Menü

Én kontra családalapítás?

  • Dátum: 2013.05.07., 10:13

A modern társadalmakban az egyéniség, önálló személyiség kidolgozása első rendű feladattá nőtte ki magát. Mindemellett megmaradt a család és az intimitás iránti vágyunk is, de vajon mennyi időt és energiát szánunk ezekre, és milyen szerepet szánunk életünkben nekik?

Az önmegvalósítás „kényszere” minden eddiginél erősebb nyomást helyez ránk, annak ellenére, hogy elvileg a szabadságot hirdeti. Az önismeret, önbizalom fontos dolgok, ahogyan az is, hogy megtaláljuk hivatásunkat.  A gond csak az, hogy a reflektorfénybe került „én” nem mindig jelenti önmagunk kiteljesedését. Sokszor a szépségipar, a reklámok, a trendek által diktált feltételek közé szorított önmegvalósításról van szó. Az egyéniség megformálása ma már szlogenné vált, a tartalom azonban nagyon hiányos.

Az biztos, hogy az én határai megerősödtek, kontúrossá vált az egyéniség, ami azonban részben nehezíti az intim kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Közben a bensőséges családi élet utáni vágy továbbra is megvan bennünk, mégis hajt minket a karrier, az élet „kiélése” az én, én, én. Hányszor hallunk olyan mondatokat húszas éveik végén járóktól, hogy szeretne családot, de még „világot látna előtte”, és „élményeket szerezne”.

Pedig a család, az intimitás, a gyerekvállalás nem jelenti egyenes arányosan az én teljes háttérbe szorítását és gúzsbakötését. Egy ideális család elbírja az én valódi megjelenési formáit, nem várja el a sikeres, mindig tudatos, és felépített álarcot. Az igaz, hogy egy csecsemőt nem lehet visszavinni a boltba, ha nem tetszik, ha meguntuk, vagy nem úgy működik, ahogy szeretnénk. Azt a tévhitet jobb, ha felülvizsgáljuk, mely szerint a család és más közösségek az önfeladás színterei. Pont ellenkezőleg, a nyugati kultúrákon kívül sok olyan társadalom létezik, ahol az én, kapcsolatokban és a közösség viszonyaiban nyer igazi jelentést. Vagyis az önmegvalósítás ilyen kultúrákban is megvan, csak éppen az emberi kapcsolatok, viszonyok sűrű hálózatában bontakozik ki.

Nem baj, ha látszani szeretnénk, a hangsúly az arányokon van, a befogadás is fontos. A családban szintén megmutatkozhat az egyéniség, hiszen ma már nincsenek egységes, mindenkire érvényes normák a családi életre nézve.

Fotó:
sxc.hu

Korai zenei nevelés fontossága

Születésünktől kezdve megvan az a képességünk, hogy észleljük a dolgok zeneiségét. Sőt, ez a képességünk segít minél hamarabb megérteni a világ történéseit. Talán nem is olyan véletlen, hogy összehangolódásnak nevezzük az újszülöttekkel való kezdeti összecsiszolódást. Számukra még ez az elsődleges információforrás, és ennek további támogatása a fejlődési területek mindegyikére pozitív hatással lesz.

Pollenallergia gyerekkorban: asztmát is okozhat

A gyermekeket érintő, gyermekkorban jellemző allergiás betegségek között vannak olyanok, amik csak kiskorban jelentkeznek, míg mások felnőve is megmaradnak. Hazánkban a gyermekkori allergia előfordulási gyakorisága kb. 6-7%.

Alvás a gyerekkel – együtt vagy külön?

Együtt vagy külön aludjunk? Legyen-e külön szobája a gyereknek? Gyermeket nevelő szülők körében ez az egyik legmegosztóbb kérdés. Két határozottan elkülönülő tábor áll egymással szemben.

Mi az az SZMK és mit takar az OSZSZ?

Általában az első szülői értekezleten október táján kéri fel az osztályfőnök a szülőket, hogy válasszanak maguk közül SZMK azaz Szülői Munkaközösségi tagokat és ugyanezt teszi az ovónő is az ovis szülőin, amikor OSZSZ (Óvodai Szülői Szervezet) tagokat választ.

Mindent a diszprexiáról

A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.