Menü

Észak nem felejt

Nord-Pas-De-Calais kemény hely. Franciaország méltán nem ismert része. Hideg van és mindenki egy sajátos helyi dialektusban karattyol, érthetetlenül. Dany Boon, közismert francia komikus szülőföldje ez a táj, a maga sajátos humorával és bájával.

Az erősen önéletrajzi Vissza a gyökerekhez a párizsi karrierista és a vidéki suttyó családja közti ellentétet hivatott bemutatni. A főszereplő, forgatókönyvíró, rendező Boon, ezúttal nem fogja vissza magát. Szóviccek özönével árasztották el a vásznat. Azonban, a várt siker elmaradt. Igaz, a bő ötmiliós francia nézőszám szép teljesítmény, de az előzményfilmje (Bienvenue chez les ch’tis) több húsz (!) milliós eladott jegyszámát nem tudta hozni. A várakozás igen nagy volt, a téma roppant érdekes. A színészek tökéletesen beszélnek, csak sajnos a sztori átélhetősége nem a legjobb.

/Kép forrása: IMDB/

Sok helyen, szabályosan, (franciául is) feliratozni kéne a filmet, a tájszavak miatt. Aki teheti, feltétlenül eredeti nyelven nézze meg, adják is pár moziban így. Sokkal jobban kijönnek a szóviccek és a hangulat. Habár, a magyar nyelvű előzetes ígéretes, de nem tud olyan szóbeli disszonanciát visszaadni, mint az eredeti. Amúgy is, mindenkinek van ciki a családjában ,vagy épp távol kezdet új életet. Aki járt már a galloknál tudja, mennyire érzékenyek arra, ha nem értenek egy számukra idegen nyelvet. Ez a hatás itt elidegenítőleg hat, és jócskán tépázza a francia egót is. Egy szóval nagyon vicces, csak túl van tolva a chti beszéd és a rendes diskurzusok aránya.

A mellékszereplők közül, azért jó páran odateszik magukat. Visítva lehet, például az egykori csetlő-botló „magas szőkén” Pierre Richardon derülni. Remek -a film utáni megszokott- bakiparádé is. A mű egységes, pozitív nagyon franciás végkifejlettel. Kicsit trükkösen inkább a chti közösségnek szól sem, mint a Boon kiváló helyzetkomikusi vénájáról. Azonban, a főhős balesete utáni amnéziás alakítása, már-már a híres komikus elődöket kísérti. A viccet félretéve, ha egy intelligens komédiára vágyunk, amely különleges bepillantást ad egy nálunk ismeretlen közösség életébe, bátran tegyünk egy próbát.

/Szerző: Vass Attila/

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.

Szükségünk van a méhészekre

Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. Az év B-filmje vagy aktuális maró társadalomkritika sok bunyóval? Nézzük a részleteket.