Menü

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

A sajátszabályos gyerek kifejezés egyre gyakrabban hallható, amikor a gyerekek fejlődéséről beszélünk. Ez a szó szerencsére egyre elfogadottabban és pozitívabban cseng, mivel vannak gyerekek, akik kicsit másképp érzékelik vagy értelmezik, ezáltal másképp kezelik a világot. Nem betegek, nem is rosszak, és végképp nem kell őket megjavítani, vagy átnevelni. Egyszerűen másképpen működnek, egy olyan egyedi szabályrendszerben élik az életüket, és csak így képesek eligazodni a mindennapokban sűrű rengetegében.

A sajátszabályosság többféle formában jelentkezhet egy gyermeknél. Gyakran kapcsolódik az autizmushoz, ADHD-hoz, tanulási vagy érzékszervi sajátosságokhoz, de nem kell feltétlenül diagnózishoz kötni. Sokszor egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyerek intenzívebben reagál az ingerekre, másféle tempóban tanul, vagy eltérő módon dolgozza fel az érzelmeket, mint társai. Ezek a gyerekek nem betegek, vagy elmaradottak, sőt, lehet, hogy elképesztő a memóriájuk, tökéletesen összpontosítanak olyasmire, ami érdekli őket, vagy kiemelkedően kreatívak.

Nehézségük azonban az, hogy könnyen túlterhelődhet az idegrendszerük a zajban, tömegben, vagy akkor, amikor túl gyorsan változnak körülöttük a dolgok. Előfordulhat, hogy nehezebben fejezik ki magukat, vagy az új szabályokat nehezebben fogadják el, mert számukra a kiszámíthatóság biztonságot jelent. Itt jönnek képbe a felnőttek, akiknek a szerepe ebben kulcsfontosságú. Sajnos a mai pedagógia rendszer, az integrálás az osztályokba nem mindig teszi lehetővé az ehhez alkalmazandó megoldást. A legfontosabb, hogy a szülők, pedagógusok és környezetük ne a „miért nem tud úgy viselkedni, mint mások” kérdésre keressenek választ, ne egy sémára működő gyerekeket akarjanak.

A cél, hogy mi tudjunk valamilyen módon alkalmazkodni az ő világukhoz, hogy könnyebb legyen számukra a mindennapi élet. A megértéshez hozzátartozik az is, hogy ne várjunk azonnali alkalmazkodást tőlük. A sajátszabályos gyerekek nem szándékosan viselkednek máshogy vagy mondhatnák, hogy „szabálytalanul”, sokszor épp az idegrendszerük működik úgy, hogy bizonyos helyzeteket nehezebben tudnak kezelni. Például segíthet, hogy ha előre jelezzük a változásokat, nem egyből a mélyvízbe dobjuk őket, vagy csendes pihenősarkot alakítunk ki nekik akár otthon, akár a teremben, ahol kicsit megpihenhetnek. El kell kezdeni értékelni ezeket a gyerkőcöket, hiszen ők azok, akik valami igazán fontosat taníthatnak, vagy tehetnek hozzá az életünkhöz.

A sajátszabályos gyerek nem rossz vagy hibás, csupán megértésre, elfogadásra és szeretetre vágyik. Amint megkapja a megfelelő pozitív visszajelzéseket, szárnyalni fog, és megtalálja helyét a világban.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.