Menü

Nyugodtan beszélhetünk magunkban!

Szokták mondani, hogy aki magában vagy magához beszél, nem normális. A minap olvastam is egy vicces kis idézetet erre vonatkozóan:

„És akkor mi van, ha beszélgetek önmagammal? Elvégre együtt nőttünk fel.”

Milyen igaz! Csak olyan, mintha néha elfelejtenénk. Hiszen ki az egyetlen, aki mindig velünk van, akire bármikor számíthatunk? Persze, hogy saját magunk! Ezért adott helyzetekben magunkkal kell megbeszélnünk és lerendeznünk mindent.

Egyes tudományágak szerint ha valaki magában beszél, az a pszichológiai egészség jele. A 2 és 7 év közötti gyermekeknél gyakori jelenség, felnőtteknél sokszor csak „belső monológ” formájában jelenik meg ez, amit a gyermekek még hangosan kimondanak.

Hiába a civilizált, modern világban folytatott zajos élet, az emberek többsége gyakran érzi magát magányosnak. Ezekben az esetekben egy élő emberre vágyunk, akivel megoszthatjuk, ami a lelkünket nyomja, aki fogadja a bókjainkat, vagy aki megdicsér. Ki van ott mindig? Természetesen mi magunk! Ha magunkban beszélünk, az segít letisztázni a gondolatainkat, megkönnyíti a döntéseinket, megerősíti az elhatározásainkat. Kutatási eredmények szerint azok az emberek, akik teszt közben megvitatják magukkal a válaszokat, jobban teljesítenek.

Beszédmód, beszédstílus

Azt fontos hangsúlyozni, hogy nem mindegy, hogyan szólunk magunkhoz. Érdemes tisztességesen beszélni önmagunkkal is. Egyes források szerint ennek különféle módjai is lehetnek:

- Bókoló: Itt elmondhatjuk, hogy: Büszke vagyok magamra!
- Motivációs: Itt az ideje, hogy felhívjam XY-t!
- Külső párbeszéd: Döntéshelyzetben hasznos lehet, például ha valamivel kapcsolatban ambivalens érzelmeink vannak. Ha kimondjuk hangosan, az segíthet a döntés meghozatalában.
- Célt meghatározó: Célkitűzés és tervezés szükséges a megvalósításhoz. Ezzel a saját figyelmünket hívjuk fel a céljainkra.

Mégis mi az oka annak, hogy valakit őrültnek/nem normálisnak titulálunk, ha magában beszél?

A tévhit azért alakult ki, mert a magunkban beszélést mint tünetet nagyon sok kórkép tüneteivel kapcsolhatjuk össze. A Korsakoff-szindróma például a demencia egy formája, ami a betegnél magában beszélést, izzadást, ok nélküli sírást vagy nevetést eredményez. Magát a betegséget az alkohol okozza.

Ezért inkább először figyeljünk társainkra, és csak utána ítélkezzünk! Saját magunk esetében inkább az a fontos, mit és hogyan mondunk magunknak.

Felhasznált irodalom: itt és itt

Testi-lelki harmónia

Mikor egészségről, vagy betegségekről beszélgetünk, gyakran a kézzel fogható dolgokban keressük a megoldást. Az egészséges reformételekben és gyógyszerekben, s megfeledkezünk sokszor arról, hogy testi állapotunk mellett, lelkileg milyen módon tehetünk saját életünkért. A testi-lelki harmónia szorosan összefügg, és nem működhet egyik sem a másik nélkül.

Konfliktuskalauz

Ha konfliktusba kerülünk, akkor védekezhetünk, támadhatunk, okoskodhatunk, vagy kiléphetünk. Egyik se tűnik igazán jó megoldásnak… Esetleg van más mód is? Valami… egyenlőbb? Lássuk…

Férfi testképzavar: az izom-dysmorphia

A nők körében előforduló testképzavarok, táplálkozási rendellenességek széles körben ismertek: a bulimia és az anorexia tüneteit a tájékozottságunknak köszönhetően ma már könnyebben észrevesszük. De kevesen tudják, hogy létezik ezeknek a pszichés betegségeknek az ellentéte is: az izom-dysmorphia. De hogyan ismerhető fel?

Kifogás vagy motiváció? Melyiket választod?

Aggasztó adat: egyre kevesebb magyar sportol! Egy friss uniós felmérés szerint a magyarok több mint fele semmilyen sporttevékenységet sem folytat. A kutatás kitér arra is, hogy nemcsak Magyarországon, az unióban is kevesen mozognak: átlagosan 46 százalék a nem sportolók aránya. Vajon mi az oka ennek?

Evészavarok III. - Bulimia

Az anorexia nervosa után elkülönített kórkép. Közismertté Lady Diana /walesi hercegné/ érintettsége miatt vált. Az anorexiához hasonlóan a pszichiátriai elnevezésben szerepel a nervosa (ideges) szó, utalva arra, hogy elsősorban lelki eredetű kórképről van szó. Lássuk, mit is tudunk manapság erről a betegségről!