Menü

Rabolni a nők is tudnak

A Nyughatatlan özvegyek remek kis próbálkozás, hogy ismét menő legyen bűnügyi filmet rendezni. Van benne minden mi szem-szájnak ingere. Chicagói gettóharcok, korrupt politikusok és 2 nagy rablás, de nem ettől jó film, hanem a hangulata és a rendezője okán. Steve McQueen valamit nagyon tud: színészeket instruálni és a dokumentarista kamerahasználatot. A 12 év rabság díjözöne után ezúttal a rablós filmek szerelmeseinek mutatja meg a tehetségét. A kabaláját, Fassbindert hiába keressük, de ez jól is van így. Ide a férjek gyöngye szerepében olyan rutinos vén róka kellett, mint Liam Neeson. Hans Zimmer zenéje, pedig csak hab a tortán.

A szerepek tehát adottak. Választás zajlik, de nagyon. A korrupt jelöltek gengszterkapcsolataikon keresztül cicáznak egymással. Közben egy balul elsült rablás hátrahagyott özvegyeinek kell kitalálni, hogy a felrobbantott koszos maffiapénzt honnan fizetik vissza. Minden mindennel összefonódik. A gettó császár bérgyilkosa pedig egyre több hullát hagy maga után. A hölgyeket semmi nem köti össze. A politikai korrektség jegyében még a bőrszínük se. De a lényeg a lényeg. Meg kell oldaniuk amit a hős férfiak hátrahagytak, különben a sorsukra jutnak. A film meglepő módon nem a rablástól lesz mozgalmas, hanem a remek párbeszédektől és a meglepő rendezői húzásoktól. Nálam Colin Farrell, mint politikai trónörökös jelölt és a helyi tisztogató, Daniel Kluuya (Tűnj el!) lettek a legjobbak, nem is beszélve a címszereplőkről.

Felesleges is bárkit még jobban kiemelni, mindenki teszi a dolgát. Hála istennek feliratosan adják otthon a mozikba, így könnyebb azonosulni a karakterekkel is. Talán csak a hosszán lehetett volna kicsit finomítani, meg adni pár plusz esélyt kibontakozni az egyébként csinos, gyakorlatias hölgyeknek. De ez a történet így is épp elég kerek lett. A Nyughatatlan özvegyek végérvényesen berobogtak a vászonra és viszik a bankot. Szép darab. Ez bizony jó mulatság... női munka volt.

fotó: www.imdb.com

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.

Szükségünk van a méhészekre

Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. Az év B-filmje vagy aktuális maró társadalomkritika sok bunyóval? Nézzük a részleteket.