Kézilabda - Tanuljuk a spanyolt kézilabdában, de még nem tökéletes

A hétvége igazi csemegét tartogatott a kézilabdát szeretők számára, hiszen nem más, mint a világbajnok spanyol férfi válogatott lépett pályára hazánk fiai ellen a debreceni Főnix csarnokban. A januári világversenyre készülő magyarok a második félidő közepéig kitűnően tartották magukat a klasszisokkal teletűzdelt hispán csapat ellen.

A számunkra mindenképpen remek erőfelmérőnek számító mérkőzés háromnegyedben tapadt ellenfelére a magyar válogatott, igaz a világversenyekhez vagy a BL-hez szokott szemek láthatták, hogy nem volt az az öldöklő iram.  Összességében jól kezdtük a meccset, Császár Gábor, aki a PSG-ben keveset jut szóhoz, nagy kedvvel irányított, jól mozgatta a társakat a robusztus, és dinamikusan védekező spanyol fal ellen. A kapuban meglepetésre kezdő Tatai Péter – a bemelegítésnél Mikler Roland meghúzódott - remek napot fogott ki. Így a biztos háttér mellett mindenki hozzátette a magáét, megoszlottak a gólok, felszabadultan játszott a csapat, bár tény, hogy tisztelték egymást a játékosok. A félidő vége felé még látványos kínaiból is sikerült betalálni, így a félidei döntetlen nagyszerű eredménynek számított.

A mérkőzés alatt végig látszott, hogy Mocsai mester megpróbálta elosztani a játékidőt és a terhelést, minden játékosnak lehetőséget biztosított. Ami szembetűnő volt, hogy mindmáig nem sikerült megoldani a bal oldali átlövő posztját, mert annak ellenére, hogy Putics Barna betörésből szerzett gólokat, az látszott, hogy neki nem igazán fekszik ez a pozíciós játék, persze a Bundesliga nem is erről híres. Valljuk meg ezen az oldalon a régi Carlos Perezzel kintről veszélyesebbek voltunk, és nincs, aki Nagy László mellé felnőne átlövő teljesítményben, s így a beállóknak is kevesebb lehetőségük van.

A második játékrész második felében ezeknek a hiányosságoknak és a fáradtság hatására pár perc alatt elképesztő hibák sorozatát sikerült produkálnunk. Tanácstalan támadójátékunkat és labdaeladásainkat kihasználva könnyedén megléptek a spanyolok, és a mérkőzés végéig már nem is tudtunk közelebb kerülni. A végére Mikler is beállt, de ekkor már ő sem tudott hozzátenni, igaz nem is rajta múlott. Mindenesetre van mit javulnunk mind támadásban mind védekezésben, s nem ártana az évek óta nyüstölt hatosfal mellett más védőformációt is kipróbálni. Legutoljára „magyar” szinten ilyen védekezést még talán a Zovko – féle Veszprémnél láttunk, ami anno eredményes volt. De nem baj, gyakorlásnak mindenképp jó volt, s szakvezetés is láthatta, hogy miben kell még előrelépnünk januárig.

A kézilabda viszont ismét bizonyította, hogy nem véletlenül népszerű hazánkban, nem sok labdajáték barátságos meccsére látogatnak ki hatezren. Női és férfiszinten is nemsokára lesz miért izgulnunk a képernyők előtt, mert decemberben női VB, januárban pedig férfi EB kezdődik, ahol ismét szoríthatunk mindkét válogatottért.

Fotó:
facebook.com/kéziválogatott