Menü

Amit a nagyitól tanultam

Amióta gyerekeim vannak, egyre többször eszembe jutnak a gyerekként nagyszülőknél, falun töltött nyaraim. Szerencsés voltam, mert sok időt lehettem velük, s bár sajnos már csak egy nagymamám él, a mai napig is őrzöm az emlékeimben azokat a szokásokat, tanácsokat, amiket tőlük tanulhattam.

Vannak dolgok, melyeket csak felnőtt fejjel értékelünk, ez nagyanyáink intelmeivel sincs másképp, szokásaikat felnőttként jobban megérthetjük, s utólag beismerhetjük, mennyi mindenben volt bizony igazuk! Emlékszem, akkoriban idegesített a sok mondóka, amit tanítottak nekem, s ma már látom, hogy mennyivel jobb, ha a gyerekeim is ilyesmit tanulnak, a kezükbe nyomott tablet helyett, s az esti mesék fontosságát sem értettem akkor, pedig a későbbiekben többek között a szókincs bővülését, kreativitásunkat, fantáziánkat, általános műveltségünk kialakulását is ennek köszönhetjük.

Már másképp látok dolgokat az étkezésben is, jobban megfontolom a táplálkozás terén megfigyelt régi szokásokat. Nagyszüleink nem paleoztak és nem voltak vegán étrenden, sem dietetikusuk, sem táplálkozás-beállítójuk nem volt, s nem hirdették fennhangon a mindenmentes étrendet. Nem szedtek húszféle étrend-kiegészítőt, viszont friss ételeket ettek, idénygyümölcsöket fogyasztottak, házi lekvárt főztek, disznót vágtak, a húskészítményeiket maguk füstölték és nem csomagolt adalékanyagokkal telepakolt csirkemell sonkát vettek a boltokban, s mirelit zöldségköret helyett friss idényzöldséget szedtek a kertjükben. Ha a nagyi meggyes pitét akart sütni, akkor egy óráig magozta a frissen leszedett gyümölcsöt, a levéből pedig házi meggyszörp készülhetett. Ma megvesszük a boltban a télen is megvásárolható nyári gyümölcsöket, amiről köztudott, hogy még zölden kerülnek a ládákba, gyakran lefagyasztva, minimális vitamintartalommal. Igaz, hogy a papa még a dinnyéhez is kenyeret evett, mégis összességében sokkal egészségesebb életet éltek, a földeken dolgozva többet mozogtak.

„Ki korán kel…” Bizony jellemző mondás. Nagyszüleink sosem lustálkodtak délig az ágyban, korán nekiláttak aznapi teendőiknek, mely akadt bőven a ház körül. Nem tévéztek délelőtt a kanapén fekve hétvégén, igaz nem is telefonoztak vagy számítógépeztek hajnal kettőig, s ha megbeszélnivalójuk volt a szomszéddal, akkor átmentek hozzá, nem a közösség oldalakon lógtak, vagy mobiltelefonáltak. Nagyapám mondta sokszor, „ha valami akartam, felültem a biciklimre és elmentem hozzá”, akkoriban telefonálás nem volt opció, de telefon helyett voltak személyes beszélgetéseik, valódi kapcsolataik.

Nagyon sokat gyalogoltak, gyakran a szomszéd faluba át és vissza, nem volt probléma 6-8-10 km megtétele, ma már legtöbben kocsival járunk a sarki közértbe is. Meg sem fordul a fejünkben, mennyi mindent tanulhatnánk nagymamáinktól a környezetkímélő életmódról! A kimosott ruhákat a szabadban szárították és napfényillatuk volt, nem a szárítógépből bányászták elő. A felmenőink a háztartásban megannyi vegyszer helyett természetes anyagokat használtak, mint például az ecet, a szódabikarbóna. Értettek a varráshoz, szövéshez, kötéshez, fonáshoz, horgoláshoz. A mai napig is a dédi varrja fel a nadrágok szárát, foltozza be a térdnél kikopott farmereket, vagy készít belőlük rövidnadrágot.

A legfontosabb, amit megtanultam tőlük, hogy nem pazaroljuk az ételt, a különböző ételmaradékok újra felhasználhatóak, nem megy kárba semmi, s a tányérunkra is csak annyi ételt veszünk, amennyit megeszünk, mert „lehet kétszer is szedni”.

A mamám a mai napig gyűjti az esővizet, s ha a dédunokái nem locsolják szét a kertben virágöntözés címszóval öt perc alatt hétvégén, akkor nagyon sok mindenre használhatja a kiskert öntözésétől a WC leöblítéséig.

A modern kor vívmányai sok mindenben segítséget jelentenek, az elektromos kütyük és modern dolgok megkönnyítik a hétköznapokat, melyeket a nagyszüleink nyilván nem nagyon értenek, nem a közösségi oldalak korában nőttek fel. Viszont ők sokkal tudatosabban éltek, jobban vigyáztak a használati tárgyaikra, az egészségükre, jobban óvták a környezetüket, többet ápolták az emberi kapcsolataikat. Van mit tanulni tőlük!

Alvás a gyerekkel – együtt vagy külön?

Együtt vagy külön aludjunk? Legyen-e külön szobája a gyereknek? Gyermeket nevelő szülők körében ez az egyik legmegosztóbb kérdés. Két határozottan elkülönülő tábor áll egymással szemben.

Mi az az SZMK és mit takar az OSZSZ?

Általában az első szülői értekezleten október táján kéri fel az osztályfőnök a szülőket, hogy válasszanak maguk közül SZMK azaz Szülői Munkaközösségi tagokat és ugyanezt teszi az ovónő is az ovis szülőin, amikor OSZSZ (Óvodai Szülői Szervezet) tagokat választ.

Mindent a diszprexiáról

A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.

Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban

Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.