Menü

A portói bor, és ami mögötte van

Portugália kapcsán, valahogy soha nem a főváros, Lisszabon ugrik be a legtöbb ember fejében, hanem -az édes vörösboráról ismert- Porto. A haveri körkérdések után én is idetévedtem, hogy annyi portugál kollégával eltöltött munkahét után, igaz autentikus helyről ismerjem meg a helyi kultúrát.

A felütés már jól kezdődött. A nagyon hangulatos kisutcákban elterülő hostelerdőben, csak megtaláltam a nekem megfelelőt. Az egyik csinos recepciós kislány- mondani se kell- magyar volt, ami Párizsból érkezve külön üdítően hatott. A mindent kielégítő bemutatkozás során, már szemet szúrt a helyiek közvetlensége és kedvessége.

A Magyarországéhoz hasonló helyzetben (terület, lakosságszám, sok elvándorló, pesti árak) lévő turisztikai központban mindenki tudja értékelni a turistákat. A kötelező szervezett gyalogtúrámon szinte szemlesütve beszél a guide, a nyugati szemmel igen rossz helyi, fizetési viszonyokról (nettó 200 ezer forint a minimálbér). Amelyek, azért még mindig jobbak, mint nálunk. Plusz gyönyörű idő, frappáns kis épületek és sok-sok emelkedő fogadja az idelátogatót.

A testvérvárosával, Gaiával összekötő Eiffel hídról (igen, ugyanaz az építésze, aki a toronynak is) a látkép fantasztikus. A tengerparton ringatózó hajók festőiek. A táj lenyűgöző és sokkal barátibbak az árak, mint nyugaton. Minden a helyén van. Aki erre téved, feltétlenül pattanjon két kerékre, ugyanis a strandok kicsik kintebb vannak, de nagyon szépek és egyáltalán nem zsúfoltak.

A franciák-olaszok közkedvelt turista állomása ugyanis az egyre növekvő repülőforgalma ellenére sem „turista gettó”, mint például Párizs, vagy Budapest közepe. Ráadásul rengeteg megfizethető, szervezett túra segít nekünk még jobban megismerni a környéket. Általánosságban a város megmaradt emberi közvetlenségében. Ellentétben, például a komoly presztízzsel bíró Nápollyal, itt minden tiszta és rendezett. Meglepően normális az egész. Pár tisztázatlan nemi szerepű pincér éppúgy, mint vendéglátói helyek egyéb napszámosai. Van annak egy kedves bája, ha az ember sirály hangra és kellemesen cirógató napfényreébred. Minden akad itt mi szem szájnak ingere: kis hangulatos utcák, erőd, mediterrán konyha, majdnem mézédes vörös bor és persze egy utánozhatatlan közvetlen hangulat. Kötelező minden óceán parti kultúra iránt érdeklődőnek.

/Szerző és fotók: Vass Attila/

Rabolni a nők is tudnak

Steve McQueen brit rendező azonkívül, hogy sztárrá tette Fassbindert, végre friss szemléletet is hozott a köztudatba. A teljesen naturalista Éhség, a zseniális Shame – A szégyentelen után, egyre kommerszebb vizekre evez. Ezúttal egy igazi rablós sztorit mesél el meglehetősen rétegzetten. Lássuk a részleteket.

Kezdődik!

Megérkezett az adventi időszak, beköszöntöttek a karácsonyvárás izgalmas hetei, a hangulatos téli esték. Kezdődik. „Apa kezdődik.” Adventi őrület. Vagy mégsem?

Én vasalok, amíg te elmosogatsz: így osztjuk fel a házimunkát!

Elgondolkoztál már azon, nálatok ki vállalja a feladatok oroszlánrészét a háztartásban? A Zewa friss kutatása lerántja a leplet arról, hogyan vélekednek a magyar családok a házimunka felosztásáról: a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy a házimunka nem csak a nők kizárólagos feladata. Gyermekeink jövője szempontjából ráadásul igen nagy jelentőséggel bír, milyen mintát közvetítünk feléjük.

A mozi varázsa felújítva

Giuseppe Tornatore filmje, a Cinema Paradiso minden mozibolond egyik legkedvesebb, legszívbemarkolóbb darabja. 30 évvel a bemutató után újra a magyar mozikban bűvöl el minket ez az igazi olasz csoda a mozi varázsával.

Hogyan éld túl a vizsgaidőszakot?

Magolás, éjszakázás és a véget nem érő tanulás. A vizsgaidőszak nehéz pillanati hamarosan elkezdődnek, ehhez hoztam néhány jól bevált, bizonyított és hasznos túlélő tippet.