Elemészt vagy épít- A szenvedély két arca
- Dátum: 2014.06.19., 14:50
- függőségek, káros szenvedély, párkapcsolat, pszichológiai jóllét, szenvedély, szenvedélyes
A szenvedélynek két arca van, melyek szöges ellentétei egymásnak. Ha szóba kerül a szenvedély vagy valamilyen nagyon jó dolog például párkapcsolathoz kapcsolódóan beszélünk róla, vagy negatív értelemben, káros függőségek kapcsán, melyeket a magyar nyelv szintén a szenvedély szóval ír le, ezek a szenvedélybetegségek.
De akkor most pozitív vagy negatív hatással van e személyiségünkre, ha valamit szenvedélyesen csinálunk? Akkor negatív, ha a szenvedély kontrollvesztéssel jár, és eluralkodik a személyiségünkön az adott tevékenység, kiszorítva ezzel más fontos területeit életünknek. Egy tevékenység kényszeres végzése rombolja személyiségünket, olyan negatív következményekkel jár, mint például kapcsolatok leépülése, testi –lelki rosszullét. Ezzel szemben a pozitív, harmonikus szenvedély építi a személyiséget, mivel olyan igazi örömforrást jelent, amely magas szintű testi és pszichológiai jóllétet eredményez.
Azonban nem minden pozitív élmény, élvezetes tevékenység vagy hobbi jelent hosszútávon meghatározó igazi örömforrást. Nem mindenki talál olyan tevékenységet, amelyet pozitív szenvedéllyel végez, és ez által hosszútávon építő hatással van egész személyiségére nézve. Ezek ugyanis komplex módon hatnak az énre, és hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez is.
A szenvedély fontos eleme, mondhatnánk nélkülözhetetlen eleme az emberi életnek, de egyáltalán nem mindegy hogy melyik”arca” érvényesül, hiszen amennyire építő hatással lehet, annyira rombolhat is, ha a kontroll nélküli függőségben keressük az örömforrást.
Fotó:
pixabay.com
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.