Elfogadás-így könnyebb az élet
Dicséretes, ha valaki szeretne magán változtatni és ezért tesz is valamit. De érhet-e el komolyabb eredményt, ha már az elejétől kezdve nem tudta magát elfogadni?
Persze kitartó munkával és akarattal bármit el lehet érni. De ha már úgy állunk neki az edzésnek, hogy nem vagyunk magunkkal jóban, nem fogadtuk el, hogy jelenleg így nézünk ki, ahogy, akkor jóval nehezebb lesz elérni a célunkat.
Ha eleve nem szeretjük magunkat, akkor dolgozhatunk akármennyit, edzhettünk napi több órát is nehezen fogjuk érzékelni a változást, és mivel az elejétől kezdve nem fogadtuk el magunkat, nehezebben fedezzük fel a változást, és hiába mondja bárki is, milyen szép eredményeket értünk el, magunkon nem fogjuk látni.
Az elfogadást segítheti, ha kimondjuk, mi a problémánk magunkkal. Odaállunk a tükör elé, belenézünk, és konkrétan megfogalmazzuk, hogy min kellene változtatni. Így az elérni kívánt célokat is konkrétabban meg tudjuk fogalmazni, így már tudjuk, mit szeretnénk elérni. Ha nem csak úgy általánosságban nem fogadjunk el testünket, hanem tisztában vagyunk, min kellene javítani, már maga a gondolat és a kibékülés önmagunkkal olyan pozitív folyamatot indít el, ami sokban hozzájárul a kitartáshoz és a változásokat is jobban észrevesszük, amiből további erőt nyerhetünk a folytatásra.
Fotó:
sxc.hu
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.