Halasszuk el a halogatást!
- Dátum: 2015.05.19., 14:42
- antihalogató szerda, céltudatosság, félelem, halasztás, halogatás, önfejlesztés, pszichológia, stressz, személyiségformálás, türelem, Urban:Eve blog, változás, várakozás
Önre is jellemző a halogatás? Holnap, holnapután, a jövő héten, majd, és az utolsó másodpercben, vagy inkább az utolsó utániban… Közben pedig elkésünk. Lemaradunk a lehetőségekről, vagy tartós stresszt okozunk magunknak azzal, hogy mindig görgetjük magunk előtt a teendőinket, valamint a vágyainkat. A jó hírünk, hogy a halogatás megelőzése tanulható.
Nem is szembesülünk vele, hogy nap mint nap mennyi dolgot halasztunk későbbre. Természetesen vannak ezek között fontos, és kevésbé fontos dolgok. Lehet ez akár egy e-mail elolvasása, valamilyen teendő elintézése, de akár valamilyen álmunk, vágyunk megvalósítása, pl. a fogyás, az egészséges életmódra való áttérés, vagy a tanulás, munkahelyváltás is. Általában azokat a dolgokat halogatjuk, amelyek valamilyen energia-befektetéssel járnak. Úgy érezzük, nincs mindenre időnk és energiánk, vagy megmagyarázzuk magunknak, hogy miért nem érkezett még el a megfelelő pillanat.
Mit tehetünk ez ellen? Az első lépés, hogy szembesítsük magunkat! Fogjunk egy üres füzetet, és írjuk össze pár nap alatt, hogy mik voltak azok a dolgok, amik eszünkbe jutottak, de halogattuk őket. Legyen szó akár munkáról, magánéletről, háztartásról, vagy ügyintézésről. Majd írjuk le azt is, hogy mikorra halasztottuk el az adott dolgot, és miért. A legfontosabb, hogy legyünk őszinték magunkhoz: ha valamit ismeretlen időpontra halasztottunk, akkor azt írjuk le. Majd hagyjunk 1-2 nap szünetet, és utána bővítsük új oszlopokkal a táblázatunkat a füzetben, és írjuk a sorok mellé, hogy milyen érzés lenne az adott dolog, tevékenység AZONNALI elvégzése, elintézése? Milyen érzés lenne azonnal belekezdeni, megvenni, megcsinálni, megvalósítani? Meg fogunk lepődni, hogy ide általában csupa kellemes dolog kerül, miszerint nagyon jó érzés lenne, ha a halasztott dolog már most megvalósulna. De az is lehetséges, hogy szembesítjük saját magunkat: azért halasztunk el valamit, mert egyelőre nem állunk készen a megvalósulására, a várakozás öröme kellemesebb, vagy valamilyen félelem van bennünk a megvalósulással kapcsolatosan. Legalább magunknak ne köntörfalazzunk: minél őszintébbek tudunk lenni „a kis füzettel”, annál érdekesebb lesz a feladat.

Ezt követően adjunk mindennek valós határidőt! Aminek nem tudunk, azt egyszerűen húzzuk ki a listáról, tudatosítva magunkban: aminek határidőt sem merünk adni, az valószínűleg nem fog megvalósulni. Figyeljük meg, hogy ez milyen érzés. Örömmel, vagy bánattal tölt el bennünket?
Válasszuk ki a lista legfontosabb elemeit, és készítsünk hozzá rövid idő- és megvalósítási tervet!
Az Urban:Eve blog szerzője, Via kiváló tippet ad a halogatással kapcsolatban: azt javasolja, hogy írjunk listát a halasztott dolgokról, és szerdánként tartsunk antihalogató napot, amikoris a fő feladatunk ennek a listának a csökkentése. Az antihalogató szerda ötlete mára nagyon elterjedtté vált.
A halogatás még az egészségünkre is káros, ugyanis ez a helyzet egy folyamatos háttérprogramot futtat a fejünkben, és ezzel tartós stresszt is okozhat. Arról nem is beszélve, amikor a halogatás révén számunkra fontos dolgokról maradunk le. Valamit elvisznek az orrunk elől, elfogy, vagy elmúlik a lehetőség, amely korábban még ott volt, csak nem ragadtuk meg. Lemaradunk egy koncertről, mert nem vettük meg időben a jegyet. Elkéstünk valamilyen feladat leadásával, és hiába csináltuk meg tökéletesre, a késés miatt értékét veszítette. Nem tártuk fel az érzelmeinket, és mire megtettük volna, már máshol keresték őket. Közben pedig egy kis energiaráfordítással, vagy tudatos gondolkodással elkerülhettük volna a helyzetet. A halogatás átszőheti az életünket, és bizonyos, hogy ezért még senki sem kapott díjat. Vegyük tudomásul, hogy a halogatás nem egyenlő a türelemmel, inkább szőnyeg alá söprésnek minősül.
Mindez nem azt jelenti, hogy kényszerítsük magunkat maximalizmusba, és támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben. Csupán annyit, hogy halogatás helyett próbáljunk legalább apróbb lépéseket tenni az irányba, amerre haladni szeretnénk. Elhalasztani leginkább a halogatást érdemes…
Fotó:
Pixabay.com
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?