Menü

A testvérünk miatt vagyunk féltékenyek?

Sok párkapcsolatot nehezít meg a féltékenység. Aki volt már ebben a helyzetben akármelyik oldalon is, tudja, hogy a "zöld szemű szörnyeteg" megfogalmazás nem túlzás, a szituáció tényleg gyötrő tud lenni.

De vajon honnan ered ez az érzés olyan felek esetén, akik alapvetően bízhatnának is egymásban? Ha a pár valamely tagja hűtlen volt, és/vagy adott okot a bizalmatlanságra, ott érthető a féltékenység megjelenése. De előfordul, hogy valaki különösebb reális ok nélkül is erőteljes féltékenységet mutat. Miért...?

Van, hogy a múltat kell kutatnunk, hogy megtaláljuk a megoldást, amely a (nem is olyan) távoli gyermekkorban leledzik. A szakemberek rájöttek, hogy sok esetben a testvérünkre vezethető vissza ennek a fajta érzelemnek a forrása.

Nagyobb testvérek esetén az a problémaforrás, hogy évekig ők álltak a középpontban, a szülők figyelmének fókuszában, s ez a joguk gyakorlatilag kizárólagos volt. Természetes, hogy a család köréjük szerveződött, mint központi elem köré. Ez a státusz változik meg a kistestvér érkezésével. Bizonyos esetekben már az anya várandóssága során megjelenik a féltékenység érzése - főleg ha nagyobb gyermekről beszélünk -, amikor felfogja: hamarosan nem ő lesz a legkisebb, s örömmel, izgalommal készülnek valaki más, hozzá hasonló státuszú kisember érkezésére. Jellemző ilyenkor a feleslegesség érzése, mikor a gyermekben olyan érzések keletkeznek, miszerint ő már kevésbé fontos, lekerült a dobogó legfelső fokáról, és az érkező jövevény mögé sorolódott. Ezzel pedig veszít a biztonságérzetből, amelyet szülei biztosítottak számára (jó esetben). Ezzel sarjadni kezdenek benne a féltékenység magvai, aminek alapja a biztonságvesztéstől való félelem és a birtoklási vágy.

A kisebb testvéreknél a féltékenység alapjai később alakulnak ki, és abban az esetben jelentkeznek inkább, ha a szülők számára az elsőszülőtt a kedvenc vagy preferáltabb gyermek. Sok családnál előfordul, hogy az először született csemete képezi a világ közepét, például olyan anyukák és apukák számára, amelyek már régóta vágytak gyermekre. Főleg ha annak érkezése, valamint a szülői szerep megadott a számukra valamilyen fontos érzést, például büszkeséget, feltétlen szeretetet. A kisebb gyermek pedig, ahogy egyre inkább tudatára ébred, érzékeli a közötte és testvére között fennálló különbségtételt a maga hátrányára. A féltékenység érzése gyakorlatilag logikusan jelentkezik ilyenkor.

Természetesen több más gyermekkorra, múltra visszavezethető oka lehet a féltékenységnek, de az biztos: az ilyen esetekben egyéni terápiára van szükség ahhoz, hogy a múltat feldolgozzuk, helyére tegyük, s ezzel változzon a jelen életünk, érzéseink is.

Felnőttként is lehet barátokra lelni

Noha legtöbben ismerjük a gyermekkori barátok értékét, felnőtt korban is szükség lehet új barátokra lelni. A költözés, vagy az érdeklődési körünk változása igényt ébreszthet bennünk, hogy új társaságot (is) találjunk. Sokan azonban tartanak tőle, hogy ilyenkor már nehéz barátokat szerezni. Pedig ez szerencsére nem életkorfüggő...

A gondolatok ereje - Remez Sasson története

Egy napon a jógi és a tanítványa a nagyvárosba érkezett. Nem volt pénzük, viszont szükségük volt élelemre és egy helyre, ahol ellakhatnak. A tanítvány biztos volt abban, hogy majd koldulniuk kell az élelemért, és éjszaka a parkban fognak aludni.

Ebből nem lehet megélni? De igen!

A kiteljesedett élethez fontos, hogy olyan munkánk legyen, ami nem csak napi robot. Sokaknak azonban fogalma sincs, mi az a tevékenység, amit szívesen végeznének. Pedig mindenkinek van hivatása – csak nem mindenki találja meg. A legnagyobb gát ez a mondat lehet: ebből nem lehet megélni!

Sétáljunk egyet a terapeutánkkal!

A tavasz elkezdődött, itt az ideje, hogy kimenjünk a szabadba sétálni! Mindannyian hallottuk, hogy a természetben lenni és mozogni nagyon hasznos az egészségünk megőrzéséhez. De mi a helyzet akkor, ha ezt a sétát egy beszélgetős terápiával kombináljuk?

Elismerés a munkában

Sokaknak fontos, hogy a családjuk körében megbecsüljék, másoknak az számít, ha a barátaik, szerelmük elismerését ki tudják vívni. Ami viszont biztos, hogy mindenkinek kulcsfontosságú a hétköznapok során, az az, hogy a munkájukban elismeréshez jussanak.