Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
- Dátum: 2025.12.01., 18:20
- Szabó Máté
- bosszúállók, dinamika, kritika, mennydörgők, psziché, szuperhős
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A film cselekménye szerint a CIA igazgatója, Valentina Allegra de Fontaine (Julia Louis-Dreyfus) összehívja a szedett-vedett szuperhős csapatot egy akcióra, azon mögöttes szándékkal, hogy megszabaduljon tőlük. Yelena Belova (Florence Pugh), aki kiégett és céltalan életét éli, hamar ráébred, hogy a társak mindegyike valamilyen formában pszichológiai traumát hordoz. A sztori elején feléledő Bob (Lewis Pullman) egyszerű figurája, Bucky Barnes (Sebastian Stan) politikai ambíciói, John Walker (Wyatt Russell) elhanyagolt családi kapcsolatai vagy Alexei Shostakov (David Harbour) reflektorfény utáni vágya mind hozzájárulnak a karakterek mélyebb árnyalásához. Az alkotás fő erőssége épp abban rejlik, hogy a szereplők különleges képességeik ellenére hétköznapi problémákkal – magány, depresszió és céltalanság – küzdenek.
Érzelmek a szuperhősök mögött
A film dramaturgiai íve ügyesen vegyíti a humoros akciót a drámai pillanatokkal. Jake Schreier rendező, – a korábban debütált A robot és Frank, illetve a Papírvárosok készítője – és az írói stáb nemcsak könnyed szórakozást kínálnak, hanem a hősök lelki sebeit is képesek kezelni. A pszichológiai komplexitást pedig egyszerű szimbólumokon és kliséken keresztül kommunikálják a közönség felé. A csapat dinamikája, illetve a szereplők közötti kémia, különösen Pugh és David Harbour alakítása, hiteles, valamint gyakran megható. Ezzel együtt a Marvelre jellemző túlzottan naiv viccelődés és a látványos vizuális effektusok ellensúlyozzák a figurák keserűségét, így a sztori sosem válik nyomasztóvá.
Valójában minden karakter megjelenése tükrözi a múltját és az identitását. Ráadásul a narratíva a traumák és a mentális problémák kezelése terén is újszerű, szórakoztató és érzelmes. A műbéli megmentők sötét és sokszor negatív múltja nem gátja, hanem eszköze annak, hogy az egyéni és a kollektív fejlődést bemutassa. A történet azt mutatja meg, hogy a fény, illetve a sötétség mindannyiunkban jelen van. Végső soron pedig a környezetünk, az emberek körülöttünk és a helyzetek, amelyekbe kerülünk, döntik el, hogy melyik oldal kap nagyobb teret.

Stílusos akció, markáns képi világ
Jake Schreier ügyesen egyensúlyoz a lendületes akció és a sablonos, de hihető érzelmi ív között. Andrew Droz Palermo operatőri munkája dinamikus, mégis áttekinthető. A harcjelenetek koreográfiája ötletes, a közelharc pazar és életszerű, valamint a fény-árnyék játék kiemeli a szereplők belső konfliktusát. A sablonos világjáró helyszínek, a praktikus effektek és a CGI harmonikus együttműködése a rendező saját stílusát juttatja érvényre, miközben az MCU látványvilágát is megtartja.
A Mennydörgők* egy új irányt képvisel a Marvel-moziuniverzum részeként, ugyanis a megszokott sablonok megtartása mellett mélyebb, emberibb narratívát mesél el, ahol a sérült, sebezhető karakterekből verbuválódik egy szerethető és izgalmas gárda. A film nemcsak az antihősöknek, hanem a rajongóknak is reményt ad és azt mutatja, hogy az MCU minőségi hullámvölgye lassan emelkedő fázisba lép, ahol a dramaturgia, a jól kidolgozott figurák és a szórakoztató moziélmény kerülnek a fókuszba.
Az idei hősök nem robbantak be úgy a köztudatba, mint a Bosszúállók ikonikus alakjai, de a potenciáljuk messze túlmutat a jelenlegi felvonáson. Valójában ők adhatják egy modern szupercsapat alapjait – a magyar fordításban Bosszúállócskák, eredeti verzióban pedig Avengerz néven. Megemlíthető, hogy előbbi igencsak viccesre vagy akár félreérthetőre sikerült, de lehet ez a jövőbeli filmek során változni fog. Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a történet vége többször is előrevetíti a jövő év végén érkező Bosszúállók: Ítéletnapot, ami a legendás Thanos és a Végjáték után méltó folytatásnak ígérkezik, miközben a Mennydörgők* által lefektetett új dinamika is izgalmas lehetőségeket vetít előre.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.