A kimerültség egyéb jelei

Igen gyakori, hogy a dolgozó ember a kimerültségnek olyan fokára ér, amikor közbe kell(ene) lépni. Ennél még gyakoribb, hogy ezt nem vesszük észre, vagy nem veszünk róla tudomást.

Az általános fizikai tünetek mellett számos olyan jel akad, amely arra utal, hogy az ember túlhajszolja magát. A fáradékonyság, általános testi gyengeség, alvási problémák, gyakori fejfájás mind-mind olyan jelek, amelyek elég egyértelműek – vissza kellene vennünk a tempóból. Sajnos azonban ezekről nagyon sokan egész egyszerűen nem vesznek tudomást. Illetve, ha vesznek is, azt nem a munka számlájára írják.

Akad néhány olyan jel, amely egyáltalán nem egyértelmű, de megerősítheti a gyanút és segít a tudatosulás kialakulásában és az esetleges cselekvésben.

Bármilyen furcsa, ilyen lehet a túlzott boldogság, az olyan öröm, amelyet egy jól elvégzett feladat után érzünk. A jól végzett munka feletti öröm persze általában természetes, itt arról a típusról van szó, ami inkább indokolatlan mértékű, mint indokolt. Intő jel lehet az is, ha úgy érezzük személyiségünk változott, például, ha egy-egy szituációra mondjuk nem úgy reagálunk, ahogy azt korábban megszoktuk. Ha ingerültebbek, feszültebbek, kevésbé kedvesek vagyunk.

Ha nem tudunk kikapcsolni, agyunk folyamatosan az elvégzett és elvégzendő feladatokon jár. Van olyan, hogy úgy érezzük, nagyon koncentráltak vagyunk, de ez egyáltalán nem így van, és agyunk csak helyben pörög.

Az is gyanús dolog, ha csak múltra, vagy jövőre tudunk gondolni, a jelenre, arra, mi épp abban a pillanatban fontos, viszont nem.

Ha a felsoroltak közül többet is felfedezünk magunkban, érdemes nagyobb figyelmet szentelni a pihenésnek, kikapcsolásnak. Ezt persze a legtöbbször könnyebb mondani, mint megtenni, arra kell koncentrálni, hogy sok apró változás is sokra mehet, illetve lehet és kell is nemet mondani.

Fotó:
pixabay.com