Menü

Halasszuk el a halogatást!

Önre is jellemző a halogatás? Holnap, holnapután, a jövő héten, majd, és az utolsó másodpercben, vagy inkább az utolsó utániban… Közben pedig elkésünk. Lemaradunk a lehetőségekről, vagy tartós stresszt okozunk magunknak azzal, hogy mindig görgetjük magunk előtt a teendőinket, valamint a vágyainkat. A jó hírünk, hogy a halogatás megelőzése tanulható.

Nem is szembesülünk vele, hogy nap mint nap mennyi dolgot halasztunk későbbre. Természetesen vannak ezek között fontos, és kevésbé fontos dolgok. Lehet ez akár egy e-mail elolvasása, valamilyen teendő elintézése, de akár valamilyen álmunk, vágyunk megvalósítása, pl. a fogyás, az egészséges életmódra való áttérés, vagy a tanulás, munkahelyváltás is. Általában azokat a dolgokat halogatjuk, amelyek valamilyen energia-befektetéssel járnak. Úgy érezzük, nincs mindenre időnk és energiánk, vagy megmagyarázzuk magunknak, hogy miért nem érkezett még el a megfelelő pillanat.

Mit tehetünk ez ellen? Az első lépés, hogy szembesítsük magunkat! Fogjunk egy üres füzetet, és írjuk össze pár nap alatt, hogy mik voltak azok a dolgok, amik eszünkbe jutottak, de halogattuk őket. Legyen szó akár munkáról, magánéletről, háztartásról, vagy ügyintézésről. Majd írjuk le azt is, hogy mikorra halasztottuk el az adott dolgot, és miért. A legfontosabb, hogy legyünk őszinték magunkhoz: ha valamit ismeretlen időpontra halasztottunk, akkor azt írjuk le. Majd hagyjunk 1-2 nap szünetet, és utána bővítsük új oszlopokkal a táblázatunkat a füzetben, és írjuk a sorok mellé, hogy milyen érzés lenne az adott dolog, tevékenység AZONNALI elvégzése, elintézése? Milyen érzés lenne azonnal belekezdeni, megvenni, megcsinálni, megvalósítani? Meg fogunk lepődni, hogy ide általában csupa kellemes dolog kerül, miszerint nagyon jó érzés lenne, ha a halasztott dolog már most megvalósulna. De az is lehetséges, hogy szembesítjük saját magunkat: azért halasztunk el valamit, mert egyelőre nem állunk készen a megvalósulására, a várakozás öröme kellemesebb, vagy valamilyen félelem van bennünk a megvalósulással kapcsolatosan. Legalább magunknak ne köntörfalazzunk: minél őszintébbek tudunk lenni „a kis füzettel”, annál érdekesebb lesz a feladat.

Ezt követően adjunk mindennek valós határidőt! Aminek nem tudunk, azt egyszerűen húzzuk ki a listáról, tudatosítva magunkban: aminek határidőt sem merünk adni, az valószínűleg nem fog megvalósulni. Figyeljük meg, hogy ez milyen érzés. Örömmel, vagy bánattal tölt el bennünket?

Válasszuk ki a lista legfontosabb elemeit, és készítsünk hozzá rövid idő- és megvalósítási tervet!

Az Urban:Eve blog szerzője, Via kiváló tippet ad a halogatással kapcsolatban: azt javasolja, hogy írjunk listát a halasztott dolgokról, és szerdánként tartsunk antihalogató napot, amikoris a fő feladatunk ennek a listának a csökkentése. Az antihalogató szerda ötlete mára nagyon elterjedtté vált.

A halogatás még az egészségünkre is káros, ugyanis ez a helyzet egy folyamatos háttérprogramot futtat a fejünkben, és ezzel tartós stresszt is okozhat. Arról nem is beszélve, amikor a halogatás révén számunkra fontos dolgokról maradunk le. Valamit elvisznek az orrunk elől, elfogy, vagy elmúlik a lehetőség, amely korábban még ott volt, csak nem ragadtuk meg. Lemaradunk egy koncertről, mert nem vettük meg időben a jegyet. Elkéstünk valamilyen feladat leadásával, és hiába csináltuk meg tökéletesre, a késés miatt értékét veszítette. Nem tártuk fel az érzelmeinket, és mire megtettük volna, már máshol keresték őket. Közben pedig egy kis energiaráfordítással, vagy tudatos gondolkodással elkerülhettük volna a helyzetet. A halogatás átszőheti az életünket, és bizonyos, hogy ezért még senki sem kapott díjat. Vegyük tudomásul, hogy a halogatás nem egyenlő a türelemmel, inkább szőnyeg alá söprésnek minősül.

Mindez nem azt jelenti, hogy kényszerítsük magunkat maximalizmusba, és támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben. Csupán annyit, hogy halogatás helyett próbáljunk legalább apróbb lépéseket tenni az irányba, amerre haladni szeretnénk. Elhalasztani leginkább a halogatást érdemes… 

Fotó:
Pixabay.com

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.

A féltékenység pszichológiája: okok, következmények és megoldási lehetőségek

A féltékenység egy rendkívül összetett érzelem, amely egyszerre tartalmazhat félelmet, dühöt, szomorúságot és szorongást. Lényege az, hogy valaki veszélyben érzi a kapcsolatát vagy a helyét egy számára fontos ember életében. Bár gyakran a párkapcsolatokban jelenik meg, nem kizárólag ezekre korlátozódik: testvérek, barátok, kollégák között is előfordulhat.