Elemészt vagy épít- A szenvedély két arca
- Dátum: 2014.06.19., 14:50
- függőségek, káros szenvedély, párkapcsolat, pszichológiai jóllét, szenvedély, szenvedélyes
A szenvedélynek két arca van, melyek szöges ellentétei egymásnak. Ha szóba kerül a szenvedély vagy valamilyen nagyon jó dolog például párkapcsolathoz kapcsolódóan beszélünk róla, vagy negatív értelemben, káros függőségek kapcsán, melyeket a magyar nyelv szintén a szenvedély szóval ír le, ezek a szenvedélybetegségek.
De akkor most pozitív vagy negatív hatással van e személyiségünkre, ha valamit szenvedélyesen csinálunk? Akkor negatív, ha a szenvedély kontrollvesztéssel jár, és eluralkodik a személyiségünkön az adott tevékenység, kiszorítva ezzel más fontos területeit életünknek. Egy tevékenység kényszeres végzése rombolja személyiségünket, olyan negatív következményekkel jár, mint például kapcsolatok leépülése, testi –lelki rosszullét. Ezzel szemben a pozitív, harmonikus szenvedély építi a személyiséget, mivel olyan igazi örömforrást jelent, amely magas szintű testi és pszichológiai jóllétet eredményez.
Azonban nem minden pozitív élmény, élvezetes tevékenység vagy hobbi jelent hosszútávon meghatározó igazi örömforrást. Nem mindenki talál olyan tevékenységet, amelyet pozitív szenvedéllyel végez, és ez által hosszútávon építő hatással van egész személyiségére nézve. Ezek ugyanis komplex módon hatnak az énre, és hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez is.
A szenvedély fontos eleme, mondhatnánk nélkülözhetetlen eleme az emberi életnek, de egyáltalán nem mindegy hogy melyik”arca” érvényesül, hiszen amennyire építő hatással lehet, annyira rombolhat is, ha a kontroll nélküli függőségben keressük az örömforrást.
Fotó:
pixabay.com
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.