Menü

Kifordított világ

Milyen lenne az élet hazánkban, ha a férfiak és nők helyzete nagyjából felcserélődne? Érdekes és tanulságos eljátszani a gondolattal. Ezt tette most cikkírónk, Ábrahám Adri is. Dőljünk hátra egy kicsit a fotelben (vagy az irodaszékben) és utazzunk el egy másik, szintén nem egyenlő univerzumba ennek a novellának a soraival! Hogy érezzük itt magunkat? Furcsa, ugye...? (Figyelem, az írás iróniát tartalmazhat, nem csak nyomokban!)

Angéla vagyok, 35 éves és hullafáradt. Alig vártam, hogy hazaérjek a munkából, ma őrültek háza volt a cégnél! Minden beosztottam tőlem akart útmutatást. Nem meglepő, hogy nehéz nap volt, hiszen telihold van, mondtam is az értekezleti bevezetőben, hogy legyünk egymással türelmesebbek. De ez semmi a múlt heti megbeszéléshez képest! Akkor felszólalt az egyik férfi, és arról panaszkodott, hogy ők jóval kevesebbet keresnek a nőknél, és kevesen jutnak vezető beosztáshoz, pedig ez egy világhírű nagyvállalat, tehetnénk többet az esélyegyenlőségért. Megértem az aggodalmait, el fogunk gondolkodni rajta, hogy több férfi vezetőt nevezzünk ki. De lássuk be: természetes, hogy azok kapják a komolyabb posztokat, akik értenek az érzelmekhez! Ha a férfiakon múlna, már rég elhasználtuk volna a Föld erőforrásait, és csak a profit számítana. Fogalmam sincs, mit akarnak ezzel az állandó logikázással, az még senkit sem mentett meg a lelki gondoktól! Szerintük még háborúzni is logikus, hihetetlen, így kicsit félek rájuk komoly felelősséget bízni, megmondom őszintén.

Egyébként van egy férfi középvezetőnk, a Bandi. Múltkor grafinokkal próbált érvelni a partnerünknél az üzletkötés mellett. Sejtitek, hogy milyen mosolyogva néztek rá a nők a teremben... Szegény párának fogalma sincs, hogy a szívre érdemes hatni, ha akarunk tőlük valamit? Jó, bevallom, mondott érdekes statisztikákat. A kimutatás egy példányát Mária haza is vitte megmutatni a férjének. Engem mondjuk nem vesznek le az adatok a lábamról, szerintem amögött is szubjektív nézőpontok szerepelnek, így nem tartom hitelesnek.

Végre elhelyezkedem a fotelben kényelmesen, és elolvasom a híreket. Azt írják címlapon, hogy a miniszterelnök asszony elsírta magát a parlamenti ülésen, amikor arról tárgyaltak, hogy melyik tíz civil szervezetet részesítsék kiemelt támogatásban. Szerinte annyi a jó kezdeményezés és a nehéz sors, hogy lehetetlen közülük választani, s talán sorsolással kéne dönteni a legérdemesebbekről. Jó lélek ez a nő komolyan mondom, de én nem rá szavaztam.

A Dallos Olgának izgalmasabb elképzelései voltak a szociális háló javításáról, valamint az oktatás megreformálásáról. Szerinte kezdődhetne kicsit korábban a tanítás, mert az apukák nem érnek be időben dolgozni, miután elviszik suliba a gyerekeket. Múltkor a képzési miniszternő indítványozta, hogy fektessünk valamivel több hangsúlyt a tárgyi tudás megszerzésére, mert a huszonegyedik században nem biztos, hogy elég lesz, ha valaki érzelmileg intelligens és kreatív. Véleménye szerint fejleszteni kellene a bal agyféltekét, és minden nap matematika órát kéne tartani. Hát nem tudom, a végén még odáig jutunk, hogy deriválni tudnak a fiatalok, de a gyereküknek nem tudnak segíteni, ha az depresszióval küzd, jól is néznénk ki!

Az is címlapon van, hogy a Férfipárt tegnap tüntetett az Országháza előtt. Szerintük nem fair, hogy az országgyűlési képviselők csak 9%-a férfi, a többi mind nő, az egésszégügyi biztottságba pedig egyáltalán nem kerültek be hímneműek. Ennek híján a nők döntenek olyan férfiakat érintő kérdésekről is, mint a prosztatakorrekciók támogatása. Megértem az aggodalmukat, de nem kellene félniük, hiszen a nők vannak annyira empatikusak, hogy úgy döntsenek, hogy az mindenkinek jó legyen.

Na, hazaért a férjem a gyerekekkel, a játszótéren voltak. Azt mondja, vegyem át a kicsiket, mert kimerítette a velük való foglalkozás meg a házimunka. Nem pontosan értem, mitől olyan fáradt, szinte egész nap itthon voltak, csak a térre ugrottak le egy órája! Lehet, hogy ez a pasi már rég elfelejtette, hogy milyen egy fárasztó munkanap? Három éve gyeden van mondjuk, szóval érthető, ha elhalványultak az emlékei. Egyébként hamarosan visszamegy dolgozni, mert azt mondja, ő is szeretne a karrierjében kiteljesedni, és nem csak a nőknek járna ez a privilégium.

A fiam rajzolt nekem névnapi ajándékként, hát nem édes? Ákombákom vonalai vannak még, de ügyesen ábrázol. Kivehető a képen, hogy én az íróasztalnál ülök, az apja pedig porszívózza a szőnyeget. Egy cuppanós puszit is nyomott az arcomra, úgy adta át a papírlapot. Miközben a husi kis karjaival átölelt, eszembe jutottak a régi szép idők, amikor csak pár hónapos volt. 8 hós koráig szopizott, és én nagyon büszke voltam rá! Az apja nemkülönben. Onnantól, hogy elkezdődött a hozzátáplálás, mindenféle finomságot összevásárolt neki. Még nem is evett húst, de már hordta haza a csirkecombot a boltból, hogy mielőbb erősödjön és állandóan a kedvenceit főzte. Képes volt órákig pepecselni a bébiételekkel a konyhában, amiket aztán együtt pakoltunk a mélyhűtőbe. Igaz, néha én is besegítettem neki, de általában elzavart a tűzhelytől. Azt mondta, épp elég gondom volt nekem azzal, hogy megszültem és szoptattam a gyereket, azt a két dolgot nem tudta megtenni helyettem, úgyhogy most pihenjek csak. Nagyon rendes ember, úgy szeretem! Nem véletlenül őt kértem fel, hogy jöjjön hozzám.

Egyébként igaza van, emlékszem a szülésre, brutális volt. Ezt egy férfi el sem tudja képzelni, és ezzel ők is tisztában vannak! Még jó, hogy a gyermekágyas időszakban más dolgom se volt a picivel a szoptatáson túl, és az apja pelenkázta, meg kelt fel hozzá éjjel. Pár hétig alig tudtam mozdulni a fájdalomtól, úgyhogy másképp nem is lehetett volna. Nem mindeki ilyen szerencsés, a Csilla férje például kiakadt, hogy miért mindent neki kell csinálnia, és Csilla is igazán összeszedhetné magát. Biztos nem vállaltam volna második gyereket ilyen konfliktusok után, de a Csilla már csak ilyen naiv. Reménykedett benne, hogy a férje megváltozik és érettebb lesz, mire a kicsi megszületik, de persze nem történt semmi. Majdnem minden nap ő futkos az óvodába munka mellett a gyerekért, a férje meg még a fűnyírást is alig hajlandó megcsinálni. Azt vallja, hogy egy normális világban egyenlőség lenne nők és férfiak közt, és nem csak a pasi dolga a házimunka.

Mondjuk már a kapcsolatuk is érdekesen indult... Nem volt fiúkérés, meg lánybúcsú, csak megbeszélték, hogy összeházasodnak és kész, sőt a Misi kezdeményezte. Teljesen odáig volt Csillától, mert szerinte ritka az ilyen liberális nézeteket valló nő, és meg akarta fogni magának, azért sürgette az esküvőt. Igaz ami igaz, nem hiszem, hogy sok más leendő asszonyt rá lehetett volna bírni, hogy a gyerek ne csak az ő nevét kapja, hanem mindkettejükét, mert nem fer csak az anya vezetéknevét adni a csemetéknek. Furcsának tartom, hiszen az anya kiléte egyértelmű, persze, hogy róla nevezik el a gyerekeket, és nem az apáról!

Mondjuk Béláéknál megértem, hogy az ő nevén van a kis Jónás, hiszen ő neveli a gyereket két hónapos kora óta. Képzeld, az anya lelépett nem sokkal a szülés után. Állítólag az egész terhesség alatt másba volt szerelmes, és nem akarta azzal terhelni a szívbéli választottját, hogy más férfi kisbabáját kelljen gondoznia. Néha azért meglátogatja Jónit, de a gyerek persze jobban kötődik az apjához. Mondjuk a bíróság alig akarta megengedni a vezetéknév cseréjét, apasági teszttel kellett igazolnia magát a Bélának.

Azért sokat változtak a névviselési szokások az utóbbi húsz évben. Míg hajdanán minden férfi a felesége nevét kapta egy kis utótaggal, addigra ma már csak a feleségek vezetéknevét veszik át, de van olyan hapsi is, aki megtartja az ifjúkori nevét. Szerintem sem árt a változás, mert sosem szerettem, amikor egy beosztottam bemutatkozott, és abból nem derült ki, hogy mi a saját keresztneve, csak a feleségéé...

A Nándi mondjuk még hagyományos nevet visel. Igaz, a felesége megérdemli a tiszteletet, hiszen olyan rendes kis nő! A céges üdülésen mesélte, hogy azt sem várja el a férjétől, hogy tisztességesen öltözködjön otthon, sőt lyukas pólóban még a boltba is képes átmenni. Lehet, hogy a Szandra ezt nem bánja, de őszinte leszek: én nem tudom elképzelni, hogy örülnék, ha Peti kinyúlt szabadidőruhában fogadna otthon, amikor hazaérek. Igaz, hogy sokszor át kell öltöznie, és sokat mos, mert a lányunk rendszeresen azzal szórakozik, hogy evés közben tüsszent. Az apja meg kacag rajta, és jól megcsiklandozza cserébe, persze, hogy ez lett a hobbija! Nyilván azért a férjem nem boldog, amikor teregetnie kell, míg én a kedvenc sorozatomat nézem. Mondtam neki, hogy ő szoktatta rá a Rékánkat erre a butaságra, szóval viselje a következményeit.

Múltkor azért morgott a Peti, hogy néha szívesen megnézne egy meccset a tévében, legalább a férfi futball vébé idején, de nincs rá ideje, és az is jól esne neki, ha nem csak mindig romantikus filmek lennének az esti filmpalettánkon. Úgyhogy házassági évfordulónkon mozijeggyel lepem meg, tegnapelőtt meg is vettem, és végignézek vele egy akciófilmet a plázamoziban. Tuti, hogy nagyon fog neki örülni! Ahogy ismerem, még azt a cuki kis testhezálló boxeralsót is felveszi majd este a kedvemért, olyan hálás lesz.

Döbbenetes belegondolni, hogy már 12 éve vettem férjül! Mintha tegnap lett volna, hogy megkérdeztem az anyjától, mit szólna, ha Peti hozzám költözne Győrbe. Nem állítom, hogy őszinte volt a mosolya, de azt mondta, ez így természetes. A férfi menjen a nő után, ha gyereket akar, mert ő nem tudja megszülni magának! Egyébként jóban vagyok az anyósommal, tündéri kis nő. Múlt héten is elküldte hozzánk apósomat, amikor a férjem lebetegedett és jártányi ereje sem volt a gyerekek körül ugrálni, nekem meg leadási határidőm volt. Jól jött a segítség!

Na, megyek fürdetni a kis csillagaimat, ez minden este az én feladatom, aztán mesét olvasok nekik a kislámpa fényénél. Szeretem ezt az esti órát, ami csak a miénk. Peti addig pihen, vagy előkészíti a másnapi ebédet, de mindig hagyja, hogy ilyenkor hármasban legyünk Rékával és Marcellel. Sokszor hiányoznak, amikor dolgozom, úgyhogy azt fontolgatjuk, vállalunk egy harmadik gyereket is, akivel egy évig csak én leszek itthon. Peti addig koncentrálhat a karrierjére abban a motorosboltban, ahol korábban dolgozott. A főnökasszonya írtó rendes, állítólag visszaveszi, mert annyira jó munkaerő. Ki tudja, még lehet, hogy üzletvezetőnek is kinevezi? Örülnék neki, mert akkor majdnem annyit keresne, mint én. Szerintem jót tenne az önbizalmának. Valahogy a férfiaknak mindig olyan alacsony az önbecsülése!

Jövök Marcell, igen, itt van anya! Hogy ma este én csináljam neked a kakaót? Rendben, de az mivel lesz másabb, mint amit apa szokott készíteni? Jó, igazad van, lesz a tejhabon virág, megígérem!

A szerzőről a Lélekolvasó Terápiás Műhely weblapján, vagy facebook oldalán olvashatsz többet.

Nyugtalan csecsemők - a szülő lelkében a kulcs

Minden kisbabás szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy miért sír a csecsemője. Különösen akkor, ha a kisgyermek jellemzően nyugtalan alkat, keveset és nehezen alszik, valamint sokat sír. Érdemes mélyre ásni, ha az okokat keressük.

Milyen út vezet a tiszta gondolkodáshoz?

Miért törekszünk mindannyian a tisztaságra? Mit keresünk valójában? Önmagunkat keressük, a tisztaság állapotát, amely mentes az egocentrikus gondolatoktól és vágyaktól. A természetes, eredeti állapotunk ténylegesen tiszta. Ez a tisztaság az, akik igazából vagyunk.

Vegyük komolyan az öngyilkos gondolatokat!

Nagyon sok öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet előznek meg a figyelemfelhívó cselekmények, mondatok az érintett részéről, de sajnos ezeket legtöbben nem veszik komolyan. Pedig minden ilyen jellegű dolgot segélykiáltásként kell érzékelni, és ennek megfelelően kezelni. Legyünk éberek!

Valóban megszakadhat a szív?

Tagadhatatlan, hogy a pszichológiai stressz nem tesz jót az egészségnek, mivel gyengítheti az immunrendszert, amely által viszont fogékonyabbá válhatunk a betegségekre. Azonban van egy nagyon különös orvosi jelenség, amely a "megtört szívet" utánozza.

Újabb titkok derültek ki álmaink természetéről

Az álmok mindenkit elbűvölnek. Az általános kíváncsiság ellenére azonban relatíve keveset tudunk az álomországunk mögött rejtőző tudományról...