Menü

Miért gondolunk néha olyan dolgokat, amelyek ránk nem jellemzőek?

Az emberek nagy része azt gondolja, hogy valami gonosz, felettes erő az, aki a helytelennek vélt gondolatokat sugallja. Pedig nem más teszi ezt, mint a saját testünk és agyunk. Ez nem azt jelenti, hogy igazából rosszindulatú emberek vagyunk, csupán annyit, hogy emberek. De nézzük meg közelebbről a problémát!

Nem elég egy oldalról tekintenünk arra, hogy az agyunk néha olyan gondolatokat teremt, amelyek tőlünk teljességgel távol állnak, ráadásul még gonoszak is. Ha csupán ezekről a gondolatokról ítélnénk meg az embereket, mindenkire azt mondhatnánk, hogy alapvetően rosszindulatúak, gorombák és szívtelenek. Csakhogy ez nem így van. Mint a legtöbb alapvető viselkedésforma, ez sem kizárólag öröklött motívumokat foglal magába. Az agresszív, gonoszkodó magatartás sok tanult elemen alapszik. És hogy kitől tanuljuk? Hát mindenkitől. Épp ez a lényeg.

A körülöttünk lévő világ a tudaton kívül eső módon is hatással van ránk. Naponta több száz ember megy el mellettünk anélkül, hogy mi egyáltalán felfognánk ezt. De attól, hogy nem veszünk róla tudomást, az elménk még elraktároz információkat róluk. Például, megjegyezzük a cipőjük színét, formáját, majd amikor legközelebb elmegyünk cipőt venni, mindegyiket ismerősnek fogjuk látni, merthogy már nem egyszer találkoztunk velük az utcán. De hol is láttuk? Azt senki sem tudja. Így van ez a különböző viselkedésformákkal is. Megjegyzünk egy szófordulatot, amit éppen csak meghallottunk, és később visszaidézve a sajátunkként értelmezzük. Megjegyezzük, ha valaki undok velünk, és az ő udvariatlanságának hatására mi is úgy kezdünk viselkedni. No, nem feltétlen vele, hanem bármelyik embertársunkkal, függetlenül attól, hogy megérdemli-e vagy sem.

Csakhogy ez egy önmagát gerjesztő folyamat is lehet. Hiszen, ha mi gorombák vagyunk másokkal, mi is kialakíthatunk gonosz gondolatokat bennük. Ezek pedig az ő általuk ismert személyekre is hatással lesznek. Tehát a legegyszerűbb lépés tőlünk, ha mi magunk a szerint járunk el, ahogyan mi is elvárjuk. Nemcsak azért, mert ez egy évezredek óta aktuális bölcselet, hanem azért is, mert ránk is visszahathat a viselkedésünk. És valóban nem ezt a példát akarjuk mutatni a környezetünknek.

Ha pedig azon kapjuk magunkat, hogy goromba, esetenként gonosz gondolataink támadnak akár idegenekkel, akár ismerősökkel szemben, mindig jusson eszünkbe, hogy nem az a baj, ha megfordul valami a fejünkben, hanem az, ha foganatja is lesz. Legjobb, ha rögtön tudatosítjuk magunkban, hogy ezek csak emberi voltunkból fakadnak, és könnyedén tehetünk ellenük, például egy pozitívabb hozzáállással.

Tehát bármilyen rossz napunk is legyen, vigasztaljon a tudat, hogy az is, mint a rossz gondolatok, elmúlnak egyszer, mi pedig tehetünk azért, hogy társaink ne szenvedjenek azoktól a gondoktól, amelyektől mi.

7 mód, hogy krízisben lelkesíts egy barátot (vagy magadat)

Amikor Sheryl Sandberg (írónő) elveszítette a férjét, azt mondta, senki nem tudta, hogyan szóljon hozzá. Az emberek furán érezték magunkat körülötte, és nem tudták, mit mondjanak. Új könyvének (angolul Option B) célja az volt, hogy ne csak arról írjon, hogyan legyünk ellenállóak, amikor kihívásokkal kell szembenéznünk, de hogyan tudjuk támogatni a barátainkat szükséghelyzetekben.

A félelem és zárkózottság bűvkörében

Kezdjük azzal, hogy nem kell sajnálni azt, aki kevésbé nyitott a világra, ugyanis azon túl, hogy neki ez teljes mértékben komfortos, sok előnye is származik belőle több, mint azt bárki gondolná. Társadalomtudósok azt fedezték fel, hogy a befelé forduló emberek általában igazabb barátok, bölcsebb tanácsadók, mint extrovertált társaik.

Te nem a munkád vagy!

Ki vagy te? Ha megkérdezünk valakit, hogy ki ő, rendszerint egy foglalkozást hallunk válaszként. „Tanítónő vagyok.” Miért azonosítjuk magunkat a munkánkkal?

A bizalom kialakulásának építő kövei

Tudományos tények bizonyítják, hogy hasonlóan gondolkodnak erről a témáról a nők és a férfiak. A párkapcsolatban a bizalom kialakítása és fenntartása egy hosszú folyamat, de a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, hiszen a bizalom az alapja mindennek.

Érzelmi függőség

Minden függőség egy hatalmas kísértés és csata, amelyben önmagunkat és a legerősebb belső késztetésünket kell leküzdenünk. Ez olykor egy élvezeti cikkhez kötődik, mint a dohányzásnál, máskor szokásokhoz, mint a folyamatos bulizás, és néha meg személyekhez, helyzetekhez. Ezekkel a legnehezebb valamit kezdeni.