Menü

Kacagás vagy magány? Melyiket választod?

Néhányan kincsként őrizzük az egyedüllétet, de az az igazság, hogy magányosnak lenni senki sem szeret. Az egyedüllét az emberi tapasztalat szükséges része. Az írók, gondolkodók és filozófusok is megbirkóznak vele.

Egy nagyszerű pszichoanalitikus, Frieda Fromm-Reichmann a magányt a mentális betegségek legrosszabb részének nyilvánította ki. A komoly beteg nem hagyatkozhat a saját érzékelésére, érzéseire, vagy arra, hogy ezeket bizalmasan megossza, mert elméje szinte kifejezhetetlenül egyedülálló.

A vallásos írók is írnak a magányról, az egyedüllétről. Ők az elmélkedés magányának tartják a jelenséget. A magányt hitvallásnak tekintik. A filozófusok azt mondják, nem lehet a magányt elkerülni: az emberi állapot velejárója a létezésen alapuló egyedüllét.

Az egyedüllét egy érzékelés és egy döntés, nemcsak egy objektív állapot. Ellentmondásként írják le a szociális kapcsolat vágyott és elért szintje között, amely inkább a kapcsolatok minőségén, semmint a mennyiségén alapszik. Lehet valaki magányos egy hatalmas tömegben vagy egy teljesen szociális kapcsolatokkal betáblázott naptárral, de még egy házasságban is.

Mindenki volt már magányos, de a krónikus magány a fizikai és mentális egészséget is veszélyezteti. Ezt az állapotot összefüggésbe hozták az immunrendszer alacsonyabb működésével, a csökkent stressztűrő képességgel, a depresszióval, de még a várható élettartam csökkenésével is. Mondhatjuk talán, hogy a magány ragályos.

A kutatók azt találták, hogy azok az emberek, akik magányosnak érezték magukat, a szociális hálózatok szélére vándoroltak. Kevesebb barátjuk volt, és még azt a keveset is hajlamosak voltak elveszíteni. Hiszen mielőtt elveszítették volna őket, a saját magányukat vetítették ki feléjük. A nők pedig sokkal fogékonyabbak, mint a férfiak.

A nevetés dinamikus, a magány ellentétes fizikai és mentális következménye és egzisztenciális ölelése. Mintha fordított tükröt tartanánk magunk elé. Mondhatjuk, hogy a nevetés, a kacagás a magány, az egyedüllét alteregója.

A nevetés szociális kapcsolatokat alakít ki, csökkenti a fájdalmat, az idegességet, növeli a jólétet, és ami nagyon fontos: rendkívül fertőző! A nevetés biztonságot, emberi kapcsolatokat közvetít. Néhányan azt gondolják, a nevetés az első módja annak, hogy közöljük a körülöttünk lévőkkel: megszabadultunk a veszélytől. Valami potenciálisan veszélyes helyzet már nem létezik, megkönnyebbülhetünk. Ezért meglepődéssel és elragadtatással nevetünk.

A filozófusok közül a nevetést Nietzsche a halandóságra és a létezésen alapuló magányra adott válasznak gondolta. Ereje van, hogy felvidítson és összekapcsoljon minket, így a nevetés életigenlést jelent. Ha csak egy pillanatra is, a nevetés kinyitja a tudatot, és arra az időre az emberi félelmet, valamint butaságot egy nagy konténerben tartja.

Ahogy mondani szokás: „Soha ne vedd túl komolyan az életet! Még senki sem jutott ki onnan élve.

A Te döntésed: melyiket választod?

Forrás: https://www.psychologytoday.com

A zene hatása egészségünkre

Az, hogy a zene megmozgat, felüdít, szórakoztat, és jobb kedvre derít, nem mai találmány. Évezredek óta szeretnek az emberek zenére mulatni, de nemcsak ez az oka annak, hogy annyian szeretik. Az ember testi és lelki egészségéhez is rengeteg köze van.

Isten furcsa, eltévedt bárányai II.

Az előző részben láthattuk, hogy körülbelül kiket érint a szkizotip személyiségzavar. Most a gyakorlati, hétköznapi tüneteket veszem sorra. A cél nemes: komplex képet kívánok adni ezekről a hihetetlenül érdekes személyekről, aki a saját poklukat is megjárva élnek köztünk a maguk furcsaságában.

Isten furcsa, eltévedt bárányai I.

A különcök mindig is köztünk éltek, élnek. A társadalom sokszor megbecsült tagjainak is, megvan a maga kis története. Az alábbi cikk egy alig ismert, kutatott személyiségzavart mutat be, a szkizotip személyiségzavart. Ez a komplex tünet együttes az elvont művészek, szórakozott professzorok és maguknak való hajléktalanok ismérve.

A depressziót (f)okozó külső tényezők

Depresszióban szenvedni nemcsak az tud, akit valami trauma ért. Manapság a kiégés, az apátia sokak számára fenyegető veszély. Belső folyamatok mellett, számos külső tényező is közrejátszhat a kialakulásában.

A depressziót (f)okozó belső tényezők

Ha valaki depresszióban szenved, a pszichológusnak az az egyik legnehezebb feladata, hogy rájöjjön, milyen hatások, események alakították azt ki. Számos oka lehet az állapotnak, de a legfontosabb folyamatok, az elmében mennek végbe.