Menü

Harcra és a vászonra született

James Cameron a blockbusterek királya (Terminátor, Avatar) ezúttal producerként tálalja nekünk az év sci-fijét. Az Alita egy japán manga sorozat elejének zanzásított kivonata a legmagasabb szintű technikai megvalósítás mellett. A rendező, Rodriguez (Sin City, Spy kids) naturalizmusa is tetten érhető a letaglózó látványvilág közepette. Adott egy tudós-sebész (Christoph Waltz), aki a XXVI. században, a géptestrészek világában talál egy régi marsi kiborgot a szemétben. Feléleszti majd, aztán a mangaszerűen nagy szemű lány(?) lassan rájön ki is ő valójában. Ő lesz Alita, a harcos kiborg tinédzser, aki a roncsterepszerű metropolisz felett magasodó lebegő, égi városba hív a végzete. Ez az utópia egyszerre felemelő és felkavaró egyben. A gép és test ilyen bizarr egybeolvadása nem túl biztató a jövőnkre nézve. A film által elénk tárt elfajzott technikai sportok, pedig kegyetlenebbek bármelyik egykori gladiátor harcnál. Repkednek a testrészek és az élet-halál kérdése egyszerű gépi karbantartás kérdésévé válik.

Az Alita: A harc angyala azonban nem csak ezért zavarba ejtő, hanem mert a legmodernebb technika olyan lenyűgöző bemutatóját tartja, amelyet még sehol nem láttunk. Ezt a kamerarendszert részben Cameron találta ki a mélytengeri felvételeihez. Emellett repkednek a fejek, élesek a pengék és gyors, de még követhető a kameramozgás. Egyszerre szól a film a manga, a videó játékok és a sci-fi szerelmeseinek. Miközben nyíltan feszegeti az ember és a gép közti finom határvonalat. A jövő egy látványos kavalkád, ahol a robot testrészek nemcsak mindennaposak, hanem az emberi evolúció részei. Szerencsére bőven van még a tankban, elvileg 3 részesre tervezett film gond nélkül hozza az elvárt képi és tartalmi minőséget. Az Oscar díjas színészek (Waltz,Connelly,Ali) is remekül asszisztálnak a kiborg tinédzser harcához. Egyszerre popcorn és intellektuális mozi az Alita. Nem lehet nagyon belekötni, meg minek is. Mindenki megkapja amit várt. Várjuk a folytatás(oka)t.

Nem ússzuk meg szárazon

A galloknál nagyon népszerű Gilles Lellouche ismét átállt a kamera másik oldalára, hogy a Nagy fürdővel (magyarul Szabadúszók) megtanítson minket az életszeretetre és az önmagunkba vetett hit erejére. Ez a remek kis francia keserédes vígjáték/dráma, a tavaly év nagy sikere (majd 5 millió néző otthon), immáron beúszott a mi mozijainkba is. Lássuk mi olyan egyszerűen nagyszerű benne.

Igazi nőnapi Marvel csemege

A Marvel univerzum egy nagy korszaka hamarosan lezárul. A slusszpoénhoz azonban még hiányzott egy tökös csaj a csapatban. Itt van tehát a földöntúli erővel harcoló Marvel kapitány, aki tovább bővíti az eddigi filmes szuperhős világot. Minden adott tehát a 90-es évekbeli nosztalgia vasútra. Lássuk sikerült-e?

Utazás a másik elfogadása felé

Peter Farelly (Dumb és Dumber, Keresd a nőt) a túltolt amerikai vígjátékok specialistája egy nem akármilyen road movieval örvendeztetett meg minket. A valós eseményt bemutató díjesővel honorált alkotás, a Zöld könyv igazi telitalálat a szívünkbe. Az elfogadásról, a kultúrák találkozásáról és egy kicsit a 60-as évek Amerikájának világáról szóló darab kellemes kikapcsolódás szinte bárki számára.

A Szerv Atlasz, avagy az orvoslás másképpen

Sokan sokféleképpen próbálták eddig összegezni és komplexen feltárni a betegségek gyökerét. Most egy speciális könyvet, illetve pontosabban egy rendszerszerű hozzáállást: a Szerv-Atlasz megér egy kis figyelmet. Nézzük a részleteket.

3 könyv a még mindig hosszú estékre

Élnek olyan szerencsés emberek a bolygón, akiket nemcsak a természet szépségével, hanem a betűk halmazával is el lehet kápráztatni. Ők szerencsések, mert szinte bárhol, bármikor le tudják kötni magukat mindössze szavak különféle kombinációjával. Nekik szeretnénk most kedvezni a következő könyvajánlóval.