Menü

Nyugodtan beszélhetünk magunkban!

Szokták mondani, hogy aki magában vagy magához beszél, nem normális. A minap olvastam is egy vicces kis idézetet erre vonatkozóan:

„És akkor mi van, ha beszélgetek önmagammal? Elvégre együtt nőttünk fel.”

Milyen igaz! Csak olyan, mintha néha elfelejtenénk. Hiszen ki az egyetlen, aki mindig velünk van, akire bármikor számíthatunk? Persze, hogy saját magunk! Ezért adott helyzetekben magunkkal kell megbeszélnünk és lerendeznünk mindent.

Egyes tudományágak szerint ha valaki magában beszél, az a pszichológiai egészség jele. A 2 és 7 év közötti gyermekeknél gyakori jelenség, felnőtteknél sokszor csak „belső monológ” formájában jelenik meg ez, amit a gyermekek még hangosan kimondanak.

Hiába a civilizált, modern világban folytatott zajos élet, az emberek többsége gyakran érzi magát magányosnak. Ezekben az esetekben egy élő emberre vágyunk, akivel megoszthatjuk, ami a lelkünket nyomja, aki fogadja a bókjainkat, vagy aki megdicsér. Ki van ott mindig? Természetesen mi magunk! Ha magunkban beszélünk, az segít letisztázni a gondolatainkat, megkönnyíti a döntéseinket, megerősíti az elhatározásainkat. Kutatási eredmények szerint azok az emberek, akik teszt közben megvitatják magukkal a válaszokat, jobban teljesítenek.

Beszédmód, beszédstílus

Azt fontos hangsúlyozni, hogy nem mindegy, hogyan szólunk magunkhoz. Érdemes tisztességesen beszélni önmagunkkal is. Egyes források szerint ennek különféle módjai is lehetnek:

- Bókoló: Itt elmondhatjuk, hogy: Büszke vagyok magamra!
- Motivációs: Itt az ideje, hogy felhívjam XY-t!
- Külső párbeszéd: Döntéshelyzetben hasznos lehet, például ha valamivel kapcsolatban ambivalens érzelmeink vannak. Ha kimondjuk hangosan, az segíthet a döntés meghozatalában.
- Célt meghatározó: Célkitűzés és tervezés szükséges a megvalósításhoz. Ezzel a saját figyelmünket hívjuk fel a céljainkra.

Mégis mi az oka annak, hogy valakit őrültnek/nem normálisnak titulálunk, ha magában beszél?

A tévhit azért alakult ki, mert a magunkban beszélést mint tünetet nagyon sok kórkép tüneteivel kapcsolhatjuk össze. A Korsakoff-szindróma például a demencia egy formája, ami a betegnél magában beszélést, izzadást, ok nélküli sírást vagy nevetést eredményez. Magát a betegséget az alkohol okozza.

Ezért inkább először figyeljünk társainkra, és csak utána ítélkezzünk! Saját magunk esetében inkább az a fontos, mit és hogyan mondunk magunknak.

Felhasznált irodalom: itt és itt

Minden, ami a sírással kapcsolatos

Minden ember életében van olyan pillanat, amikor elérzékenyül és könnycseppek jelenek meg a szemében. A nevetés és a sírás szinte édes testvérek, és mind a kettő valamilyen hatással van az őket átélő személyre. Most vegyük sorra, hogy mit tesz velünk a sírás folyamata.

Terhek nélkül, könnyedén

Szeretnéd, ha mindenki, akit szeretsz, boldog lenne? Tudod milyen fáradtan felkelni, és roskadozni az állandó terhek alatt? Milyen, mikor mindenki más gondja a te válladat nyomja? Tudod, hogy milyen érzés, amikor mindenki más fontosabb, mint te? Vajon, muszáj ennek így lennie?

Introvertált vagyok, hogyan barátkozzak?

Zárkózottnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember barátságtalan, ugyanakkor, néha könnyű összekeverni a kettőt egymással. Hogy ez ne forduljon elő, az embereknek tájékozottnak kell lenniük ezzel kapcsolatban.

5 tévhit az érzelmi intelligenciáról

Tudjuk, hogy mi az érzelmi intelligencia, vagy mégsem? Sokan a hiperérzékenységgel azonosítják, pedig erről szó sincs. Illetve azt gondoljuk, szoros összefüggésben van az IQ-val.. ez sem egészen így van. Nézzük, mi az igazság!

Sorozatfüggőség

Egy hosszú nap után jól esik megnézni egy filmet, vagy egy részt a kedvenc sorozatunkból, hogy addig is eltereljük a figyelmünket a mindennapos problémákról, és hagyjuk az agyunkat egy kicsit pihenni. Ez a tevékenység egyáltalán nem káros, de kevesen tudják, hogy a sorozatok is ugyanolyan függőséget okozhatnak, mint a káros szenvedélyek.