Menü

Szakíts, ha bírsz!

Sokan hónapokig, évekig élnek rossz, vagy nem kielégítő párkapcsolatban, bizonytalanságban, őrlődésben. Lépni azonban mégsem mernek… Mi lehet ennek az oka, és mit lehet tenni?

A felmérések szerint nagyon gyakori, hogy valaki olyan párkapcsolatban él, amelyben nem boldog, és úgy ébred fel minden nap a párja mellett, hogy nem érzi vele teljesnek az életét. A közös időtöltések – már ha vannak - is ebben a hangulatban telnek: valami (sok esetben nem is csak egy dolog) hiányzik… A másik szomorú adat, hogy az emberek nagyobb része nem, vagy csak nagyon hosszú idő elteltével változtat ezen a helyzeten.

Hogy miért? A fő okok a bizonytalanság, a félelem, az önbizalomhiány. „Mi lesz, ha nem találok jobbat? Mi van, ha rosszul döntök? Hogyan élek majd meg, ha már nem leszünk együtt?” – Ehhez hasonló kérdések sokasága sorakozik fel egy ilyen helyzetben. A legáltalánosabb kifogások között pedig ilyesmik szerepelnek: „De hát szeretem! Olyan rendes ember! Annyira jó szülő, csak velem nem tud már kedves lenni…” ésatöbbi.

Egy dolgot érdemes tudomásul venni: ha a szakítás, vagy válás gondolata komolyabban felmerül bármelyik fél részéről, akkor már jelentős gond van. Ezt nem szabad szőnyeg alá söpörni azzal, hogy biztos épp csak telhetetlen időszakunkat éljük, vagy hogy a másik most éppen kimerült a munkahelyi problémák miatt, és ezért lehet bizonytalan az élete többi területén is. Alapszabály tehát, hogy ha akár bennünk, akár a társunkban felmerül a szakítás lehetősége, azt a lehető legkomolyabban kell venni, és foglalkozni kell vele!

A szakítás felmerülése ugyanis párkapcsolati krízist jelez. A krízis nem jelenti feltétlenül a kapcsolat végét, de az bizonyos, hogy ebben az időszakban új alapokra kell helyezni a kapcsolatot, vagy annak bizonyos elemeit. Mint arról már írtunk, a kínaiaknál a krízis szót két írásjel jelöli: a veszély és az esély egymás írásjele egymás mellé téve. Nagyon beszédes, ugyanis a krízispont mindig egyszerre jelent problémát és lehetőséget, de az biztos, hogy megoldandó feladat vár ránk ilyenkor – párkapcsolatban pedig a párunkkal együtt, közösen.

A megoldásra akkor van esély és lehetőség, ha mindkét fél nyitott a beszélgetésre, a megbeszélésre, a konstruktív problémamegoldásra. Minden esetben ez az elsődleges kitétel. Ha ez tartósan hiányzik, akkor bizony olyan alappillér nincs meg a kapcsolatban, amely nélkül az előbb-utóbb össze fog omlani.

Sokan azonban nem figyelnek oda a jelekre, és gyakorlatilag halott párkapcsolatot hisznek élőnek. A látszólagos egymás mellett élés, a papíron meglévő házasság, a holnapi ebéd és a gyerek körüli teendők megbeszélése még nem jelenti, hogy az a kapcsolat él, ahogy az sem, hogy még ki van írva a facebook-ra, hogy „kapcsolatban”.
Nem mindegy, hogy szobatársként élünk egymás mellett, vagy valódi odafigyeléssel, beszélgetéssel, öleléssel, örömteli időtöltéssel töltjük meg egymás mindennapjait.

A legfontosabb az, hogy ne áltassuk magunkat, és legyünk őszinték saját magunkkal és a párunkkal is.

Szakítás és újrakezdés – Ha érdekel a téma, akkor gyere el Pilát Gábor őszinte hangvételű párkapcsolati előadására Szegeden, október 29-én!
Az esemény részleteit megtalálod itt: https://www.facebook.com/events/1667957793422709/

Gábor oldalát a facebook-on már több, mint 35 ezren követik, nem véletlenül! Hallgassátok meg a műsorát a Rádió Bézsben hétfő esténként 9 és 11 óra között.

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.