Menü

Elemészt vagy épít- A szenvedély két arca

A szenvedélynek két arca van, melyek szöges ellentétei egymásnak. Ha szóba kerül a szenvedély vagy valamilyen nagyon jó dolog például párkapcsolathoz kapcsolódóan beszélünk róla, vagy negatív értelemben, káros függőségek kapcsán, melyeket a magyar nyelv szintén a szenvedély szóval ír le, ezek a szenvedélybetegségek.

De akkor most pozitív vagy negatív hatással van e személyiségünkre, ha valamit szenvedélyesen csinálunk? Akkor negatív, ha a szenvedély kontrollvesztéssel jár, és eluralkodik a személyiségünkön az adott tevékenység, kiszorítva ezzel más fontos területeit életünknek. Egy tevékenység kényszeres végzése rombolja személyiségünket, olyan negatív következményekkel jár, mint például kapcsolatok leépülése, testi –lelki rosszullét. Ezzel szemben a pozitív, harmonikus szenvedély építi a személyiséget, mivel olyan igazi örömforrást jelent, amely magas szintű testi és pszichológiai jóllétet eredményez.

Azonban nem minden pozitív élmény, élvezetes tevékenység vagy hobbi jelent hosszútávon meghatározó igazi örömforrást. Nem mindenki talál olyan tevékenységet, amelyet pozitív szenvedéllyel végez, és ez által hosszútávon építő hatással van egész személyiségére nézve. Ezek ugyanis komplex módon hatnak az énre, és hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez is.

A szenvedély fontos eleme, mondhatnánk nélkülözhetetlen eleme az emberi életnek, de egyáltalán nem mindegy hogy melyik”arca” érvényesül, hiszen amennyire építő hatással lehet, annyira rombolhat is, ha a kontroll nélküli függőségben keressük az örömforrást.

Fotó:
pixabay.com

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.