Menü

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink humanitárius munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készül majd el.

Kezdjük az alapoknál. Engem nem érdekel, egy film mennyibe kerül, még akkor is, ha ezúttal milliárdos nagyságrendű állami dotációról beszélhetünk. Nyilván ez a Honvédelmi tárca presztízsberuházása, önreklámja, saját munkájának propagandája, szóval értitek. De nekem, a nézőnek ez egy mozi, nagy betűvel, és a túltolt honi zászlólibegtetések mellett a történelem kis szelete érdekes, amit megmutat, illetve maga az összélmény a vásznon, ami átjön.

Mindkét szinten apró hibái ellenére Dyga Zsombor nagyjátékfilmje átvitte a képzeletbeli lécet. A film nemhogy hitelesnek hatott, hanem egyenesen beszippantott és a kissé didaktikus szerkezete, a főbb karakterek kevésbé felvázolt háttere ellenére is kifejezetten szórakoztató. Az akciójelenetek simán hozzák az etalonnak tartott amerikai szintet (gondolok itt az ideológiai jóízlés és agyhalál definíciójára a Sólyom végveszélybenre, valamint társaira). A kameramunka és a díszletek tanítani valóak, a színészek hozzák, amit kell. A sztori váza, egy bátor katona (Jászberényi Gábor) és egy orvosnő (Mészáros Blanka) románca azonban fájóan nincs kibontva, de legalább a mozi menetidejére nem lehet emiatt se panasz. Tökéletes passzol a Kabul tálibok általi újra elfoglalásakor magyar katonai segítséggel lezajlott diplomaták kimentésének történetéhez a bő száz perc.

A film élménye rendben van, egy pillanatig sem éreztem üresnek a látottakat. Nincs felesleges zászlólengetés, sem politikai lózung, csak pár bátor hazafi, aki tette a dolgát. Ez a Sárkányok Kabul felett legmélyebb alapkoncepciója is egyben. Azon kevés magyar film egyikére leltem a moziban, amely nemcsak szórakoztató, edukatív, hanem izgulni is lehet rajta honfitársainkért. Én már alig várom a rendezői változatot, amely talán jobban bemutatja a szereplők mozgatórugóit. Ha ez a mozi amerikaiakról, egy amerikai történetről amerikaiaknak szólna, gyanítom sokkal többen néznék meg itthon a nagyvásznon, sajnos. Ez azonban egy jelenség, egy kulturális anomália, ami nem kell, hogy levonjon bármit is ennek a remek magyar akciófilmnek az értékéből.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.