Menü

Testvér nélkül felnőni – az egykék élete

Minden ember társas lény, így talán a gyerekekre is igaz, hogy jobban viselik a környezetük változásait, ha nincsenek egyedül. Vannak azonban gyermekek, akik egykeként nőnek fel. Milyen az ő életük?

Az egyetemi éveim alatt gyakran kaptam a következőhöz hasonló megjegyzéseket: „Nem is hiszem el, hogy nincs testvéred, hiszen nem vagy elkényeztetve.” Korábbi életem során nem találkoztam még ezzel a sztereotípiával, ezért nem is értettem a létjogosultságát. Miért kellene, hogy el legyek kényeztetve? Hiszen gyerekek ezrei nőnek fel Magyarországon is egyetlenként a családban. Több kedves barátomnak sincs testvére, és mindannyian normálisak a szó mindennemű értelmét tekintve.

Minden családban megvan az ok, hogy miért csak egy gyermek születik: anyagi megfontolás, egészségügyi problémák, szülési trauma vagy csak szimplán azért, mert így érzik teljesnek a családot. Egy gyermekkel megkapnak mindent, amire vágynak.

Természetesen nálunk is megvolt az ok. Édesapám idejekorán távozott az életünkből, így egy szem gyermek maradtam Édesanyám mellett.

Azon még gondolkodnom kell, hogy milyen előnyei vannak annak, ha egy gyermek egyedüli a családban. Több figyelmet kap? Nem hiszem. Egy egészségesen és szeretetben működő családban minden gyermek megkapja azt a mennyiségű figyelmet, amire szüksége van.

A páromnak azonban két testvére van, így látom, mennyi előnye van annak, ha az ember nem egyedül nő fel. Természetesen az ő életükben is jelen volt a testvéri civakodás, de most, hogy mindannyian felnőttek, szoros kötelék és egy belső, sajátos kommunikációs rendszer alakult ki közöttük.

Szüleik nevelésének hatására mindhármuk szeme előtt az a felfogás lebeg, hogy „Szeresd a testvéredet, mert ő az, akire egész életed során biztosan számíthatsz majd!

Talán ez az egyik legnagyobb tanulsága a testvéri kapcsolatoknak. Ezért szomorít el mélységesen az, amikor azt látom, hogy testvérek közötti kapcsolat mennyire meg tud romolni, néha teljesen meg is szakad.

Egykeként felnőve nem éreztem semmiféle hátrányát annak, hogy nincs testvérem. Néha az osztálytársak elbeszéléseit hallgatva sokan még azt is gondoltuk, hogy „de jó, hogy nincs testvérünk, így nem kell vele megosztani ezt vagy azt”. Nem éreztem hátrányát, hogy nincs kivel játszani, esetleg délutánonként egyedül vagyok. Jól le tudtam foglalni magamat, mint a legtöbben, akik így nőnek fel.

Kíváncsi lennék, mások hogyan élik vagy élték meg ugyanezt a helyzetet. Most, felnőtt fejjel viszont – látva, hogy létezik igazi testvéri szeretet – úgy érzem, néha jó lenne egy-két testvér, mert az mégsem ugyanolyan érzés, mint egy nagyon közeli barát.

Mindenesetre az biztos, hogy egyszer, ha a gyermekvállalás kerül előtérbe az életemben, és financiális vagy egészségügyi akadálya nem lesz a döntésemnek, nem fogok gondolkodni a második vagy harmadik csemete vállalásán, és igyekezni fogok hasonló szellemben és szeretetben nevelni őket.

Egyszerű pástétomok, krémek - dobjuk fel a vacsorát!

Gyakran komoly fejtörést jelent egy háziasszony számára a hétköznap esti főzőcske, hiszen ilyenkor az egész család számára laktató, gyors és egyszerű ételekre van szükségünk. Ebben is segítünk!

Ideális étrend óvodásoknak, kisiskolásoknak

Vajon milyen egy ideális reggeli kisebbeknek? Mit csomagoljunk tízóraira a nagyobbaknak? Mennyi az ideális gyümölcsfogyasztás ebben a korban? Adjunk tejterméket? Mi a baj a bolti felvágottakkal? Milyen vitaminokat adjunk nekik? A kérdéseink végeláthatatlanok, ha óvodás, kisiskolás gyermekeink táplálkozásáról van szó.

Az alkalom szülte támasz a szülőszobán

2018. március 18-án velem is megtörtént. Habár nem spontán. Nem úgy, ahogy terveztem. A kisbabám megszületése előtt, vajúdtam 4 órán keresztül. A legnehezebb rész, a vajúdás alatt pedig a párom és a szülésznőm adta a támogatást, testileg és lelkileg. Élménybeszámolót olvashattok!

„Csak még egy kanállal…”

Sajnos nagyon sok kisgyermekes családban felmerül az evés problémája. Nem eszik jól a gyerek, vagy nem akkor és nem azt, amit, és amikor kéne, vagy a korábbi kedvelt ételeit egyik napról a másikra már csak turkálja a tányérban. A kényszerítéssel azonban a gyermeknek védekező mechanizmusa alakul ki, az étkezés ellen. De, akkor mi a teendő?

Készítsük fel a kicsik szervezetét a tavaszra!

Ha hihetünk az előrejelzéseknek, lassan valóban beköszönt a tavasz: itt az ideje kimozdulni a barlangunkból, a nagykabátot pedig eltenni. De hogyan tegyük tavaszkésszé a borongós téli hónapokban legyengült izgő-mozgó felfedezőket? A Czeizel Intézet gyermek gasztroenterológusának tanácsaival kirobbanó formában várhatjuk az éltető napsütést!