukorkával jutalmazza, a rosszakat virgáccsal bünteti, és minden gyereket név és kor szerint számon tart. A kereszténység térhódításának köszönhetően a pogány Télapó összefonódott a keresztény Szent Miklós püspök alakjával, aki a szegényeken segített. Így jött létre az idők folyamán az ajándékozó, jóságos, segítő, gyermekszerető ősz apóka képe, aki minden kisgyermek életébe egy kis fényt és reményt csempész.

Ezt a fényt kell szülőként, nagytestvérként minél tovább megőrizni. Ennek számos módja lehetséges. Az egyik, hogy minél tovább történeteket, meséket mondunk a Télapóról, és minél tovább próbáljuk fenntartani a látszatot, hogy az évi egyszeri nagy boldogságuknak egy hosszú szakállú öregúr az oka, aki úgy ismeri őket, mint a saját tenyerét, és aki valami kézzel fogható jutalomban részesíti őket azért, hogy egész évben olyan jól viselkednek. Így a fegyelmezés is kikerül kicsit a mi kezünkből, és a valóságos környezetből hamar egy mesébe pottyanunk. Ezt a mesés környezetet azután is törekedhetünk megőrizni, hogy a gyermek rájön (vagy elmondjuk neki), hogy a Mikulás, így, teljes valójában nem létezik. Sőt, ahogy gyerekeink egyre nagyobbak lesznek, egyre több magyarázattal szolgálhatunk nekik, hogy miért jó ez az egész mítosz.

A tudatosság a gyermeknevelés terén mindig fontos, és ez az ünnepekkel kapcsolatban is így van. A Mikulás minden évben egy picit mást jelent. Eleinte egy kis ok nélküli jóságot, kedvességet. Később jutalmat, amit a mindennapok nehézségeiért kapnak. És amikor már nagyobb gyerekekké válnak, akkor mindez emlékeket jelent, hagyományt, tradíciót, egy pici köteléket a családjukkal és a régi önmagukkal. Tehát, ne vegyük el tőlük ezt az élményt akkor sem, ha már nem hisznek a Télapóban. Hiszen nem az ajándék a lényeg.

Felnőttként is megtarthatjuk az ajándékozás szokását. Egy kis szaloncukor vagy egy tepsi sütemény mindenkinek jól esik, mert a törődést fejezzük ki rajta keresztül. A gesztus sosem szabad, hogy teher legyen, vagy egy bizonyos életkorra korlátozódjon! Mindnyájunknak szüksége van apróságokra, és a Mikulás pont ebben segít minket. Megtanít jónak lenni egymáshoz, és örülni egymás jóságának. Ha ezt a leckét sikerül megtanítanunk, akkor volt értelme minden december 6-ának.

Karácsony egyedül, de nem magányosan

Sokan úgy gondolják, hogy az egyedül élők számára magányos és szomorú a karácsony, pedig ez egyáltalán nem feltétlen van így. Az egyedüllét remek lehetőség önmaguk megismerésére

Adventi készülődés kívül-belül

Ahogy a második gyertyát is meggyújtottuk, kétségbeesve tapasztalhatjuk, hogy milyen kevés időnk maradt karácsonyig. Két hét gyorsan elrepül, ezért, ha még nem tettük meg, ideje egy kicsit magunkra koncentrálni, és a testi és szellemi egészségünkkel, megtisztulásunkkal foglalkozni.

Igazi fenyő vagy műfenyő?

Minden évben találkozunk azzal a kérdéssel, hogy milyen fenyőfát vásároljunk. Igazi legyen? Ha igazi, akkor melyik? Ha műfenyő, akkor mekkora? Honnan szerezzük be? Most ehhez adunk egy kis segítséget.

Energiavámpírok kíméljenek

Az energiavámpír fogalma nem ismeretlen fogalom, mindannyian ismerünk ilyen embereket, ők legendabeli rokonaikkal szemben azonban nem vérrel, hanem mások energiáival, táplálkoznak. Mit tehetünk ellenük?

Decemberi jótékonykodás

Bár a szeretetnek elméletben nemcsak decemberben vagy karácsonykor kellene léteznie – nyilván nem is csak akkor létezik -, mégis a legtöbben ilyenkor figyelünk oda jobban egymásra, illetve embertársainkra. Használjuk ki ezt az időt, hogy tegyünk valami jót másokkal, akiknek még annyi sincs, mint nekünk.