Menü

A második baba – bevállaljuk vagy sem?

Lássuk be, ma nemhogy kettő, de egy baba tervezése is sokaknál lehetetlennek tűnő „feladat”. Az, hogy az egyébként komoly elgondolás a családvállalásról így alakult az általános felfogásban nem is hibáztathatunk ezért senkit sem, legalábbis nem tudunk egyértelműen csak egy irányba mutogatni emiatt. Sokan érezhetik úgy, hogy bizonytalan egy stabil jövőképet teremteni az iskola, vagy épp aktuális munkájuk mellett, és ez bizonyára az esetek többségében ez elég racionális gondolat, viszont nagyban hozzájárulhat ehhez az is, hogy a családoknál ma már nem az összetartás a jellemző ideál. Mindenképpen jó, ha felkészülten ér minket a baba híre, de nincs ideális időpont egy baba érkezésére. Ha családi körülményeink engedik, vállaljuk be, de ha úgy érezzük, hogy éretlenek vagyunk még erre a feladatra, akkor semmiképpen se tegyük, hiszen neki is nagyon sokat árthatunk azzal, ha nem látjuk hogyan fér bele a baba az életünkben, és kevésnek érezzük az elszántságunk a szülői léthez.

Rohanunk az iskolai végzettségek, versenyeredmények és munkahelyi elismerések után, miközben több, a hétköznapi életünket érintő kérdésben idealisztikus kép él a fejünkben, így a babázással kapcsolatban is.

A közösségi oldalakon szép habos-babos babafotókat láthatunk, ami lényegében nem fedi a teljesen valóságot a gyermekvállalással kapcsolatban. Egy kisbaba ellátása, ha nagyon aranyos csöppségről is van szó, 0-24 időtartamú felügyeletet igényel: a baba étkezési, alvási, és egyéb (az életkora előrehaladtával kialakuló) aktivitási szokásaihoz illeszkedően.

Érdekes például az is, hogy sokan nem tudják, hogy ezeket a baba-szülő szokásokat mi, mint szülők alakíthatjuk, mert máskülönben nagy eséllyel egy különösen dacos és öntörvényű gyerkőccé válhat csemeténk, amennyiben mindenben övé az irányítás, és mi, mint szülő, nem szabunk határt, és rendszert annak, hogy mikor fürdetjük, etetjük, tornáztatjuk és foglalkozunk vele - nap mint nap. Ezt a rendszert a baba megszokja, és sokszor a visszajelzései alapján is láthatod majd, hogy felismeri, hogy mire készülsz éppen, lásd etetésnél vagy fürdetésnél fülig érő mosollyal várja a jól ismert mozdulatokat. Minél nagyobbacska, annál jobban felfogja ezeket a dolgokat. Először fél éves korában ismerhetjük fel ezeket a motívumokat, aztán egyre több ilyen jelet olvashatunk le a kis arcáról.

A sok boldogságot, amit egy kisbaba érkezése okoz, egyúttal rengeteg nőben felkelti az összes létező alaptalan félelmet. Tény, hogy nem mindenkinek való a gyermeknevelés, hiszen személyisége alkalmatlan erre, ez azonban ritka, hiszen ősi ösztönök alapján maguktól aktivizálódnak bennünk ezek a viselkedésformák, lsd. az ösztön, hogy óvjunk egy pici babát, akár a miénk, akár másé.

Annak ellenére, hogy az állapotosság során megannyi komplikáció merülhet fel, minden egyes esetben megvan a megfelelő gyógymód, vagy megoldás, amivel megoldható vagy tartható, illetőleg átvészelhető a helyzet, hiszen ez nem betegség, hanem egy állapot. A terhességi cukorbetegség például táplálkozással, és egy kis odafigyeléssel kezelhető állapot, és a szülés után elmúlik.

Ennek ellenére különféle égbekiáltó mentséget hallhatunk arra miért nem akar egy nő szülni, mely állítások többsége téves közhiedelmekre épül. Ezek közül, amit sajnos igen tanult és tájékozott nőismerőseimtől is hallottam már, azok közé tartozik például az, hogy a szülés miatt (1) kitágul a hüvely, és sose jön rendbe; (2) szétvágják a gátizmot, mivel nem fér ki a baba, és ez éktelen fájdalommal jár, és sose jön rendbe a seb; (3) sosem lesz olyan szexuális élete a nőnek, mint előtte. Mind a három elgondolás orbitális tévedés, és személyes tapasztalatok alapján is hamar rájöhet a leendő vagy már gyakorló anyuka, hogy bizony nem hogy részben hamis állítások ezek, hanem teljes mértékben fatális tévedések és valótlanságok. A hüvely valóban kitágul, és az akkor fájdalommal jár, de ez átmeneti, és a szülés módjától függően tudunk fájdalomcsillapítást is lehet kapni a fájdalomérzet kivédésére, vagy jelentős csökkentésére; (2) ha több helyen is felmetszik a gátizmot, akkor is sebészeti összevarrással a seb nagyon hamar gyógyulhat, és a 6 hetes szülés utáni regenerálódás után már teljesen tünetmentes lehet. (Előtte húzódó fájdalommal járhat, amit rendszeres tisztálkodással és kevesen tudják, de például aloe vera spray használatával folyamatosan enyhíthetünk.) (3) Egy pár nemi életében komplikáció maximum csak akkor fordulhat elő, ha mentálisan bármiféle változás történik benned és a párodban a szülés hatására, de mindezt nagyon nagy eséllyel meg tudjátok úszni. Alapesetben a közös gyermek nem szétválasztja, hanem összekovácsolja a családot, így a szülőket is.

Emellett pedig ha gyermeket vállalsz, olvass sokat orvosi tényekről, hogy ha választott orvosod, vagy egy nővérrel megbeszélnivalód akad, vagy tévedés történik valamiben (ami lássuk be, előfordulhat), akkor ne ess kétségbe, és ne kezeljenek félre, és így tovább. Sok esetben az orvosod, és a nővérek is örülni fognak, hogy nem egy tudatlan és tájékozatlan nővel kell beszélgetniük. Más képben lenni, és okoskodni – itt is nagyon fontos mindig a hangnem amit megütünk egy beszélgetés során.

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy van testvére, de azok, akiknek úgy intézte a sors, és a szüleik, hogy ebben részük lehetett, talán még erősebben átérzik a család fogalmát, és azt a köteléket, és alkalmazkodással és törődéssel teli szövevényes emberi kapcsolathálót, amit egy nagyobb családban tapasztalhatunk meg. A szülőknek még a nevelési nézetkülönbségeket is sikerülhet összeegyeztetni, ha oda tudnak egymásra figyelni, és kialakították egy egyébként elengedhetetlen, és jól működő kommunikációs nyelvezetet.

Nem utolsó sorban pedig nagyon meghatározó az életmódunk, hogy mennyit mozgunk, és ez mennyire állandó az életünkben, és hogy dohányzunk-e, vagy fogyasztunk-e alkoholt, illetve mennyire stresszes a munkák - nem utolsó sorban pedig a gyorsétel és egészséges ételek fogyasztása, illetve az ezekben felmerülő vitaminok jelenléte étrendünkben. Emiatt ilyen sok összetevőből álló „játék” a családtervezés, hiszen magas fokú összehangoltsággal tehetjük sokkal könnyebbé a gyermekvállalás kezdetét, és további szakaszait.

Fontos nem csak a mindennapi teendők terén, de az érzéseinket illetően is, hogy számíthatunk egymásra, hiszen az elején mindenképpen semmit sem tudunk a szülőségről, míg azzá nem válunk. Hasznos tudás, de önmagában édeskevés, ha van már tapasztaltunk saját kistestvérrel, hiszen a saját gyermek teljesen más családi viszony a sok hasznos gyakorlati tapasztalat ellenére is.

Aki pedig be mer vállalni egy gyerkőcöt, már a rengeteg rutinnal, és sok tapasztalat hatására újraírt szokással segítheti elő a következő baba életét, hiszen a szülők, kik már egyszer átestek a babavárás, majd szülés, és az ezt követő gyermeknevelés szakaszán, azoknak már nem olyan ijesztő a második baba, sokkal inkább lelkesítő gondolat. Igen, egy gyermekkel rengeteget kell foglalkozni, de az életünknek egyúttal rendezettségét is ad a kis jövevény, és rákényszerít arra, hogy rendet tegyünk a hétköznapjainkban. Aztán jön - általában évekkel később - a felismerés, mikor már gyermekeinkkel sok közös élményeink van, hogy mennyi örömet, büszkeséget és reményt kötünk a kis csodákhoz, akiket ajándékban kapunk.

Írta: Szibilla

Önállósodik a gyerek

Vajon hol és hogy kezdődik az önállósodás és mit tehet egy szülő, hogy megtalálja az arany középutat? Mi a jó döntés, mitől érzi a gyermekünk, hogy megbízunk benne, s mi az, amit még korai megengedni?

Nyári kalandok

Rengeteg regény, film és sorozat épül arra az elterjedt gondolatra, hogy nyáron az embernek esélye van másfajta életet élni, új dolgokat kipróbálni, kalandokba belevetni magát. De van-e a nyári kalandok mögött valami tartalom?

Erre figyelj ha kisgyerekkel mész strandolni

Kánikula, 35 fok, igazi nyár! A hőmérséklet az egekben, mindenki vízpartra menekül. Ez természetes, azonban ha gyermekekkel strandolunk, fokozott az óvatosság és az elővigyázatosság. Mi mindenre kell figyelnünk?

Hogyan segíthetsz, ha valaki depressziós a környezetedben?

A depresszió egy aktívan terjedő mentális megbetegedés. Sokszor nehéz beismerni (vagy felismerni), mivel is állunk szemben, és ez a férfiaknak gyakran nagyobb problémát jelent, mint a nőknek.

Mennyi kosz kell a gyereknek?

Kutatások tucatjait említhetném, amelyek bizonyítják, hogy a már-már sterilre takarított, szuper higiénikus környezet ártalmas lehet a gyerekeknek. Ezek szerint akkor mégis csak igaz a mondás, hogy évi egy kiló koszt meg kell ennie a gyereknek?