Menü

Harcra és a vászonra született

James Cameron a blockbusterek királya (Terminátor, Avatar) ezúttal producerként tálalja nekünk az év sci-fijét. Az Alita egy japán manga sorozat elejének zanzásított kivonata a legmagasabb szintű technikai megvalósítás mellett. A rendező, Rodriguez (Sin City, Spy kids) naturalizmusa is tetten érhető a letaglózó látványvilág közepette. Adott egy tudós-sebész (Christoph Waltz), aki a XXVI. században, a géptestrészek világában talál egy régi marsi kiborgot a szemétben. Feléleszti majd, aztán a mangaszerűen nagy szemű lány(?) lassan rájön ki is ő valójában. Ő lesz Alita, a harcos kiborg tinédzser, aki a roncsterepszerű metropolisz felett magasodó lebegő, égi városba hív a végzete. Ez az utópia egyszerre felemelő és felkavaró egyben. A gép és test ilyen bizarr egybeolvadása nem túl biztató a jövőnkre nézve. A film által elénk tárt elfajzott technikai sportok, pedig kegyetlenebbek bármelyik egykori gladiátor harcnál. Repkednek a testrészek és az élet-halál kérdése egyszerű gépi karbantartás kérdésévé válik.

Az Alita: A harc angyala azonban nem csak ezért zavarba ejtő, hanem mert a legmodernebb technika olyan lenyűgöző bemutatóját tartja, amelyet még sehol nem láttunk. Ezt a kamerarendszert részben Cameron találta ki a mélytengeri felvételeihez. Emellett repkednek a fejek, élesek a pengék és gyors, de még követhető a kameramozgás. Egyszerre szól a film a manga, a videó játékok és a sci-fi szerelmeseinek. Miközben nyíltan feszegeti az ember és a gép közti finom határvonalat. A jövő egy látványos kavalkád, ahol a robot testrészek nemcsak mindennaposak, hanem az emberi evolúció részei. Szerencsére bőven van még a tankban, elvileg 3 részesre tervezett film gond nélkül hozza az elvárt képi és tartalmi minőséget. Az Oscar díjas színészek (Waltz,Connelly,Ali) is remekül asszisztálnak a kiborg tinédzser harcához. Egyszerre popcorn és intellektuális mozi az Alita. Nem lehet nagyon belekötni, meg minek is. Mindenki megkapja amit várt. Várjuk a folytatás(oka)t.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.

Szükségünk van a méhészekre

Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. Az év B-filmje vagy aktuális maró társadalomkritika sok bunyóval? Nézzük a részleteket.