Menü

Elemészt vagy épít- A szenvedély két arca

A szenvedélynek két arca van, melyek szöges ellentétei egymásnak. Ha szóba kerül a szenvedély vagy valamilyen nagyon jó dolog például párkapcsolathoz kapcsolódóan beszélünk róla, vagy negatív értelemben, káros függőségek kapcsán, melyeket a magyar nyelv szintén a szenvedély szóval ír le, ezek a szenvedélybetegségek.

De akkor most pozitív vagy negatív hatással van e személyiségünkre, ha valamit szenvedélyesen csinálunk? Akkor negatív, ha a szenvedély kontrollvesztéssel jár, és eluralkodik a személyiségünkön az adott tevékenység, kiszorítva ezzel más fontos területeit életünknek. Egy tevékenység kényszeres végzése rombolja személyiségünket, olyan negatív következményekkel jár, mint például kapcsolatok leépülése, testi –lelki rosszullét. Ezzel szemben a pozitív, harmonikus szenvedély építi a személyiséget, mivel olyan igazi örömforrást jelent, amely magas szintű testi és pszichológiai jóllétet eredményez.

Azonban nem minden pozitív élmény, élvezetes tevékenység vagy hobbi jelent hosszútávon meghatározó igazi örömforrást. Nem mindenki talál olyan tevékenységet, amelyet pozitív szenvedéllyel végez, és ez által hosszútávon építő hatással van egész személyiségére nézve. Ezek ugyanis komplex módon hatnak az énre, és hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez is.

A szenvedély fontos eleme, mondhatnánk nélkülözhetetlen eleme az emberi életnek, de egyáltalán nem mindegy hogy melyik”arca” érvényesül, hiszen amennyire építő hatással lehet, annyira rombolhat is, ha a kontroll nélküli függőségben keressük az örömforrást.

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.