Menü

AMik*r kicsit sz_t v@gy*nk esve...

Megszidom a fiamat mikor a suliban felejti a pulcsiját. Szóvá teszem a férjemnek, ha elfelejti a bevásárlásnál azt a két dolgot amiért elküldtem (egyébként jó fej, mert mindig hoz nekem cukormentes csokit, a gyerekeknek focis kártyát és magának egy sört). Mérgelődöm, mikor a kisebbik fiam pedig rekordidő alatt felejti el, amire megkérem.

Pedig az igazság az, hogy én vagyok a legszétszórtabb.

Amikor a kolléganőm mesélte, hogy nem találta a kocsiját reggel, mert elfelejtette, hová parkolt, akkor kicsit megnyugodtam, hogy nemcsak rám jellemző ez a szórakozottság. Másik kolléganőm egyből bekapcsolódott a beszélgetésbe azzal, hogy egyszer annyira fáradt és kimerült volt (kisgyermekek mellett ez ugye nem ritka) hogy felemás cipőben ment dolgozni. Ehhez képest én a múltkor fél óráig kerestem a napszemüvegemet, ami a fejemen volt és a telefont, amivel épp telefonáltam. Az egyik reggel pedig egy másik autóba akartam beszállni, mentségemre legyen mondva a típus és a szín is megegyezett az enyémmel, csak ebben már ült valaki más.

Szemtanúja voltam, mikor ismerős anyuka a pénztártól távozva a blokkot eltette, a visszajárót meg kidobta a kukába. Azt hiszem az anyukák sem tudnak mindig 200%-kal a topon lenni. Az anyák azok a személyek, akik pontosan tudják, hogy melyik nap, hová kell odaérni a gyerekkel, melyik nap van a fociedzés, vagy képzőművészeti szakkör, mikor kezdődik a bábelőadás és mennyi az osztálypénz. Észben tartják, hogy mit kért tízóraira a gyerek és mi legyen a vacsora, miközben azt is számon tartják, hogy mi a házi matekból, melyik verset kell megtanulni és, hogy színes őszi faleveleket kell gyűjteni másnapra és a gyerek osztálytársának a zsúrjára is meg kell venni az ajándékot.

Nem lenne semmi gond, ha az anyaság és a háztartás vezetése lenne az egyetlen feladatunk, viszont ha hozzáadjuk, hogy napi 8-10-12 (vagy még több) órában még dolgozunk is egy vagy két helyen, több műszakban, esetleg hétvégén is, akkor egyáltalán nem csoda, ha azt se tudjuk néha merre vagyunk arccal előre. Sajnos luxus, ha van magunkra időnk, vagy eljutunk edzeni, viszont az természetes, hogy már reggel kiszakad a harisnyám és sose bírtam a magas sarkú cipőket, menetrendszerűen eszem le a ruhámat futtában valami színes kajával, amiben csak tovább rohanok oviból suliba, suliból focira...

Csodálkozva figyelem azokat az anyukákat, akik még délután 4 órakor is kifogástalan sminkkel érkeznek a gyerekért és vékony tűsarkú cipő van rajtuk. (Ők egész nap ülnek vajon?)

Kíváncsiságból utánanéztem a gugliban, hogy vajon hogy lehet kezelni a káoszt, hogy elkerüljük a kapkodásból adódó szórakozottságot és a túlterheltségből fakadó szétszórtságot. Az első pontnál hangosan felnevettem: „Próbáljunk meg többet pihenni, aludni, vagy több időt szánni magunkra, a feltöltődésünkre.” Lapozzunk.

A szétszórtság hátterében inkább az áll, hogy túl nagyok az elvárások magunkkal szemben, túl nagy a megfelelési kényszer, túl sokat kapkodunk és túlzottan tökéletesek akarunk lenni, vagy legalábbis annak látszani. De miért is?

Legyél trendi

Legyél trendi! Ez ilyen egyszerű. Csak néhány női magazin kell hozzá.

Önzetlen ember=több gyermek?

Mi történik azokkal, akik önzetlenül viselkednek, és áldozatokat hoznak másokért? Egy friss kutatás eredményei szerint az önzetlen emberek hajlamosabbak több gyermeket vállalni, és magasabb fizetéseket is érnek el életük során, mint önzőbb társaik.

Akciós. Megveszed?

Minden harmadik magyar rendszeresen vásárol fölösleges dolgokat - olvasom az interneten az egyik legfrissebb kutatás eredményét. Sokan úgy vélik bölcs dolog követni az akciókat, figyelni a kedvezményeket. Ész nélküli költekezés vagy tudatos, akciókat figyelő, kedvezményeket követő tervezett vásárlás? Ez itt a kérdés.

A válásról

Napjaink legkényesebb témája, és egyben egyre növekvő problémája lett a válás, amelyre lassan olyan természetesen gondolunk, mintha csak bárkivel megtörténne. De miért van ez, és miért nem próbáljuk elkerülni?

Rokonok távol egymástól – hogyan kezelhetjük?

Szinte minden családban van egy rokon, aki a többitől távol él. Országon belül vagy országon kívül, Budapesten vagy Angliában, mindenképpen nehéz távol lenni. Nehéz összeegyeztetni az ünnepeket, a találkozókat, a családi nyaralásokat, mert mindig bele kell kalkulálni az utazást. És még így is előfordul, hogy belefáradunk a folyamatos tervezésbe és utazásba. Hogyan könnyíthetnénk a terheinken?