Az ingerfüggőség hálójában

A nem hétköznapi függőségeket tárgyaló sorozatunkban ezúttal az ingerfüggőségről lesz szó, merthogy igen, még ilyen is létezik. Sőt, hétköznapibb, mint gondolnánk, és egyre több embert érint. Vajon mi lehet ennek az oka?

Elsősorban a felgyorsult világ, amelyben több impulzus ér minket, mint valaha. Ha akarjuk, ha nem, a körülöttünk zajló élet elvárja, hogy egyszerre több szálon futtassuk az eseményeket. Multitasking képességgel szereljük fel magunkat, párhuzamosan e-mailezünk, koordináljuk a családot, telefonálunk, szöveget fordítunk, ésatöbbi. Ebből azonban nehéz kiszállni, ha esetleg lenne is néhány szabad percünk. Hirtelen úgy érezzük magunkat, mintha légüres térbe kerültünk volna.

A tévé, Internet, az okostelefonok, és az egyéb különböző „kütyük” világa még inkább felerősíti, vagy talán maga idézte elő ezt a hatást. Többek között ez az oka annak, hogy az emberek egyfolytában nyomkodják a telefonjukat. Nem csak Internet-, hanem ingerfüggők. Valahogy ki kell tölteniük a szabad, sokféle hatás nélküli időtartamot.

Mindezzel együtt jár, hogy nem tudunk megállni, kicsit körülnézni, elgondolkodni… Helyette inkább keressük az egyszerűbb megoldást, vágyaink gyorsabb kielégülését, miszerint érjen minket újra valamilyen szélsőséges hatás, információáradat. A jelenség abban is megmutatkozik, hogy a mai kor gyermekét már sokkal nehezebb lekötni, és a figyelmét fenntartani, szórakoztatni.

No de mit tehetünk? Tudatos figyelemmel érhetünk el változást saját magunkon. Néha hagyjuk magunknak, hogy „csak úgy legyünk”, iktassuk ki a tévét és a telefont, és próbáljunk meg kifelé, vagy befelé figyelni. Nézzük az embereket, a természetet, vagy figyeljük meg az érzéseinket, tudatosítsuk magunkban a mélyebb gondolatainkat. Akár kijelölt időpontokat, időtartamokat is meghatározhatunk, amikor nem keressük a nyüzsgést, például míg várakozunk valahol, vagy a munka utáni fél órában. 

Fotó:
Pixabay.com