Menü

A portói bor, és ami mögötte van

Portugália kapcsán, valahogy soha nem a főváros, Lisszabon ugrik be a legtöbb ember fejében, hanem -az édes vörösboráról ismert- Porto. A haveri körkérdések után én is idetévedtem, hogy annyi portugál kollégával eltöltött munkahét után, igaz autentikus helyről ismerjem meg a helyi kultúrát.

A felütés már jól kezdődött. A nagyon hangulatos kisutcákban elterülő hostelerdőben, csak megtaláltam a nekem megfelelőt. Az egyik csinos recepciós kislány- mondani se kell- magyar volt, ami Párizsból érkezve külön üdítően hatott. A mindent kielégítő bemutatkozás során, már szemet szúrt a helyiek közvetlensége és kedvessége.

A Magyarországéhoz hasonló helyzetben (terület, lakosságszám, sok elvándorló, pesti árak) lévő turisztikai központban mindenki tudja értékelni a turistákat. A kötelező szervezett gyalogtúrámon szinte szemlesütve beszél a guide, a nyugati szemmel igen rossz helyi, fizetési viszonyokról (nettó 200 ezer forint a minimálbér). Amelyek, azért még mindig jobbak, mint nálunk. Plusz gyönyörű idő, frappáns kis épületek és sok-sok emelkedő fogadja az idelátogatót.

A testvérvárosával, Gaiával összekötő Eiffel hídról (igen, ugyanaz az építésze, aki a toronynak is) a látkép fantasztikus. A tengerparton ringatózó hajók festőiek. A táj lenyűgöző és sokkal barátibbak az árak, mint nyugaton. Minden a helyén van. Aki erre téved, feltétlenül pattanjon két kerékre, ugyanis a strandok kicsik kintebb vannak, de nagyon szépek és egyáltalán nem zsúfoltak.

A franciák-olaszok közkedvelt turista állomása ugyanis az egyre növekvő repülőforgalma ellenére sem „turista gettó”, mint például Párizs, vagy Budapest közepe. Ráadásul rengeteg megfizethető, szervezett túra segít nekünk még jobban megismerni a környéket. Általánosságban a város megmaradt emberi közvetlenségében. Ellentétben, például a komoly presztízzsel bíró Nápollyal, itt minden tiszta és rendezett. Meglepően normális az egész. Pár tisztázatlan nemi szerepű pincér éppúgy, mint vendéglátói helyek egyéb napszámosai. Van annak egy kedves bája, ha az ember sirály hangra és kellemesen cirógató napfényreébred. Minden akad itt mi szem szájnak ingere: kis hangulatos utcák, erőd, mediterrán konyha, majdnem mézédes vörös bor és persze egy utánozhatatlan közvetlen hangulat. Kötelező minden óceán parti kultúra iránt érdeklődőnek.

/Szerző és fotók: Vass Attila/

A műveltséghez társított gondolatok

Műveltnek lenni régen kiváltság volt. Az uralkodócsalád és a főurak gyermekei rengeteg olyan dologban részesültek, melyben mások nem: nyelveket tanulhattak, zenélhettek, könyveket olvashattak. Ma már egyik sem elérhetetlen, talán épp ezért nem is próbálja mindenki elérni. De vajon nincs divatja már a műveltségnek?

Álvilág vagy hasznos virtuális tér?

Egy felmérés szerint az emberek manapság attól félnek legjobban, hogy megszakad a kapcsolódásuk a külvilággal, hogy nem tudnak a megszokott módon kommunikálni. Hogy leáll az internetkapcsolat, hogy meghatározatlan időre megszűnik számukra a virtuális közeg. Vajon függőséget okozó álvilág, vagy hasznos virtuális tér a közösségi oldalak felülete?

Könyvajánló: Baráth Viktória – Egy év Rómában

Egy elveszett nő, egy pap, és a gyönyörű Róma. Kit ne érdekelne egy ilyen történet?

A lehetetlen küldetés teljesítve

Mindenki kedvenc kémsorozatának a film változata újabb csúcsokat ostromol. A kritika lelkendezik, a nézők hüledeznek az akcióorgia láttán. Tom Cruise pedig még mindig nagyon kemény.

Amikor hiába kérlek, hogy ne a napon focizz

A szervezet meleg érzése 30-35 foknál jelentkezik. A napszúrást tartós, hosszabb ideig történő, tűző napon tartózkodás váltja ki, s ha hosszabb ideig éri fokozott hősugárzás a fejet, hőguta alakul ki. Hogyan előzhető meg, illetve, ha megtörtént, hogyan kezelhető a napszúrás?